Rendszeresen vitt szendvicset a hajléktalan férfinak - most már boldog házasok
Egy angol hölgy nem mindennapi lépésre szánta el magát: feleségül ment egy hajléktalan férfihoz, aki az általa gyakran látogatott használtkönyv-kereskedés mellett kukázott.
Később a pár egy fedél alatt alatt élt a nő előző férjével. A hajléktalan férfi megmentőjeként tekint az asszonyra. A nem mindennapi szerelmi történetet a The Guardian tette közzé.
A 80-as éveiben járó Joan Neininger az utcán ismerkedett össze későbbi szerelmesével. Már csaknem négy évtizede ismerik egymást. Ken Selway akkoriban szemetet válogatott, és nem volt otthona. Szerelmük nem első látásra lángolt fel. Joan először csak megsajnálta Kent, és becsomagolt szendvicseket hagyott neki rendszeresen a kukák tetején, hogy kedveskedjen neki.
Joan, akinek már dédunokái is vannak, úgy kommentálta találkozásukat, hogy
először meg sem fordult a fejében, hogy házasságra adja a fejét Kennel.
„Annak ellenére, hogy az utcán élt, azonnal megértettem, hogy szerethető ember gyönyörűséges lélekkel” – mesélt a lapnak első benyomásáról, majd hozzátette:
Az angliai Gloucester városából származó Joan elolvasott egy könyvet a Nagy-Britanniában élő hajléktalanok hánytatott sorsáról, ami végül arra ösztönözte őt, hogy segítsen Kennek. A férfi nem fogadott el semennyi pénzt sem tőle, de sikerült meggyőznie, hogy elmenjen Joannel és az akkor még élő első férjével ebédelni.

Ettől fogva hol gyakrabban, hol ritkábban találkoztak - Ken ugyanis hol eltűnt, hol megjelent Joan életében. Néhány év után viszont Joan akkori férje, Norman ultimátumot adott az asszonynak: költözzön ki egy lakókocsiba, ahol hajléktalan barátja is meg tudott szállni. (Igaz, állítólag testiség sosem volt kettejük között a mai napig.)
Dolgukat az is megnehezítette, hogy a férfi súlyos mentális problémával, skizofréniával küzd.
„A skizofrén emberek az általuk hallani vélt hangok foglyai. Kent mindent elhitt ezeknek a hangoknak, ezért nagyon nehéz volt a kapcsolatunk” – mesélte Joan.
Kent Londonban született, viszont a második világháborúban Walesbe került, ahol fiatalemberként szénbányászként dolgozott. Később hazament az édesanyjához, ám amikor Kentnél először megjelentek a betegség tünetei, kitette őt az utcára. Ezután Gloucesterbe ment, hogy szeretett, de már sajnos halott nevelőapja rokonai után kutasson, de végül is a közterek és vasútállomások lettek az otthonai.
„Nem tudtam semmit sem a betegségéről, de gyorsan tanultam” – nyilatkozta Joan, aki azóta a mentális betegségekkel küszködő emberekre hívja fel a figyelmet különböző kampányokban.
Egy könyvet is megjelentetett Ken portréja címmel.
Volt férjével egyébként 16 éves korukban házasodtak össze. Az asszony bevallása szerint Norman és Ken jól kijöttek egymással, „olyanok voltak, mint két testvér”, mert nem létezett köztük szexuális féltékenység. „Olyan volt, mint egy miniatűr paradicsom – csak Kent, Norman és én” - magyarázta emlékeit Joan.
Norman halála után Kent elkezdett betegeskedni, ezért otthonba kellett költöznie. Néhány évre rá Joan is követte.
Az idős nő kijelentette az újságnak, hogy az általános közvélekedés ellenére nem hiszi, hogy megmentette Kent, mert szerinte inkább a könyv volt az, ami arra késztette, meglássa a hajléktalan férfiban az igazi embert.
Ken viszont másképp látja:
„Amikor Joannel találkoztam, az utcán aludtam és meg akartam ölni magamat. Ha ő nem hagyott volna szendvicseket a kukában, talán most nem lennék itt. Nagyon kedves ember” – mondta el meglátását az esetről a szerencsésnek mondható férfi.
Forrás: Guadrdian