24 órás szolgálat a koraszülött-mentőkkel

A Peter Cerny alapítvány egy koraszülöttek mentésével foglalkozó magán-mentőszolgálat. Felszerelésük és szaktudásuk speciális, hiszen a vártnál előbb született babáknak nem csak a méreteik kisebbek, de legtöbbször szerveik sem elég fejlettek. Nekik, és a valamilyen okból segítségre szoruló érett újszülötteknek adnak esélyt a mielőbbi gyógyulásra vagy épp a túlélésre. A Bókay utcában, az I. sz. Gyermekklinika udvarán levő bázisukra látogattunk el, és töltöttünk velük 24 órát.

7.30 – A kezdés

A Bókay János utca macskakövén sietünk a kert felé. Az álmos hangulatot a ködös, télies idő csak erősíti. Ilyenkor van műszakváltás - pont elcsíptük. Gyorsan bemutatnak minket a mai dolgozóknak, és már szobáról szobára járunk a bázison, részletesen megmutatják, minek hol a helye. Mára festést terveznek, megújítják a házat. Adományba kaptak festéket, de nem szeretnének pénzt költeni arra, hogy festőt fogadnak. Így aztán a maguk idejéből szorítják ki a bázis szobáinak újrafestését. Mi pedig hamarosan már a kölcsön-egyenruhaingünket vasaltuk, hiszen bármikor befuthat egy hívás, és akkor nincs idő öltözködni.

9.15 – Festés előtt

Kezd megújulni a bázis, festékek, nejlonok, kipakolt szobák alkotják a ma reggeli életképet. Amióta beléptem ide, ez a hely egy nagy családra emlékeztet. Nyoma sincs a kórházakból ismert erőteljes hierarchiának, itt a haladás a cél, és hihetetlen összhangban sikerül ezt megoldaniuk. A hangulat nagyon jó: textilpelenkából rögtönzött fejkendőben porszívózik az orvos - a dobozokat cipelő ápoló megmosolyogja. Hétvégenként fix program a mentőkocsik takarítása. Ennek keretében darabjaira szedik a felszereléseket, és fertőtlenítős vízbe áztatják, pótolják a kifogyott gyógyszereket, ellenőrzik a berendezéseket. Mindjárt kezdődik a festés is.

A csengő, amivel éjszaka ébresztenek, ha befut egy riasztás

10.00 – Irány a kiállítás

"Nyugodalmas festős műszakot!" felkiáltással magunk mögött hagyjuk a bázist dr. Somogyvári Zsolt vezetésével. A cél a mentőszolgálat alapításának 25. évfordulójára, a Markó utcai mentőmúzeum egyik garázsában felépített kiállítás. A dohos pincefalak között meséli el, hogyan vált egy álom valósággá, az az ember, aki életre hívta. Huszonöt év megpróbáltatásai, nehézségei, kudarcai, de ugyanakkor sikerei és hihetetlen ereje kel életre ott. Péntekig még ti is megnézhetitek, milyen volt az első mentőautójuk, a régi felszereléseik vagy az egyenruhájuk. Eredményeiket az egyik falon kialakított fotógyűjtemény mutatja igazán - az egykor ellátott gyerekek akkori és mostani képei adhatnak reményt akár nektek is, hogy egy nehezebben indult élet is lehet teljes.

12.45 - Az elszalasztott eset

A Markó utcából visszametrózunk a bázisra ahol egyből azzal fogadnak minket, hogy „elért az újságírói átok”. Amint kiléptünk az ajtón, jött is egy eset, aztán még egy. Jól lemaradtunk róla. Most csak várakozni tudunk, hogy visszaérjenek, és kikérdezhessük őket.

15.15 – Az első út: irány Salgótarján

Megszólalt a telefon! Szállítást kérnek Salgótarjánba. Bármilyen hihetetlen, a 1,5 óra utazással elérhető város még a cernysek körzetébe tartozik. Hamarosan el is indultunk. A szakmai körökben csak „1-es Gyerek PIC”-ként emlegetett osztályról, ami tulajdonképpen koraszülött intenzívet jelent, egy egészséges babát kellett hazaszállítani, akit kivizsgálásra küldtek Pestre. Útközben a mentők elmondják, a riasztások nagy része szállítás, éppen ezért a rohamkocsi mellett mindig szolgálatban van egy „szállítós” kocsi is, sofőrrel és nővérrel.

Az a bizonyos piros gomb, ami a szirénát működteti - de a rádió alatt láthatjátok azt is, amivel a kék lámpát kapcsolják be

18.30 - Esti várakozás

A Bókay utcába visszaérve csend fogad minket, időközben végeztek a festéssel. Alig akartuk elhinni, hogy a hosszú távollét alatt egy hívásról sem maradtunk le. Az estét sztorizás, tévézés tölti ki. A biztonság kedvéért azért megkérdezik tőlünk: és ti tényleg ki fogtok vonulni éjjel velünk?

A diszpécseri állomás. A monitoron követhető a mentőautók helyzete, elmúlt fél órában bejárt útvonala, de még az is, hogy jár-e a motorja.

23.05 – Az első vonulás a rohammentővel

Épphogy az egyik gépkocsivezető felment, hogy ő megunta a műsort, és alszik, jött is a telefon. Ez meg valószínű a sofőrök átka, bár ezt nem mondták. Egy budapesti kórház újszülött osztályáról kellett babát az Országos Kardiológiai Intézetbe szállítani. A gyerek délután normál súllyal született, de este keringési zavarok jeleit látták rajta. Az ottani doktornő arra gyanakodott, talán a szívével lehet valami gond, hívták a mentőt, hogy vigyék át a kardiológiai intézetbe, ahol szakorvos nézheti meg.

Amikor szegény anyuka kijött, és elkezdett sírni, a mentősök leültették, kezébe adták a gyerekét, hagytak kettőjüknek időt. Nem ígértek neki semmit, de elmondták, hogy ez egy jól operálható dolog, nagy esély van a felépülésre, és hogy ne gondoljon arra hogy elveszítheti.

Megrázó volt látni egy teljesen tanácstalan és kétségbeesett anyát, akinek pár órája még azt mondták, egészséges gyereknek adott életet, és aki próbálja elfogadni, hogy valami még sincs rendben vele.

A mentősök azonban próbáltak belé lelket önteni – és ez szemmel láthatóan sikerült is. Abban a néhány percben több emberséget és igazi helytállást láthattunk, mint bármikor. Látszott, hogy teljes szívvel és tudással segítenek, az anyának is.

Bevett cernys szokás, ha el kell választani az anyát a gyermekétől (hiszen nem követhette a kicsit, mivel aznap szült – a szerk.), hogy mindkettőjükről készítenek 1-1 fotót polaroid géppel, hogy legalább így együtt lehessenek. A kardiológiára átszállítva a már épp hazainduló orvos az ajtóból fordul vissza, hogy segítsen kollégájának a lehető legpontosabb diagnózis felállításában. A kislány betegsége szerencsére jól operálható, nagy esélye van a gyógyulásra így, hogy időben felismerték a problémát. Lassabb tempóban térünk vissza a bázisra, a kaput már előre nyitják, a diszpécser monitoron követi a mentő útvonalát.

Az inkubátor, melyben az újszülöttek szállítását végzik

03.00 – Hajnali szállítás kórházból kórházba

Újabb riasztás. Már nagyon fáradtak vagyunk. Egy koraszülöttet szállítunk át egy korszerűbb felszereltségű kórházba. A kicsinek nem elég fejlett a légzőközpontja, egy ideig még légzéstámogatásra szorul. Ezt a legtöbb kórházban nem tudják megadni neki, csak ott, ahol van koraszülött intenzív. Például a Bókay utcában, ahová hamarosan visszatérünk, ezúttal kék lámpával.

Fotósunk videóra vette a hajnali mentőzést:

07.00 – Itt a vége

Reggel van. Mindjárt érkezik a váltás. Lassan szedelőzködünk, visszaadjuk az inget, indulunk haza.

Rengeteget tanultunk egy nap alatt, de ami a legfontosabb, olyan embereket ismerhettünk meg, akik a hivatásuknak élnek. A legkülönlegesebb dolog velük kapcsolatban az őszinte segíteni akarás, hogy szívüket-lelküket beleadják a munkájukba. Képesek félretenni a mindennapi gondjaikat, az egymás között óhatatlanul kialakuló konfliktusaikat, és csak az esetre koncentrálni. Ez az, ami nagyon ritka, és hatalmas kincs.

Fotó: Facebook