KULT

Új horrorklasszikus született? – Megnéztük a M3gan című filmet

James Wan és Akela Cooper legújabb ijesztgetése meg fogja változtatni a horror világát? Lesz-e M3ganból akkora sztár mint, Annabelle-ből? Meglátjuk, melyik rémálombaba lesz a nyerő.
B. M.; képek forrása: Rotten Tomatoes és YouTube - szmo.hu
2023. január 12.



A bevezető utóbbi kérdésére a választ csak az idő tudja megmondani, az elsőre viszonylag könnyen lehet felelni. Új klasszikus lenne a M3gan? Nem. Mert annyira nem őrült, hogy a nézővel maradjon megtekintése után is, viszont annyira nem is jó, hogy kiemelkedjen az átlaghorrorok közül.

Hiába a sok pozitív visszajelzés, nem elég félelmetes a film. Így mint horrorfilm, nálam elvérzett.

Ámde mint fekete komédia vagy paródia, majdnem működik. Lássuk, miért!

Szerencsére a film nagyon szórakoztató lett. Nem egy modern klasszikus, mint mondjuk az Eleven kór volt 2021-ben. (Akárki-akármit mond, az a film egy nemzeti kincs, annyira elborult, beteg agymenés, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom.) A M3gan nem elég jó ezekhez a jelzőkhöz.

Meg kell érteni M3gan piaci helyzetet: kellett a stúdiónak egy eladható horrorkarakter, akit fiatalabb nézőknek is el lehet adni.

A trailer nagyon populáris volt a TikTok-on, ezért az alkotók erősen beleszóltak a rendező kreatív döntéseibe, és visszavettek az erőszakból, hogy alacsonyabb korhatár-besorolást kapjanak. A pénzügyi stratégia zseniálisan működik: TikTok-on, Youtube-on, igazából bármilyen social media felületen lehet már találkozni M3gan tartalommal, tánccal, vagy „hogyan készült” videóval.

Ennek egész egyszerűen az lett az eredménye, hogy külföldön a filmet PG13-as korhatárba, azaz idehaza a 16-os és 12-es korhatár közé lőtték be,

így nagyon sok emberhez eljutott a hátborzongató baba története. Tartja magát az a pletyka is, hogy létezik a filmből egy véresebb, 18+ -os változat, amit majd meg fognak osztani a nézőkkel a film későbbi életciklusában.

Nem kérdés, hogy emiatt a korhatár-kérdéskör miatt hatalmas siker lesz a M3gan. De miért nem elég jó? Szintén a korhatár-besorolás tehet róla: nem elég véres és ijesztő, inkább csak zavarbaejtő. Ne értsetek félre, a főgenyó kinézete szuper, és elég beteg módon mozog ahhoz, hogy azért felálljon tőle a néző hátán a szőr.

A film főleg jumpscare-ekkel dolgozik, amik nagyon bénák,

néha ugyan eltalálja a hangulatot, de tekintettel a fiatalabb nézőkre, nem nagyon látunk semmit a durvább akciókból.

A filmet Gerard Johnstone rendezte, akinek ez a második nagyjátékfilmje, James Wan és Akela Cooper pedig a forgatókönyvet írták, és ők adták a pénzt a produkcióra. Valószínűleg elég szorosan fogták Johnstone kezét a projekt kivitelezése közben.

Kíváncsi lennék egy olyan verzióra a filmből, amit Wan rendezne,

én kedvelem a stílusát. Kimondottan ügyes kézzel bánik a horror- és akciózsánerrel, kreatív a kameramozgásokkal, ügyes kitakarásokkal dolgozik. De Johnstone sem rontotta el, igazi iparosmunkát rakott le az asztalra.

A történet borzasztóan egyszerű és kitalálható: Cady és szülei síelni mennek a hegyekbe, de egy szörnyű balesetben meghalnak, így Cady a nagynénje, Gemma gyámsága alá kerül, aki nincs felkészülve egy ilyen kihívásra. Nemcsak stresszes munkája miatt nem engedheti meg magának a gyermeknevelést, hanem lelkileg sincs felkészülve erre a helyzetre. Mivel játéktervező, és pont egy mesterséges intelligencia által irányított játékbabán dolgozik, a szerencsétlen véletlennek köszönhetően el tudja kezdeni a tesztelést az unokahúgán.

Épeszű ember, már ebből látja, hogy mennyire felelőtlen, buta és alkalmatlan karakterekkel van tele a film.

Viszont ezt nem hibának rónám fel, mert emiatt rengeteg szórakoztató esemény is történik. Hangosan nevetett a moziban a terem egy rendőr beszólásán egy haláleset kapcsán, ami morbid, oda nem illő és rosszindulatú volt. Ezen a téren visszaköszön az Eleven kór, csak a trancsírozást kifelejtették, nagy bánatomra.

Természetesen minden kitalálható, az első perctől az utolsóig. De kompetensen van felépítve a film, vicces beszólásokkal, alapvetően jó színészi játékkal. Violet McGraw ügyes volt Cady szerepében, Allison Williams is jól hozza a felelőtlen Gemmát. A filmben nem találni egy normális karaktert sem, aki logikusan cselekszik, talán M3gan volt az egyetlen épkézláb gondolkodó a vásznon. Egyébként M3gan mozgását nagyon eltalálták,

minden elismerésem Jenna Davis színésznőnek, aki a maszk mögött dolgozott.

A szinkronban az egész mozi alatt irritálóan mondják ki M3gan nevét, mert ez egy rövidítés (Modell 3-as Geneatív Android) és nem pedig tulajdonnév, ezért magyarosan Megannak mondják, az angol név helyes kiejtése helyett, ami borzasztó.

Egyébként komoly pszicho-horrort is készíthetnének a filmből, az elképzelhetetlen veszteség feldolgozása, a tragédia miatti korai felnövés traumája, a kötődés egy élettelen tárgyhoz, ami aztán megpróbál megölni, a mesterséges intelligencia „lázadása” témakörökben.

Ezek a témák nem egy Chucky-jellegű filmbe valóak és mégis, a film közelebb áll a Gyerekjáték-horrorfilmek hangulatához és atmoszférájához, mint egy komoly gondolatokkal teli pszicho-thrillerhez.

Nem azt mondom, hogy jobb lenne, ha komolyan vették volna magukat az alkotók, de teljesen más lenne a végeredmény. Ha egy kicsit jobban eldobják az agyukat a készítők, és átmennek a Gonosz halott-szintjére, akkor egy horror-vígjáték klasszikust tettek volna le az asztalra. Reménykedem, hogy a folytatásban majd egy magasabb korhatáros és őrültebb M3gannal találkozunk, mert biztosan lesz folytatás. Ezek a kis költségvetésű horrorfilmek általában már az első hét bevétele alapján sikeresek.

A képi világ működik, M3gan életre keltése főleg praktikai effektekkel történt, ami nagyon jót tesz a filmnek és a büdzsének. Csak ott használtak számítógépes effekteket, ahol muszáj volt: például a robot szeme és a mimikája esetében. A zene szórakoztató, a poénok működnek,

az előzetesben is látható táncikálással pedig valószínűleg olyan trend indul meg a social media-platformokon, mint a Wednesday-tánc esetében, ez pedig komolyan hozzá fog tenni a sikerhez.

Ha nem számítunk semmi kiemelkedőre, akkor egy könnyed kis januári borzongást kapunk. Nem ettől lesznek álmatlan éjszakáink. Én jól szórakoztam a rajta és úgy gondolom, hogy M3gant igen is oda lehet ültetni Annabelle mellé a polcra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk