SPORT

„Késznek kell lenni szenvedni is, ha épp úgy hozza a helyzet! Ez egy ilyen műfaj” – Suhajda Szilárd gondolatai az utolsó napok nehézségeiről

A hegymászó folyamatosan beszámolt arról, hogy mit élt át, mit tapasztalt, mit gondolt az előtte álló hatalmas kihívásról.


Suhajda Szilárd utolsó napjai is kemény küzdelemmel teltek. Az időjárás, a terepviszonyok, a fáradtság is nehezítette a hegymászó felkészülését, ugyanakkor felemelő élményekben is része lehetett. Minderről a bejegyzései, beszélgetései árulkodnak, melyeket a Bizalmi Kör blogja osztott meg.

A hegymászó május 22-án éjszaka 7200 méteren, a hármas táborban volt, innen várta, hogy másnap útnak indulhasson a négyes táborba. A terv az volt, hogy a csúcsra május 24-én ér majd fel, nepáli idő szerint 12 és 16 óra között. Ekkor azt nyilatkozta:

„Összpontosítok. Belélegzek. Kifújok. A Hegyre emelem tekintetem. Fohászkodok. Gondolatban mindenkit magamhoz ölelek, akit szeretek. Most vagyok a legközelebb az Everest csúcsához: a sikerhez! Készen állok!”

A csúcsmászás előtt, május 10-én kelt át a rettegett Khumbu-jégesésen. A 2-es tábor felé hatalmas szélvihar volt, ami letartolta a WC-sátrakat és több másik sátrat széttépett. Szilárd óriási küzdelemmel tudta felállítani a sátrát.

„Ez volt kora reggel. Délután kettőkor még mindig ugyanúgy ülök a laktér közepén, kézzel-lábbal támasztva a könnyű kis szerkezetet! Néha fejjel is. Iszonyatos erővel tépi a szél, tényleg nem merem elengedni! Már rég olvasztanom, innom, ennem kellett volna! Pihenni, minél többet! Ehelyett egy folyamatos, ádáz küzdelem az egész nap. Álmos vagyok, hiszen az esti indulást megelőzően 1-2 órát aludhattam talán" - vallott a helyzetről.

Mikor a helyzet nem javult, úgy döntött, hogy lebontja a sátrat és lejjebb megy az 1-es táborba. De útközben egészségügyi gondjai lettek, az evés-ivás nélkül eltöltött idő, a közdelem megviselték.

„Csak rezignált ábrázattal bámulok előre, közben megmarkolom legérzékenyebb testrészem, mert érzem, hogy csipős szél vág alám: a (le)fagyás lehetősége valós veszélyt jelent! Rutinosan, szó nélkül tűröm a kiszolgáltatottságot. Na, ez az, ami igazán nehéz tud lenni az expedíciózásban: a kényelmetlenség!

A kényelmetlenség, ami esetenként olyan fokú, hogy azt hiszem, kevesen viselnék el: viszont nem menekülhetsz! Ha már ezt választottad, ha már itt vagy benne, akkor tűrnöd kell rezzenéstelen arccal!”

Majd némi pihenés után útban újra felfelé azt írta:

„Azt mondják, az expedíciós hegymászás javarészt a szenvedésről szól. […] És lehet, hogy mégis igaz: késznek kell lenni szenvedni is, ha épp úgy hozza a helyzet! Ez egy ilyen műfaj.”

Május 12-én napsütésben ment tovább, de ekkor a melegedés miatt pattogva lehulló kövek jelentették a veszélyt.

„Ilyenkor, amikor közeledő veszélyt vélünk látni, már idejekorán mindenki torkaszakadtából üvölt: „Rock! Roooock!!!” – vagy a serpák sokszor csak fütyülnek, vijjognak! Folyamatosan felfelé figyelek. Nem merem levenni a szemem a fényesen csillogó lejtőről.”

Következő hajnalban a 4-es tábor felé haladva azt írta.

„Elér a felkelő Nap fénye. Időnként letöröm a jégcsapokat maszkom pereméről. Valamennyit segít az arcomat fedő csoda, de még mindig szokatlan: folyamatosan ki kell fújni a párát/nyálat belőle, de még mindig jobb, mint amikor a nedves, nyálas kendő az arcomra van tapadva! Egy picit valóban melegebb levegőt lélegzek így be – végsősoron ez a „munkavédelmi maszk” célja.”

8000 méternél pedig megrendítő élményről számolt be:

"És hirtelen teljes pompájában meglátom a Mount Everest csúcstömbjét! Micsoda élmény!

Utoljára hat éve jártam itt: úgy érzem, akkor tér és távolság egész mást jelentett! Az akkori nagy küzdelmekhez képest most „programozottabban”, kiszámíthatóbban, merném mondani: készségszinten mozgok a hegyen! […] Egy sporttárssal lefotózzuk egymást: lelkesen guggolok a kép kedvéért, mögöttem az Everest-tel! […] elégedett vagyok! Izgatottan gondolok arra, hogy Timi „élőben” látja haladásomat, mint ahogy látja azt is, ebben a pillanatban, hogy itt vagyok, nagyjából 7900 méteren! Biztosan örül! És már csippan is a Garmin: „Nagyon büszkék vagyunk Rád, Soma is itt ujjong és sikongat!”.

Itt vagyok a világ egyik legélhetetlenebb pontján, mégis szívmelengető a pillanat: mert gondolnak rám! Szeretnek. Ez ad erőt minden további lépéshez!„

Innen újra visszatért az alaptáborba, hogy a megfelelő időablakban indulhasson újra neki.

„Az Everest csúcsa még időben és térben is nagyon messze van, hiába állok itt a „kapujában”!” - jegyezte meg.

A táborban megint egészségügyi problémák gyötörték, köhögött, fájt a torka, keveset aludt. Sokat segített neki az otthoniakkal való kapcsolattartás és az online közösség támogatása. Legutóbbi naplóit így zárta Szilárd:

„Félek, boldog vagyok, izgatott. Várom, hogy elindulhassak és várom a földet érést: a hazaérkezést! Látom magam előtt a csúcsra vezető utolsó métereket. Látom magam előtt a kisfiam, ahogy szalad felém a reptéren! Timit. A Családomat, Titeket, az Életet.”

Suhajda Szilárd a csúcsmászás közben életét vesztette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
Iman Helif sminket, rúzst és rózsaszín fülbevalót viselve megmutatta nőies oldalát
Helif szerint nem a ruha teszi az embert, hiszen a ringben nincs szüksége az embernek kiegészítőkre: csupán stratégiára, ütőképességre és erőre. Ebben rejlik karakterének lényege.


Iman Helif nemi hovatartozásával kapcsolatos vita az olimpiai játékok egyik legmegosztóbb témájává vált, különösen a vasárnapi zárás előtt.

Helif a minap egy beautycég Instagram-videójában tűnt fel sminkben, rúzzsal és rózsaszín fülbevalókkal a fülében. Ahogy a videó leírásában olvasható:

„A külseje megváltoztatásával Iman nem arra törekedett, hogy beleilleszkedjen azokba a formákba, amelyekbe a világ be akar zárni minket. Az ő üzenete sokkal mélyebb: a ruha nem tesz szerzetessé, és a külső nem fedi fel az ember lényegét. Lehetsz nőies és elegáns, ha akarsz, de a ringben nincs szükséged díszítésekre vagy magas sarkú cipőkre. Csak stratégiára, erőre és ütőképességre van szüksége, ebben rejlik a karaktere lényege.”

A napokban a párizsi ügyészség nyomozást indított a 2024-es párizsi olimpiai játékok egyik olimpiai bajnoka, Iman Helif elleni internetes zaklatás ügyében. Helif, aki a negyeddöntőben legyőzte a magyar Hámori Lucát is, célpontja lett a támadásoknak. Az ismeretlen tettesek ellen tett feljelentésben két közismert milliárdos, Elon Musk, az X (korábban Twitter) tulajdonosa, és J. K. Rowling, a Harry Potter-könyvsorozat írója is meg lett említve, akik nyilvános platformjaikon éles kritikákat fogalmaztak meg Heliffel szemben.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SPORT
Tragikus hirtelenséggel elhunyt a friss olimpiai aranyérmes Márton Viviana nagypapája
A tekvandóbajnokot hétfőn még a reptéren várta boldogan nagyapja. Alig egy nappal később már a halálhíre terjedt a bokszvilágban.


Kedd este gyorsan elterjedt a hír a magyar bokszvilágban:

tragikus hirtelenséggel elhunyt Kiss Zoltán, akit mindenki csak Totóként ismert.

A Toto Box Promotion profi istálló tulajdonosa, a párizsi olimpián aranyérmet nyert 18 éves tekvandós,

Márton Viviana nagypapája, alig egy nappal unokája diadalmas hazatérése után hunyt el.

Hétfő délután még Totó is várta az aranygéppel Párizsból hazatérő hősöket, köztük az olimpiai bajnok unokáját, Márton Vivianát. A repülőtéren és a Puskás Aréna szoborparkjában is ott volt, ahol boldogan ünnepelték a hazatérő bajnokokat.

A jelenlévők szerint a 71 éves nagypapa boldogabb már nem is lehetett volna, szinte sugárzott az örömtől, és feszítette keblét a büszkeség.

Senki sem sejtette, hogy mindeközben Totó elkeseredett, megnyerhetetlen küzdelmet folytatott démonaival. Alig egy nappal azután, hogy együtt ünnepelhetett unokájával, a közösségi médiában már halálhírét kellett olvasnunk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Ismét kórházba került Ónódi Henrietta – tavasszal már átesett egy infarktuson
Továbbra is sok pénzre lenne szüksége az olimpiai bajnok sportolónak, hogy megfelelő ellátást kapjon az Egyesült Államokban.


Ahogy arról korábban mi is írtunk, tavasszal infarktust kapott Ónódi Henrietta, rövid időre leállt a szíve, újra is kellett éleszteni.

Az olimpiai bajnok magyar tornásznő jelenleg az Egyesült Államokban él, családja gyűjtést szervezett a gyógyulása érdekében.

Ónodi állapota azóta is aggasztó, és most újra kórházba került a fellépő komplikációk miatt

– erről a testvére, Barbara adott tájékoztatást.

Az infarktus utáni rehabilitációja egyelőre nagyon bizonytalan, ráadásul az amerikai egészségügyi rendszerben ez jelentős pénzt is felemészt. A kezelés napi kétezer dollárba, azaz heti öt millió forintba kerül, így a család kénytelen volt segítséget kérni: a gofundme.com oldalon indítottak gyűjtést, ahol félmillió dollár, vagyis 180 millió forint a célösszeg. Eddig azonban csak 35 172 dollár jött össze, ami még messze van a szükségestől.

Az ügyet tovább bonyolítja, hogy Ónódi egyedül maradt a válása után, és csak a legidősebb gyermeke nagykorú, így az amerikai szabályozás szerint csak ő dönthet az édesanyja kezeléséről. A családra hatalmas teherként nehezedik Henrietta betegsége, ezért minden segítséget igyekeznek megszerezni. Barbara, Henrietta testvére, így zárta a posztját a gyűjtés oldalán:

„Mindenkit arra kérek, imádkozzon Henriettáért!”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
Elkezdték elbontani a Hungaroring épületeit, rá sem lehet ismerni a versenypályára
Felújítják a pályát, ezért elbontják a főépületeket és a célegyenes lelátóit is.


Nagyszabású felújítási munkálatok kezdődtek a Hungaroringen, hogy korszerűsítsék a magyar Forma 1-es pályát.

A munka már az idei Magyar Nagydíj előtt elkezdődött, de a futam után igencsak felgyorsultak az események. Ugyanis

elkezdték elbontani a főépületeket és a célegyenes lelátóit is.

Köztük az igazán tehetősek számára fenntartott Super Gold lelátókat is.

A Hungaroring a Facebook-oldalán szerdán több fotót is megosztott, ami jól látszik, milyen jelentős átalakításon esik át a pálya:

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk