A magyar gazdasági krach elleni megoldás: közösség egy kosárban
Ha egy gimnáziumi órán a lelkes nebulóktól kérdezné a tanár a tételt, az így hangozna: a kosár olyan bevásárló közösségek elnevezése, amelyek helyi termékek forgalmazására jönnek létre szerte az országban. Egy webshop felület segítségével meghatározott átadási napokon, sok önkéntes munkával közvetlen kapcsolatot teremtenek a helyi termelők és a vásárlók között. Egy ilyen Kosár közösség kezdeményezője volt 2012-ben Palicz Ildikó, a Helyben a Jövőnk Egyesület elnöke Nyíregyházán, persze nem egyedül: közel ötvenen hozták mindezt létre.
- Ez egy hirtelen jött ötlet nyomán valósult meg?
- Egyáltalán nem spontán volt a bevásárló közösség kialakulása. Kilenc évvel ezelőtt még éreztette hatását a gazdasági világválság, főleg vidéken. Rengetegen költöztek Budapestre, és sokan mentek külföldre, menekülve a kilátástalanság elől. Ez a lelki fájdalom volt az inspirációja annak, hogy tennünk kell valamit, mert ez így nem mehet tovább. Fura, hogy közel egy évtized elteltével a jelenlegi helyzet kísértetiesen hasonlít az akkorira. Említhetem az elszálló hiteleket, a gázáremelést, a gazdasági megtorpanást, az árak folyamatos emelkedését. Az ötlet akkoriban fogant meg bennünk, hogy civil szerveződés formájában kössük össze a helyi termelőket és vásárlókat.
Az ötlet nem volt újkeletű, hiszen az országban létezett már bevásárló közösség, de az elsők között jöttünk létre, és alig pár hónap alatt lábra állítottuk a szervezetünket. Én magam kezdeményezője voltam az ügynek, nem én csináltam, ehhez az önkéntesek munkája kellett. Abban bíztunk, hogy ezzel felpezsdítjük a mezőgazdaságot és az élelmiszertermelést. Hatalmas igény volt rá. Számtalan emberrel kerültünk kapcsolatba, folyamatosan szélesítettük a körünket. Ma már képzéseket is tartunk, ki hogyan kezdje a bevásárló közösség építését.
- Mi a folyamata annak, ha valaki lakóhelyén szeretné létre hozni saját kosár közösségét?
- Először is, mint nevükben is benne van, közösség, emberek, akik együtt cselekednek. Maga mellé társakat kell gyűjtenie, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő. Ha valaki egyedül kezd el cselekedni és egy darabig nem találja meg az önkénteseket, akkor mindenképpen kicsit hosszabb az út. Ha civil szervezetet alakítunk, oda 10 fő tagságra van szükség, és ezután jön a termelők felkutatása. Emellett tudnia kell, hogy a falujában, városában van-e piac, mert bizony sok helyen ez már nem létezik. Más bevásárló közösségekkel is felveheti a kapcsolatot, mert mindenki a segítségére lesz a tapasztalataival.

Amikor az őstermelőket felkeresi, akkor úgy tudja összekötni a vevőkkel, hogy a webshopunkba az eladó feltölti saját termékeit, amiért a későbbiekben majd ő felel, vagyis nem mindegy, mi jelenik meg az internetes oldalon. A vevők itt értesülnek az árukról és itt is rendelhetnek. A híreket úgy juttathatja el leggyorsabban, ha a közösségi hálókat használja, illetve van hírlevél is, melyet előszeretettel olvasnak a vásárlók. Mondok egy példát: Szolnokon külföldről érkezett haza egy hölgy, aki azonnal beleszeretett a közösség gondolatába. Lassabban szerveződött a városban az önkéntes munka, de amikor az élethelyzet, a covid berobbant, mindez felgyorsult, azóta egy stabil közösség működik ott is.
- Maga a vásárlás hogyan zajlik, és mik a legkeresettebb portékák?
- Péntek az átadási napunk. Délelőtt a termelők elhozzák a termékeiket, amelyekért a vevők aznap délután érkeznek. Az önkéntesek feladata, hogy gyűjtőládákba tegyék, majd a vásárlók nevével ellássák azokat.
Ami pedig a termékeket illeti: a méz, a zöldség, a gyümölcs, száraztészta a legkelendőbb, de mostanában a vadkovászos kenyérre is rendkívül nagy a kereslet, mint ahogy a különleges kézműves sajtokra, tejtermékekre, illetve a glutén- és cukormentes élelmiszerekre is.

A vevőknek lehetőségük nyílik arra is, hogy egy-egy termelővel személyesen is megismerkedjenek, sőt nem ritka, hogy elmehetnek az eladóhoz, aki bemutatja, hogyan állítja elő az áruját a földmunkától kezdve egészen a feldolgozásig. Szinte bármit kérhetnek a vásárlók, a termelők teljesítik azt, például ha azt szeretnék, hogy ne legyen műanyag csomagolás, azt is megoldják.
- 10 év múlva hol látja magát, mit szeretne Ildikó mindenképp megvalósítani?
- Tervek mindig vannak. A fontos, hogy mi magunk szeretnénk helyi termékboltot, boltokat is nyitni, ahol a mai rohanó világban élő emberek számára könnyebb lenne hozzájutni az árukhoz. Ne csak "rohamvásárlással" oldják meg a hétvégéket, ezért bővíteni lehetne ezeket szendvicsezőkkel, ahol le lehet ülni és beszélgetni a másikkal. A hálózat kiterjesztését is szem előtt tartjuk: bár a bevétel nem közös, de fontosnak tartom, hogy együtt valósítsunk meg országos kampányokat, legyen közös érdekképviselet és azonos értékrend – ezek a célok motiválnak. Ki tudja, mit hoz a jövő, és egy újabb gazdasági krach esetén a bevásárlói közösségek tökéletes megoldást nyújthatnak a termelőknek és vevőknek egyaránt. Ebben hiszek.