Népsziget: nincsen még egy ilyen bájosan lepukkant, szilajul vadregényes hely Budapesten
Semmi máshoz nem hasonlít a Népsziget Budapesten, csak önmagához. Kevés ilyen akad, amelyik ennyire nyers, vad és mégis vonzó. Amelyik a lepukkantságában is ilyen hangulatos. 2004-ben voltam itt először egy buliban, és azóta nem tudok szabadulni a varázsától.
A Népsziget egy másik dimenzió. Külön világ Budapesten belül. Végső menedék, ha elborult helyre vágysz, ami azért nincsen annyira távol a civilizációtól, és nem olyan elhagyatott, hogy ne lehessen hol sörözni, fröccsözni vagy hekkezni nyáron.
A Népsziget egyszerre él a múltban és a jelenben. A jövőre – amely félő, hogy a beépítésével járna – gondolni sem akar. Sokan úgy tekintenek rá, mint a Római part pesti változatára, pedig A Dunán és azon kívül, hogy egyikről a másikra átlátni és egyikről a másikra át lehet menni, nem sok közös van bennük.
Ha ki akarsz törni a mókuskerékből és jót akarsz magadnak, akkor egy napot rászánsz a szigetre. Érdemes plédet is hoznod, mert lesz olyan pontja, ahol szívesen leheveredsz és csak bámulod az eget meg a vizet.
Hat évvel ezelőtt a munkatársam már megírta a Népsziget történetét. Most arra voltam kíváncsi, mi változott azóta és azt szeretném megmutatni, mi mindent lehet csinálni a Népszigeten.
Két helyről is megközelítheted. Vagy a Gyöngyösi utcai metrómegállótól, a Duna Pláza mögött sétálsz be a hetvenes években épült impozáns gyaloghídon, vagy Újpest Városkapu megállónál az újpesti vasúti hídon mégy be. Mi az utóbbit választottuk, mostanában ez a sziget mozgalmasabb része.
Már a vasúti hídnál külön látványosság fogad: balra a kajakosok, jobbra az Újpesti Hajójavító – utóbbinál kicsit szemlélődünk a hídról.




A híd alatt az első izgalmas hely Vasmacska, ami már vagy húsz éve megvan, és a legenda szerint nem a Rómain, hanem itt kapható a város legjobb hekkje.
A hely egyszerű, mint egy faék, teljesen hagyományos, és azt adja, amit elsőre kinézel belőle, és amit itt a Népszigeten egy ilyen sörözőben keresnél: sört és hekket egyszerű abrosszal leterített asztaloknál ülve.

A túloldalon a híres kecskefarm. Több évtizede megvan ez is, egyszerre bájos és rémisztő. A gyerekek szeretik, a több családot is láttunk a kerítéshez zarándokolni kecskelesre.
Kik járnak a Népszigetre?
Horgászok, bringások, kutyások. Újpestiek, akikhez közel van a sziget.
Szerelmesek.
Születésnaposok.
Azok, akik nem a belvárosi fancy helyekre vágynak, és akiknek a Római is túl forgalmas.
Családok, akik unják a szokványos és zsúfolt játszótereket.
Fotósok, a téma miatt.
Kezdő urbexesek.
Azok, akiknek van itt kint nyaralója.
Sportolók.
A legenda szerint az újpestiek Szúnyog-szigetnek hívják. Én nem vagyok újpesti, nem nevezem így.



A vasúti híd alatt a parton két hely közül is választhatsz: bal oldalon a Wasser, jobb oldalon a Kabin működik. Az egész a régi Zöld Pardonra emlékeztet, amikor 1999-ben a semmi közepén, a Petőfi híd lábánál egy lakókocsi volt- vagy pult -, néhány asztal, napernyő, sört ittunk, tűzött a nap, és ennyi volt a Zöld Pardon. Nem volt túlgondolva, túltervezve, sem túlhájpolva. Az ment oda, akit amúgy is érdekelt.
A Wasser és a Kabin is azért kellemes, mert ahhoz, hogy kényelmes legyen, megfelelően kialakították, de nem építették/dizájnolták agyon. Hasonló a hangulatuk, mint a Rómain a nap bácsinak vagy a Fellininek – és a hasonlóság nem véletlen, a Kabint a Fellini tulajdonosa indította el pár éve. Fröccs, sör, nachos, grilles melegkonyhai finomságok – ezt a Kabin és a Wasser is tudja. 11 körül nyitnak, hétvégén kicsit később, úgy tervezd ide a programodat.


Beljebb, a Népsziget egyetlen betonútján andalogva a régi Ganz hajógyárhoz érünk – az elmúlt 5 évben tovább pusztult. És mielőtt az egykori bejárathoz megyünk, egy nagy szemétkupac mellett kell elmennünk. (Eddig azt hittem, nem lehet autóval sunnyogni, de az illegális szemétlerakók ottjártunkkor tökéletesen bemutatták, hogyan megy ez.)
A dark és gót szubkultúra izgalmas központja lehetne az omladozó, rozsdás épületegyüttes. Így is fantasztikus látványt nyújtanak, képzelem, milyenek lehetnek rossz időben és télen. De egyáltalán nem a horrorfilmek jutnak róla eszembe, és képtelen vagyok a rozsdaverte oszlopok láttán borongani. A Népsziget összességében nem elborult, szomorú hely; van benne valami abszurd derű.
Viccből megfogjuk a zárnak látszó kaput – és az szinte magától kitárul.
Két lépést beljebb megyünk, hogy körülnézzünk, aztán nem feszegetjük a határokat, hanem visszafordulunk, és inkább megnézzük, az elmúlt 5 év alatt mi változott a sziget belsejében.


Örömmel állapítjuk meg, hogy a szintén legendás és a Vasmacskához hasonlóan retró söröző, a Sziget Büfé is még mindig áll. És ami a legdurvább, kiderül, hogy akad, aki kifejezetten úgy szervezi a kirándulásait a Népszigetre, hogy leülhessen itt hekkezni vagy sült kolbászt enni sült krumplival és savanyú uborkával. Családok is járnak ki, és a környékbeli, még használatban lévő nyaralókból is érkeznek a Sziget Büfébe.
Az egykor népszerű és valószínűleg népes üdülők ma lehangoló látványt nyújtanak. A régi BM üdülőt, amit Nagy Szabi 6 éve még le tudott fozózni úgy, hogy az épület látsszon, most szinte a tetőig takarja a burjánzó növényzet, az út pedig már kivehetetlen a gaztól.
A többi elhagyott nyaraló sem nyújt szebb látványt. Itt egy málladozó tábla, ott egy üres medence, pattog le róla a festék.
Viszont még mindig akadnak, akik kijönnek a hétvégi házaikba, működik a kajakos-kenus tábor és a gyermeküdülő is – ők nyaranta élettel töltik meg a szigetet.







Mi a legjobb a Népszigetben? Mire megfogalmaztam magamnak, rájöttem, hogy más már leírta előttem. A Kocsmaturista szerint: „Még ott tart, hogy az emberek kiválasztották és nem kialakították maguknak. Meg kell becsülni, amíg ilyen! Minden, ami népszerű lesz, gyorsan veszélyeztetetté lesz attól, hogy hamarosan megcsinált lesz, mesterkélt, komfortos, túl kereskedelmi. Nagyon jó aranyközépút a Népszigeten 2018-as nyara, amikor még alig érintett a környezet varázsa, de már “buli van a parton, a szabad strandon.” A mostani helyek ugyanis lazán, tisztelettel illeszkednek még a környezetükbe, nem építik át, nem dominálják le, de életet adnak hozzá.”
A Népsziget olyan, mint a szocialista Kuba. Addig nézd meg, amíg ilyen vadregényes, romantikus. Amíg le nem dózerolják a bungalókat és be nem építik lakóparkokkal.
