A babáját gyászolta a pár, nem gondolták, hogy Disneylandben találnak megnyugvást
Nem gondolta volna az amerikai anyuka sem, hogy disneylandes látogatásuk mennyi mindent megváltoztat majd a saját és egy gyászoló pár lelkében.
"Nem voltam biztos abban, hogy megosszam-e ezt a történetet, főleg mivel nem hiszem, hogy szavakkal ki lehet fejezni, milyen nagy hatással volt az életemre. Illetve azért sem, mert bár több ezer másik ember vett minket körül, az élmény annyira meghitt volt, hogy túl személyesnek éreztem megosztani.
Múlt héten, amikor Disneyben voltunk, Oliver, Chris és én az EPCOT World Showcase-ben (országokat bemutató vidámpark - a szerk.) Norvégiában vacsoráztunk. Utána úgy döntöttünk, hogy beutazzuk az országokat és készítünk néhány fotót. Miközben Franciaországban jártunk, egy aranyos pár megállt, hogy fotót készítsen rólunk az Eiffel-torony előtt. Nagyon türelmesek voltak, mivel Oliver nem nagyon akart együttműködni, de végül sikerült egy jó képet csinálnunk. Megköszöntük és mindenki elindult a maga útján.
Néhány perccel később ugyanaz a férfi, aki lefotózott minket, sírva felénk sétált, és megkérdezte, hogy lenne-e egy szabad percünk.
Scottként mutatkozott be, a feleségét pedig Sally-nek hívták. Könnyei ellenére elmesélte, hogy 4 gyönyörű gyerekük van, három közülük most a nagyszüleikkel a parkban, a negyedik pedig az első születésnapját ünnepli a mennyben. Az a nap, július 1-je lett volna az édes Duke baba első szülinapja, aki pár hónappal korábban halt meg. Oliver annyira az ő fiukra emlékeztette, hogy megkérdezték, elvihetnék-e a Mouse Gear játékboltba vásárolni őt Duke baba első szülinapja alkalmából.
Szülőként, utólag visszatekintve, soha nem gondolnád, hogy vadidegeneknek odaadod a gyerekedet, de abban a pillanatban teljes nyugalom volt bennem, olyan nyugalom, amit csak Isten adhat. Átadtam a kisfiamat és néztem, amint kéz a kézben sétál velük, az emberekkel, akikkel úgy éreztem, hirtelen összecsatlakozott a lelkünk. De persze Chris és én végig mögöttük mentünk (annyira azért nem vagyunk őrültek ;) ).
Amikor bementünk a boltba, Sally fogta Oliver kezét és a játékokhoz vezette. Láttam, ahogy Sally szomorú szemei minden alkalommal felragyognak, amint Oliver rámosolyog. Láttam, amint a bánat reménnyé alakul, amikor Oliver felkap egy játékot és köszönetként megöleli őt. Láttam, amint Scott fájdalma elhalványul, amikor Oliver arra kérte, hogy vegye fel őt és a karjaiban tarthatta.
Nagylelkűségük által szemtanúja voltam, ahogyan egy pár kigyógyítja magát a gyászból és egy szerettük elvesztésének fájdalmából. Miután túlontúl sok ajándékot vettek Olivernek, mindannyian megálltunk a bolt közepén. Átöleltük egymást és imádkoztunk. Isten jelenléte annyira valóságos volt, hogy magasztaltuk akarata miatt, mivel csak Isten tudott így összehozni minket. Amikor elindultunk, Sally elmondta: imádkozott, hogy Isten küldjön neki lezárást és a ma este az ő ajándéka volt. Ezután már tovább tud lépni. Hogy gyógyuljon.
Emberek. Ez Isten. Annyira valóságos. Csak ő tudja a megfelelő embereket a megfelelő időben a megfelelő helyre terelni, hogy meggyógyítsa összetört szívüket.
Ha megálltunk volna még egy boltnál, csináltunk volna még egy képet, más irányba mentünk volna, vagy kicsit tovább nézzük a műsort, nem találkoztunk volna. De találkoztunk, mert Isten mindent elrendelt. És így, kedves barátaim, sokkal több értelmet is adott az életünknek."
