Magyar színészek, akiknek felforgatta az életét a történelem
A magyar színjátszás történetében számos kiváló egyéniség tűnt fel, és kápráztatta el a közönséget a színpadon, majd később, a filmipar indulásával a mozivásznon is. Hiába voltak azonban tehetségesek, a napi politika sokuk életébe beleszólt; nem egy nagyszerű színész karrierjét törte derékba. Volt, aki börtönbüntetést kapott, volt, aki segédmunkásként dolgozott és évekig mellőzték, mások emigrálni kényszerültek, és sajnos volt közöttük olyan is, aki elkeseredésében öngyilkosságot követett el. Most három olyan színész sorsa álljon emlékeztetőül e szomorú időkre, akik a két világháború között váltak ismertté.
Kabos Gyula (1887-1941)
Csupán néhány évig forgatott hangosfilmeket, ám ezekkel örökre beírta magát a magyar filmtörténetbe. Egyike volt azoknak, akik kiválóan jelenítették meg koruk kispolgárait, a hétköznapi figurákat, egyszerű hivatalnokokat. A legendás komikus a két világháború közötti időben a magyar színházi élet és a filmipar egyik legfontosabb alakjává vált.
1887-ben Kann Gyula néven született, a Kabost később művésznévként vette fel. A hatgyermekes családban őt kereskedelmi iskolába járatták, de közben Solymosi Elek színiiskolájába járt, emellett esténként bokszedzésekre - e sportnak hagyománya volt a családban. Édesapja finoman szólva nem örült fia döntésének, és amikor az ifjú Gyula bejelentette, hogy színész lesz, szó szerint kiütötte. Kabos Gyula 1905-ben kezdett játszani; Szabadka és Nagyvárad után Budapesten, a Király Színházban.
VIDEÓ: Kabos Gyula telefonál - több film jeleneteiből összevágva
Az első világháború fájdalmas csapást mért a családjára, húszéves öccse soha nem tért vissza a frontról. Kabos Gyula ebben az időben a Nagymező utcai Fővárosi Orfeumban játszott, a színházaktól nem kapott szerepet. Nagyváradon próbált egy befektető segítségével varietészínházat nyitni, ám a város lakóinak elszegényedése és az egyre magasabb helyi adók miatt a vállalkozást fel kellett adni.
Kabos Gyula Budapestre visszatérve lett sztár. Figurái sokszor tragikomikusak. Kifejlesztett egy sajátos, csak rá jellemző, utánozhatatlan beszédmódot is. Miután az 1929 és 1933 között lezajlott világgazdasági válság a színházi életbe is begyűrűzött, az Operettszínházat bezárták, új igazgatót kerestek. A pályázók közül Kabos Gyulára esett a választás, aki személyes vagyonából is felajánlott a színháznak. Ismét rossz időben volt rossz helyen. A színház csődbe ment...
Kabos életében ugyanakkor új fejezet nyílt a hazai filmezés indulásával.
Először természetesen némafilmben szerepelt, közben színházi szerepeket kapott. A színpadon megmutathatta, mi mindenre képes: többek között a Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényéből készült színdarabban nyújtott emlékezetes alakítást. A hangosfilm igazi népszerűséget hozott számára. A Hyppolit, a lakáj, a Lila akác, a Meseautó, a Köszönöm, hogy elgázolt, a Nászút féláron, a Három sárkány, A kölcsönkért kastély, vagy Az én lányom nem olyan egyszerűen nem lenne ugyanaz a film Kabos Gyula alakítása nélkül.
VIDEÓ: Éjjel a patikában:
1936-tól izraelita vallása miatt szélsőjobboldali támadásoknak volt kitéve, majd 1938-tól nyílt zsidóüldözés fenyegeti.
Az I. zsidótörvény után - amelyben maximalizálják az izraelita vallású személyek számát a közéletben - Kabos Gyula úgy érezte, tarthatatlanná vált a helyzete Magyarországon. 1939 januárjában az Egyesült Államokba utazott feleségével.
Amerikában sajnos nem találta meg a számítását. 1939-as első turnéja sikert hozott, ám az általa alapított színházat mégis be kellett zárni. 1941-ben egy kis színház előadásán a szívéhez kapott. Az orvosi tanács ellenére folytatta a próbákat, de több rosszullét is követte az elsőt. Végül Kabos Gyula mellőzötten halt meg 1941 októberében. Temetésén sokan részt vettek, de a sírfeliratot elrontották, Kobas név szerepelt rajta. Emiatt sokáig nem is találták kinti nyughelyét. Hamvait 1996-ban hozták haza, sírja most a Farkasréti temetőben van.
Szörényi Éva (1917-2009)
Schwáb Elviraként anyakönyvezték. Négy évesen Lers Elvira lett (anyai nagybátyja után), ám Szörényi Évaként (anyai nagyanyja, szörényi Reischl Elvira, később Szörényi Elvira után) lett egy ország kedvence a két világháború között. Pályája egyenesen ívelt fel. A budapesti születésű és igen tehetséges lány miniszteri engedéllyel kezdhette meg tanulmányait a Színművészeti Akadémián, ugyanis csak 16 éves volt. Évfolyamtársai között volt Fónay Márta, Básti Lajos, Gobbi Hilda, Horváth Ferenc, Móricz Lili és Király Kató is.
Szörényi Éva útja egyenesen a Nemzeti Színházba vezetett. 23 évig volt a színház tagja, és eljátszott mindent, amiről színésznő álmodhatott. A Szentivánéji álom Titániája volt a vizsgafeladata, megformálhatta Évát Az ember tragédiájában, Melindát a Bánk bánban, volt Cordelia a Lear királyban, Tünde a Csongor és Tündében, Desdemona az Othellóban. Később, az ötvenes években eljátszhatja többek között a Hamlet Opheliáját és a III. Richárd Lady Annáját.

A zöld nadrágos lovag című darabban, a Nemzeti Színházban, 1943-ban - Fotó: Fortepan.hu, idősebb Konok Tamás tulajdona
Színpadra lépésekor a filmipar is megtalálta, első átütő sikerét Csiky Gergely A nagymama című darabjából készült filmben aratta.
Olyan filmekben nyújtott emlékezetes alakítást, mint a Halálos tavasz, a Fűszer és csemege, a Jelmezbál, a Sárga rózsa vagy a Tavaszi szonáta.
VIDEÓ: A Noszty fiú esete Tóth Marival 1938-as feldolgozásában Kiss Manyival, Jávor Pállal és Gózon Gyulával
A második világháború és az azt követő évek nem befolyásolták pályáját. 1945 után a Nemzeti akkori igazgatója, Major Tamás idejében is megtarthatja szerepeit, és új jelentős alakítások is várnak még rá. 1952-ben Kossuth-díjat kapott. A történelem 1956-ban forgatta fel az életét; a színház forradalmi bizottságának tagja lett.
A forradalom leverése után férjével és három gyermekével Ausztriába menekült, onnan pedig az Egyesült Államokba távozott. Ott élte le élete második felét. Los Angeles lett az otthona, de a hazája Magyarország, az anyanyelve magyar maradt.
Szörényi Éva nem szakított végleg a színészettel; televíziós szerepet is kapott, ám soha nem volt kint olyan ismert és ünnepelt, mint itthon. A külföldön élő magyar közösség fáradhatatlan tagja volt, fontosnak tartotta anyanyelve megőrzését és a magyar kultúra ápolását. Költőkkel, írókkal tartotta a kapcsolatot, Máraihoz személyes barátság fűzte.
Kiérkezésük után nem sokkal színházat alapított, később szavalóesteket tartottak (Kanadában is), igyekezett minél több helyre eljutni, ahol magyarok éltek. Az 1956-os forradalom emlékét is hűen ápolta. Arnold Schwarzenegger és George W. Bush egykori elnök is ismerte és nagyra becsülte Szörényi Évát.
VIDEÓ: Szörényi Éva szavalja Babits Mihály költeményét a San Fernandói Református Egyház hangversenyén - 2003
A színésznő 93 évesen hunyt el, a Szent Ferdinánd Misszió temetőjében helyezték örök nyugalomra. Azt már soha nem fogjuk megtudni, itthon hogyan alakult volna a további pályája.
Somlay Artúr (1883-1951)
Somlay Artúr nevét hallva a mai néző az 1947-ben készült Valahol Európában című film Simon Péterére gondol, vagy az 1949-es Ludas Matyi Mohos professzorára, pedig pályája 1900-ban kezdődött, és legtöbb filmszerepe, színpadi alakítása a két világháború közti időszakra esik. A vasúti tisztviselő gyermeke nagy családban nőtt fel, hatan voltak testvérek, a családban sokáig nem nézték jó szemmel, hogy színész akar lenni.
A Vígszínház színiiskolája után több magyar nagyvárosban játszott, és a főváros legnevesebb színházaiban is fellépett, sőt, Bécsben és erdélyi városokban is szerepelt. Jellegzetes patetikus, erőteljes előadásmódja megkülönböztette a többi színésztől.

Somlay Artúr fiatalon, a Nemzeti színészeként - Fotó: Oszk.hu
Színpadon és filmekben is szívesen foglalkoztatták a tehetséges fiatalembert.
A két világháború között elhalmozták filmszerepekkel: a Halálos tavaszban és a Fűszer és csemegében is játszott (akárcsak Szörényi Éva), emlékezetes filmjei voltak Az új földesúr, a Semmelweis, A Gyurkovics fiúk, a Haláltánc, az Egy asszony visszanéz, a Madách és a Szováthy Éva.
Az elismerést mégis az a pár év hozta, ami 1945 után telt el élete végéig. Kétszer is Kossuth díjat kapott, egyszer 1948-ban, másodszor pedig 1951-ben. A háború utáni filmművészet kiemelkedő alkotása, a Valahol Európában Magyarországon kívül is ismertté tették. A filmet ugyan a MAFIRT, az akkori állampárt filmgyára gyártotta le, de forgalmazása a világhírű rendező, Radványi Géza joga volt, aki bejárta a filmmel az akkori világot.
VIDEÓ: Részlet a Valahol Európában című filmből
Somlay Artúr a magánéletben is karakteres egyéniség volt. Hirtelen haragú, energikus emberként ismerték, aki gyakran állt jó ügyek mellé. Az ötvenes évek elején a budapesti "nem kívánatos személyeket" - nemesi származásúakat, vagyonos embereket, színészeket - vidékre költöztették, gyakran igen méltatlan körülmények közé. A fővárosból való kitoloncolásnak politikai és gazdasági okai voltak. Egyrészt el akarták távolítani az előző rendszer hivatalnokait, másrészt az így megüresedett lakásokat főként párthű embereknek juttatták.
A kitelepítés Somlay színészkollégáit is érintette. A színész nem nézte tétlenül, egyenként igyekezett érdekükben kiállni a Színházművészeti Szövetség elnökeként. Többször is megfordult Révai József akkori kultuszminiszternél, aki viszont egy idő után már nem fogadta.
Egy sikertelen látogatás után Somlay Artúr tehetetlenségében egy egész doboz altatót vett be, és alkoholt ivott rá. Halála megrázta kollégáit, ám öngyilkosságának körülményeiről sokáig nem lehetett beszélni.
Nyomj egy lájkot, ha tetszett a cikk!