Kegyetlen, kiszámíthatatlan és komplikált - Elindult a Fargo 4. évada
Magyarországon ezen a héten volt a hivatalos bemutatója a Fargo 4. évadának az AMC televíziós csatornán, ennek apropóján írunk a sorozat-antológia új részeiről. Három évet kellett várniuk a rajongóknak az új évadra, mivel a sorozat kreátora, Noah Hawley nem szeretett volna robot módjára összecsapni egy új történetet, hanem meg akarta várni az ihletettség állapotát - és találni egy igazán inspiráló sztorit. Ez végre meg is történt, és 2020-ban képernyőre kerülhetett Amerikában az új szezon. Bár nem biztos, hogy a kreátor megtalálta, amit keresett.
Mert az új történet alapfűszerei teljesen elütnek a jól ismert Fargo-univerzuméitől, egész pontosan ezektől: végy egy nagyon elbaltázott bűnügyet, amit egy balfék robbant ki hibás döntéseivel, ami aztán egy szürreális és véres fináléba torkollik. Az eredeti Fargónak, azaz az 1996-os nagyjátékfilmnek is ez volt az alapja.
A William H. Macy által játszott főszereplő anno ebben a Coen-testvérek-remekben "csak" el akarja raboltatni a feleségét, hogy egy kis pénzhez jusson az apósától, de az események váratlan fordulatai miatt durván elfajul az ügy, és burleszkbe hajlóan szétesik minden a főszereplő körül.
Olyannyira, hogy még a feleségét és apósát is megölik, ő pedig mezei autókereskedőből körözött bűnözővé válik. Mi eközben sosem tudjuk, hogy inkább nevessünk vagy sírjunk. A sorozat is hasonlóan építkezett az első három évadában, ilyesfajta elbaltázott ügyeket mutatott be, szánni való balfékekkel a középpontban. Mindezt mesterfokon, megtartva az eredeti film magas minőségét.
A minőség ezúttal továbbra is adott, viszont két rész megnézése után kijelenthetjük, hogy ez a Fargo-világ most teljesen más, mint az eddig megszokott hangulat, ezért, aki nekikezd, egy ideig csak azzal lesz elfoglalva, hogy hozzászokjon ehhez az új világhoz. Most nincs a középpontban egy szerencsétlen flótás, aki egyre jobban belekeveredik az általa felélesztett szörnyűségekbe, hanem helyette több szereplő játszik, és sokkal összetettebb a történet, mint korábban.
Egy maffiatörténetről van szó - sok karakterrel és összetett történetvezetéssel. Elsőre olyan filmek juthatnak eszünkbe, mint a Volt egyszer egy Amerika vagy a Fedőneve: Donnie Brasco. Az első rész filozófiai felütéssel kezdődi. A főcím előtt egy hosszabb bevezető blokkot készített az alkotó narrációval kiegészítve, amelyben azt vizsgálja, hogy tulajdonképpen ki is számít igazi amerikainak. Hiszen egymás után vándoroltak be a népek a földrészre - és ehhez képest mégis egy adott bevándorló a később bevándorolt népeket már nem kezeli jogos amerikainak. Ez tulajdonképpen összecseng a mai világunk egyik fő globális problematikájával, a bevándorlás ma is aktuális kérdésével (a sorozatot még a koronavírus előtt írták, hiszen mára az minden mást elsöpört).
Első érzésre unalmasabb ez az évad, mint a korábbiak, hiszen korábban azonnal az első epizódban megismertük a történet lényegét, a főszereplőhöz közel kerültünk, és sodort magával a sztori. Gondolkodni sem kellett hozzá sokat, hogy értsük a történet motivációit. Most jóval nagyobb koncentrációt igényel a makrodramaturgiai szálak átlátása, sőt, némelyik szereplőről még a második rész után sem érteni, hogy pontosan mi köze lesz a többiek sztorijához.
Ilyen például Ethelrida (Emyri Crutchfield), a fekete tinilány, aki az elején narrálja a bevezetőt is. Mégis, az aprólékos vizuális kimunkáltság és a jó szereplőgárda, a lassan építkező feszültség képes vinni magával a nézőt, miután elfogadta az új játékszabályokat. Kicsit késve, de eljön az a pillanat, aminek már az első rész végén kellett volna, hogy azt érezzük, nézni akarjuk tovább. De ezt türelmesen ki kell várni. Vannak nagyon remek groteszk jelenetek is, amelyek kíméletlenségüket humorral kombinálják, ahogy az egy igazi Fargóhoz illik (pl. egy autóban szállított maffiózó pádréról azt hisszük, hogy épp szívrohamot kap, de csak egy hatalmasat fingania kell, majd a következő pillanatban egy gyerek véletlenül nyakonlövi).
Ekkorra már több karaktert is jobban megismertünk és érdekesek: ilyen az őrült nővér, akit zseniálisan kelt életre Jessie Buckle, akit a Csernobilból ismerhetünk és akinek azóta erőteljesen ível felfelé a karrierje. A Chris Rock által megformált maffiózó és Jason Schwartzman olasz gengsztere is egyre jobban közel kerül hozzánk, s a színészek elsőosztályú játékukkal is vonzóvá teszik a sorozatot. Szóval érdemes egy esélyt adni a történetnek, mert a kimunkáltság, a feszültségfokozás és a kiszámíthatatlanság továbbra is megkülönbözteti sok más sorozattól a Fargót.
A szerző írásai itt olvashatók:
