„A halál nem opció” – elképesztő kitartással küzd nyirokrákos férje gyógyulásáért Nikoletta
– Nincs más választásunk, ha Zoli élni akar, mennünk kell, megmászhatatlan hegyeket megmászni, ledönthetetlen falakat ledönteni. Van egy kedvenc mondásom: "nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam". Mi sokszor hallottuk, hogy lehetetlen, és pont ezért csináltuk/csináljuk meg. Mert a lehetetlen számomra azt jelenti, hogy feladtuk. Mi pedig nem adjuk fel, mert együtt szeretnénk felnevelni a gyerekeket, s oly sok szépség vár még ránk.
Nekem Zoli a legjobb barátom, a szerelmem, a lelki társam. Belehalnék, ha nem tennék meg érte mindent és még annál is többet. Sokszor voltunk persze mélyponton. Természetesen átbeszéltük azokat a lépéseket is, amik a történetünk sikertelensége esetén lépnének életbe.

– Zoli betegsége megváltoztatta a hozzáállásodat az élethez?
- Igen, sok mindenben. Rendkívül pozitívan csalódtam az emberekben. Rájöttem, hogy egyetlen akadály létezik, s az nem más, mint az ember saját maga. Ha van egy cél, azt el kell dönteni, hogy el fogod érni, s ha kitartó vagy, sikerül.
Átrendeződtek a prioritásaim. Nagyjából semmi nem fontos, csak az egészség. Tudom, közhelynek hangzik... De baromira nem az. Sokan nem is veszik észre, milyen jó életük van. Szeretnek panaszkodni, hajlamosak a rossz dolgokra fókuszálni. Ezek azonban nem visznek előre.
Mi megtanultuk élvezni az apró dolgokat. Meglátni az apró szépségeket, belevinni a brutális határok között zajló életünkbe a boldogságot. Persze, hogy kegyetlenül nehéz. Volt, hogy hatalmas hassal ordítva sírtam otthon, amikor egyedül voltam, hisz a dühnek ki kell jönnie. Az biztos, hogy amikor ennek vége lesz, újra kell tanuljuk a férfi és női szerepeket, mert ezek nagyon eltolódtak. De ez már szuper jó lesz, várom, hogy végre egy szürke, hétköznapi háromgyerekes anyuka lehessek.