5 megható kutyatörténet

A történelem során számos kutya harcolt háborúban, utazott keresztül különböző kontinenseken, vett részt felfedezőutakon és olyan bátorságról tett tanúbizonyságot, amely az embereknek is becsületére válna. Közülük mutatunk be most ötöt, melyek a legelfogultabb macskabarátok szívét is csodálattal töltik el.

5. Swansea Jack

Swansea Jack, a fekete retriever, gazdájával, William Thomasszal élt a wales-i Swansea településen a Tawe folyó partján az 1930-as években. Egy nap, Jack meglátott egy kisfiút, amint fuldokolva sodródott a folyóban. Utánavetette magát és a tarkójánál fogva kihúzta a fiút a partra. Senki sem látta az esetet, ezért valószínűleg mikor a fiú elmesélte a történetet, nem hittek neki.

Néhány héttel később azonban Jack egy másik úszót is megmentett, amit ezúttal többen is láttak. Feljegyzések szerint Jack legalább 27 ember életét mentette meg Wales legveszélyesebb folyóinál és kikötőinél. Élete során tett erőfeszítéseiért, a város tanácsa kitüntette Jack-et az Év Legbátrabb Kutyájának járó díjjal és emlékművet is állítottak számára.

4. Bamse

Bamse, a bernáthegyi egy norvég aknaszedő hajón szolgált a második világháború idején. Aranyos és ölelnivaló megjelenése ellenére – a neve jelentése puha mackó - rendkívül erős volt. Bamsét eredetileg a hajó kapitánya hozta a fedélzetre. Azonban amikor a kapitány magával akarta vinni az ebet egy másik hajóra, a személyzet tagjai – akik időközben nagyon megkedvelték a kutyát – megfenyegették a kapitányt, hogyha elviszi Bamsét, ők is elhagyják a hajót.

Bamse legendássá vált Dundee-ban és Montrose-ban, ahol a hajó a második világháború idején állomásozott. Egyedül vezetett buszokat egy speciális nyakörv segítségével, így biztosítva, hogy az ittas tengerészek időben visszaérjenek az állomáshelyükre, és állítólag több kocsmai verekedést is megakadályozott. Egyszer kimentette a legénység egy tagját, aki a hajóról a vízbe zuhant. Egy másik matróz életét szintén megmentette, amikor késsel fenyegetőző támadóját a vízbe lökte. De Bamse több volt, mint egy egyszerű hős – békéltető is volt. Feljegyzések szerint, amikor a tengerészek összeverekedtek a fedélzeten, hátsó lábaira állt és mellső mancsait a vállukra tette, mintha azt mondaná: „Nyugodjatok meg, ennyit nem ér az egész.” Bamse azonban nem csak Skóciában volt híres – minden karácsonykor készült róla egy matrózsapkás fénykép, melyet karácsonyi üdvözlőlap formájában elküldtek a tengerészek rokonainak Norvégiában.

3. Bob, a vasutas kutya

Bob dél-Ausztráliában született 1882-ben, és valamilyen furcsa oknál fogva imádta a vonatokat. Kölyökkorában az utcákon élt és vasúti dolgozókat kísért munkába menet, egészen addig, míg egy sintér el nem fogta. Úgy tűnt, sorsa akkor megpecsételődik, de szerencsére Bobot örökbe fogadta egy kedves állomás felügyelő. A története jól alakult, új gazdája megengedte neki, hogy minden nap vele együtt utazzon a teherszállító kocsiban. Azonban a kutya és gazdája útjai hamar szétváltak, mikor a férfit előléptették. Ezután kezdett Bob egyedül vonatokra szállni.

Keresztül-kasul beutazta Dél-Ausztráliát, és hamar közkedvelt látványossággá vált a vonatokon. Néha, ha egy kis magányra vágyott, Bob elvonult az egyik üres kocsiba, és hangos ugatásával elijesztett minden utast, aki ott próbált meg leülni. A dolgozók minden állomáson név szerint ismerték. Egyik éjjel hazáig kísérte a mozdonyvezetőt, aki meleg ételt és puha alvóhelyet biztosított számára, másnap pedig visszament a vonathoz. Élete legnagyobb részében Bob oda ment, ahová csak akart, és népszerűsége is folyamatosan nőtt. Bankettek díszvendége lehetett, és egy különleges, névre szóló karkötőt is kapott. Ha meglátták egy vonaton, a helybéli gyermekek lelkesen futottak és integettek utána. Bobnak rövid élete során rengeteg kalandban volt része, és Ausztrália történelmének leghíresebb kutyájaként halt meg.

2. Bummer és Lazarus

Az 1860-as években két kóbor kutya barangolt San Francisco utcáin, mégpedig háborítatlanul! Bummer és Lazarus hírességnek számított. A napilapok úgy írtak életükről, akárcsak Bonnie és Clyderól. Ha rivális kutyákkal keveredtek harcba, a másnapi újságok címlapon írtak gyakran túlzó cikkeket az eseményről, kiegészítve szemtanúk vallomásaival. Maga Mark Twain is megemlítette őket a Huckleberry Finn kalandjaiban.

Népszerűségük oka a közeli barátságuk volt. Bummer kezdetben ételt koldult az emberektől, a neve is erre utal „bummer”=lakmározás. Amikor egy másik kóbor eb tűnt fel a városban, az emberek azt hitték, darabokra tépi a többi kutya... egészen addig, amíg Bummer el nem üldözte a támadóit. Miután Bummer meggyógyította a sebesült kutyát, a helyiek elnevezték Lazarusnak. Az újságok folyamatosan beszámoltak az életükről, egészen halálukig.

1. Barry

A bernáthegyi kutyát életmentésre tenyésztették. A Svájc és Olaszország között húzódó, veszélyes, hófödte Szent Bernát hágó szerzetesei évszázadok óta – feltehetőleg már 1695-től - tenyésztik ezt a kutyafajtát, hogy megkeressék és kimentsék az eltűnt és hó alatt rekedt utazókat. A kutyák párban jártak, hogy amíg az egyik kiássa és őrzi az áldozatot, addig a másik visszamegy a kolostorba segítségért. Ilyen volt Barry is, aki az 1800-as évek elején, 12 év alatt 40 ember életét mentette meg.

Barry leghíresebb mentése egy kisfiúhoz kötődik, akinek egy veszélyes, jeges sziklarészen veszett nyoma. Barrynek sikerült megközelíteni és újraélesztenie a fiút és melegen tartotta, amíg a segítségre vártak. Azonban a jégfalon nem tudták megközelíteni őket, ezért a kutya hagyta, hogy a fiú a hátára másszon és vele együtt óvatosan leereszkedett a hegyről. Halála óta, a kolostorban mai napig élő hagyomány szerint, mindig van egy Barry nevű kutya.