KULT

Lézerkardmániás, motorral szállított vakcinát és filmbeli csajára cserélte a feleségét – 10 érdekesség Ewan McGregorról

A Moulin Rouge és most a Halston című netflixes sorozat szimpatikus sztárja még ökölharca is kelt egy rendezővel.


Attól függ, milyen filmeket szeretsz és milyen az ízlésed, de előbb-utóbb találkoznod kellett az előző jó pár évtizedben a skót származású Ewan McGregorral. Ha a kilencvenes években beleszerettél Danny Boyle vagány filmjeibe, akkor a Trainspottingot tutira nem hagytad ki, de van, aki a romantikus irányból közelített, és a Moulin Rouge-t nézte meg újra és újra, többek között a színész és Nicole Kidman közti kémia, a remek zenék, és McGregor fantasztikusan tiszta énekhangja miatt.

A visszafogott egójú színész azóta is sallangok nélkül bizonyítja nekünk, hogy bármit megcsinál színészileg. Most épp a Halston című sorozatban bűvöl el minket az egykori divatcézár pontos másaként. Összegyűjtöttünk pár érdekességet vele kapcsolatban. Az egyik máris az, hogy március végén volt kereken 50 éves (ez főleg azért érdekes, mert kábé húsz éve ugyanolyan fiatalnak néz ki).

Így készül egy túladagolás

A Trainspotting egyébként is egy vizuális orgia, de a híres drogtúladagolós jelenet leforgatásához jó nagy adag kreativitásra volt szükség. A lenyűgöző képen McGregor keresztülzuhan a padlón, amit úgy oldottak meg, hogy a színész alatt elrejtettek egy ajtót. A süllyedést a színész alatt őt tartó stábtagok oldották meg, ők engedték fokozatosan lejjebb.

Évekig nem beszélt Danny Boyle-lal, mert az DiCapriót választotta helyette

Minden komoly McGregor-fan jól tudja, hogy a színész a karrierjének felívelését Danny Boyle rendezőnek köszönhette. Nemcsak az 1996-os Trainspottingban játszott főszerepet, hanem a Sekély sírhantban és Az élet sójában is. Így amikor Boyle előkészíteni kezdte negyedik nagyjátékfilmjét, A partot, mindenki úgy gondolta, ennek a főszerepét is McGregor kapja majd, sőt, neki is ajánlotta fel a szerepet - ennek ellenére Leonardo DiCapriót választotta végül a rendező.

Ezek után McGregor jogosan érezte megbántva magát, és egy évtizeden át nem beszélt Boyle-lal. Ami csak azért vicces, mert volt, hogy összefutottak, ez persze minden alkalommal iszonyú kínos volt. Egyszer még egy hosszú repülőutat is végigültek egy gépen - a színész a feleségével volt - és egy szót sem szóltak egymáshoz. Aztán megcsinálták a Trainspotting második részét és ismét jóban vannak.

Szó szerint beutazta a világot

Fiatal kora óta oda van a motorozásért, így nem volt nehéz rávenni, hogy legjobb barátjával, Charley Boormannal egy televíziós műsor kedvéért motorra pattanva annyit utazzanak a világban, mint más híresség még soha előtte. Az első évadban 2004-ben Londonból indulva Európán, Ukrajnán, Kazahsztánon, Mongólián, Oroszországon, Kanadán és az Egyesült Államokon keresztül elmotoroztak egészen New Yorkig. Ami nagyon komoly teljesítmény még tévésorozat nélkül is. Ezután a második évadban, 2007-ben a páros a skóciai John o'Groats-tól a Dél-Afrikai Fokvárosig robogott. Tavaly elkészítették az Apple TV-nek a harmadik utazást is, Dél-Amerikát motorozták át.

Vakcinákat szállított motorral

Tudjuk, hogy a színész körbemotorozta a világot, hogy szórakoztató televíziós műsorokat készítsen, de az már kevésbé ismert róla, hogy McGregor ezt a hobbiját jótékony célokra is használta. Az UNICEF szállítmányaival motorozott együtt, hogy különböző vakcinákat juttassanak el nehezen elérhető helyekre, például Indiában vagy a Kongói Köztársaság távoli területeire. Ebben a kampányban 2012-ben vett részt. A vakcinákat főleg gyerekeknek szállította saját maga, a motorra felerősített dobozokban. Ezt az utazást is megörökítette a BBC egy két részes dokumentumfilmben.

Rendezővel bunyózott közös munka helyett

Egy alkalommal Troy Duffy rendező elhívta egy közös vacsorára egy étterembe McGregort, hogy megvitassák tervezett közös filmjüket, ami az 1999-es Testvérbosszú lett volna, csakhogy a vacsorán jól bepiáltak. Ez még nem lett volna gond, de amikor kiderült, hogy a halálbüntetésről teljesen más véleményen vannak, akkor ezt már egy ökölbunyóval vitatták meg, és komoly verekedés lett a baráti-szakmai találkozóból. Így végül McGregor nem játszott a filmben, helyette Willam Dafoe lett a befutó.

Régi jóbarátja Jude Law

Ritka az, amikor két világhírű színész már a siker előtt szoros barátságban van. Általában később haverkodnak össze a hírességek, a hasonló életvitel és problémák miatt, hiszen a közös életstílus is összehozza őket. De McGregor és Law már egészen fiatalon szoros barátságban voltak, olyannyira, hogy egy albérletben laktak Londonban, sőt, egy emeletes ágyon osztoztak. Alapítottak is együtt 1997-ben egy közös filmes céget.

Fogyott és drogfüggőkkel lógott a Trainspotting előtt

Kétségtelenül ez a mára klasszikusnak számító film adta a legnagyobb lökést a színész karrierjének. Hogy miért néz ki annyira máshogy ebben a szerepben, mint más filmekben? Mert egyrészt komoly fogyókúrát tartott, hogy minél leéltebb legyen - jó sápadt is volt - , így 12 kilót dobott le az amúgy is vékony színész. Diétája: sör helyett bort ivott és csak grillezett kaját evett. A felkészülés során ellátogatott komoly drogfüggőkhöz egy intézetbe, rengeteget beszélgetett velük, hog jobban átélhesse lelkileg a függőség nehézségeit.

Egy Golden Globe-ja van, és egy exneje

Méghozzá a Fargo című sorozat kettős főszerepéért. Egy ikerpárt játszott, méghozzá két meglehetősen megkérdőjelezhető erkölcsi értékrendű férfit. Nyilván nemcsak a kopaszságot és a kövérséget jutalmazta a Hollywood Foreign Press, hanem a cizellált színészi alakítást, pontosabban alakításait. A gálán megköszönte feleségének és filmbeli partnernőjének, Mary Elizabeth Winsteadnek is a támogatásukat, a csavar csak ott volt a sztoriban, hogy utóbbival akkor már összejött, nejével pedig már válófélben voltak...

Most akkor a Star Wars mindent visz?

Karrierjének kezdetén McGregor szívesen hangoztatta, hogy nem véletlenül választ low-budget vagy függetlenfilmeket. Aztán amikor kiválasztották Obi-Wan Kenobi szerepére a Star Wars I. rész - Baljós árnyakba, egy újságíró figyelmeztette erre, ő meg ennyi felelt: "Tudom, mit mondtam, de helló! Ez a Star Wars!" Ráadásul 1999-ben épp a Mátrixról mondott le azért, hogy a Star Warsban szerepeljen. Egyébként imád lézerkardozni, és még George Lucas sem tudta lebeszélni róla, hogy suhintó hangokkal kardozzon a forgatáson.

És még egy lézerkardos sztori

McGregorból és haverjaiból annyira előjött a Star Wars-fan, hogy amikor megtudták, hogy a színész elnyerte a szerepet, egy, a Noel Gallaghernél, az Oasis egyik alapítójánál tartott buliban bele is vágott első lézerkard-csatájába Noellel. Nem tudni, ki nyert. Talán a nézők.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk