108 évesen ölelhette magához ükunokáját, akit róla neveztek el
Esmond Allcock 1910. január 26-ban született Moose Jaw-ban, Saskatchevan államban. Hat gyermek apja, 17 unokája, 36 dédunokája és 12 ükunokája van.
Történetét egy dédunokája, Jenna írta meg a Love What Matters-en
„A legtöbb embernek a dédszülei halvány gyermekkori emlékeikben élnek csak. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dédapám velem lehetett az elmúlt 30 évben.
Az egyik legkedvesebb története velem kapcsolatban abból az időből való, amikor annyi idős voltam, mint most a kisfiam. Amikor járni tanultam, megfogta a kezemet és együtt vonultunk végig a szobán. Csak egy kicsit hizelegnem kellett neki és azt mondani „járj, járj” és már mentünk is. Aztán amikor már kicsit nagyobb lettem, „kis haveromnak” szólított.
Amikor megtudtam, hogy várandós vagyok első gyermekemmel, felhívta az összes gyereket, hogy tudassa velük: szaporítom a családot. Amikor a másodikat vártam, szóvá tette nagyanyámnak, hogy ő 71 utód őse, és senki sem nevezte el még a fiát őutána. Mivel férjemmel a családból akartunk nevet adni fiunknak, meg is állapodtunk.
Az én Esmondom 2017. január 11-én született, csaknem 107 évvel ükapja után.
Amikor elolvadt a hó, felkaptam a babát és elvittem őt a szomszéd megyébe, hogy bemutassam dédapámat neve továbbvivőjének.
Amikor megérkeztük, először nem ismert meg azonnal. Aztán amikor elmondtam neki, hogy ki vagyok, azonnal beleszeretett Esmondba. Aztán később arra is emlékezett, hogy én vagyok a „Járj járj”-kislány.
Aztán, ahogy fogta a kisfiamat, megcsókolta a fejét és azt mondogatta: „Nem tudod, mit jelent ez nekem. Nem tudod, mit jelent ez nekem.”
Talán sikerült megértetnem, nekem mit jelent. Áldás van rajtam” – írta Jenna.
