Ha kell, limuzinnal repíti haza a beteg gyerekeket a szegedi taxis

Berinszki Zoltán nem mindennapi taxis, éjjel sofőrködik, nappal pedig beteg és fogyatékkal élő gyerekeket furikáz. Létrehozta a Taxisok és civilek a beteg gyermekekért alapítványt, taxicsekkeket vásárolt, hogy a gyerekek néhány órára hazamehessenek a kórházból, a saját pénzéből limuzint bérel, hogy cirkuszba, repülőnapra, fesztiválokra vihesse őket.

Nyolc, fogyatékkal élő kisgyerek és szüleik nagy izgalommal várakoznak az épp Hódmezővásárhelyen állomásozó Richter Flórián Cirkusz előtt, de nem csak a cirkusz miatt izgatottak. Berinszki Zoltánra, a taxis jótevőjükre várnak, akinek köszönhetően ma este ingyen nézhetik meg a cirkuszi showt.

A közvetlen, kicsit bohókás Berinszki Zoltánnal egy órával a cirkusz kezdete előtt, Szegeden egy benzinkúton találkozunk. A fehér taxin, amivel érkezik, ott virít a felirat: Taxisok és civilek a beteg gyermekekért.

Zoltán kettős életet él, éjjel taxisként dolgozik, napközben pedig gyógyíthatatlan és sérült beteg gyerekeken segít.

Zoltán saját pénzéből bérli a limuzint. Fotó: Hajdú D. András

Maga az alapítvány ugyan csak egy éve létezik, de az ötlet két éve született meg Zoltánban, amikor úgy érezte, hogy hiányzik valami az életéből. Mentősként dolgozott tizenhét évig, de sem testileg, sem lelkileg nem bírta már a munkát, ezért kezdett el taxizni. A taxizás viszont nem volt elég, nem volt meg benne az, ami a mentőzésben: segíteni az embereken. Zoltánnak személyes érintettsége is van a beteg gyerekkel, de erről nem szeretett volna bővebben beszélni.

"Tizenhét év mentőzés után tudtam, hogy milyen szomorú sorsok vannak, mennyi beteg gyerek nem tud hazamenni a kórházból az ünnepekre"

– emlékszik vissza a férfi.

Zoltán kitalálta, hogy azzal segít a gyógyíthatatlan beteg gyerekeknek és családjaiknak, hogy hazaszállítja őket az ünnepekre. Kiírta az ötletét Facebookra és jelentkezett is egy család, akiknek kétéves gyerekük gyógyíthatatlanul feküdt a szegedi gyermekkórházban. A család Hódmezővásárhelyen élt, nem volt saját autójuk, a kisfiú pedig csak háromórás kimenőt kapott a következő infúzióig. Mivel tömegközlekedéssel nem tudták volna a gyereket hazavinni a családi karácsonyozásra, Zoltán ment érte délután háromra, pontban hat órára pedig visszavitte a kórházba. Hatalmas öröm volt a családnak, hogy együtt tölthették a karácsonyt, különösen azért, mert a kisfiú sajnos két hónappal később elhunyt.

Zoltán nem maradt sokáig egyedül a kezdeményezésben, egy internetes felhívásnak köszönhetően egy hét alatt csaknem hatszázan jelentkeztek önkéntesnek az ország minden pontjáról.

Mára már 1300-an vannak taxisok és civilek vegyesen az ország szinte minden városában. A sok önkéntes hívta életre az alapítványt, aminek Zoltán nem egyszerűen csak kitalálója, hanem igazi vezetője, aki igyekszik mindenhol ott lenni, ahol csak lehet. Minden városban kinevezett egy koordinátort, aki egyrészt összefogja az ottani önkénteseket, másrészt felkutatja azokat a gyerekeket, akik segítségre szorulnak.

A kórházban fekvő beteg gyerekek ma már nem csak az ünnepekkor vehetik igénybe a taxis jótevő szolgáltatásait. A SOTE budapesti medikusai hallottak Zoltán kezdeményezéséről, és szerették volna valahogy segíteni a munkáját, ezért egy bált szerveztek, aminek teljes bevételét az alapítványnak adták. A befolyt összegből Zoltán megállapodott egy szegedi taxi társasággal, akiknél előre megvásárolt 1500-2000 forint névértékű taxicsekkeket, amiket odaadott a szegedi gyermekkórházban dolgozó szociális munkásoknak. Ők kutatják fel azokat a gyerekeket az osztályokon, akik csak a taxisok segítségével tudnak hazamenni.

"Ez azért nagyon jó, mert tíz percet kell várni a taxira, a betegszállítóra van, hogy tizenkét órát, tehát mire hazaérne a gyermek, már jöhetne is vissza" – magyarázza Zoltán.

Szerinte ez az alapítvány a bizonyítéka annak, hogy

nem kell milliókat elherdálni egy szervezet fenntartásához, néhány százezer forintból is meg lehet oldani. Persze ehhez arra is szükség van, hogy Zoltán és a többi taxis teljesen önkéntesen dolgozik az alapítványnál.

A férfi ezért vállalja még mindig az éjszakai taxizást, mert nem a gyerekeknek szánt pénzből akar élni. Sőt, inkább még a saját zsebéből is belead, hogy még nagyobb örömet szerezzen a gyerekeknek, ezért saját költségén egy limuzint is bérelni, amit nekünk is megmutatott. A limuzin minden szegletében cukorkák vannak elrejtve a gyerekeknek, akiknek hatalmas örömet okoz egy ilyen autóval utazni. A járműnek akkora keletje van, hogy Zoltán most a taxizásból tesz félre pénzt, hogy meg is vehessen egyet.

Az örökbuzgó férfi viszont nem állt meg a limuzinnál és a taxiscsekkeknél. Folyamatosan újabb és újabb projekteken gondolkodik, hogy az alapítvány ne csak a kórházban fekvőkön tudjon segíteni, hanem más hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő gyerekeken is.

Az egyik legnagyobb és éppen futó projektjét a Richter Flórián Cirkusszal közösen csinálja. Richter Flórián kereste meg őt egy évvel ezelőtt, és ajánlotta fel, hogy az ország bármely pontján lévő előadásukra szeretettel vár tizenhat, Zoltán által kiválasztott gyermeket.

Egy ilyen programra kísérjük el mi is Zoltánt a taxijával, ami ezúttal nem szállít gyerekeket, mert a Hódmezővásárhelyen felállított cirkuszhoz közel laknak a kiválasztott gyerekek.

A kis csoport a cirkusz előtt várakozik, a tízévesnél fiatalabb gyerekek között vannak mozgásszervi fogyatékkal élők, epilepsziások és értelmi fogyatékosok is. Mindegyiküket az alapítvány hódmezővásárhelyi koordinátora választotta ki a helyi gyermekorvossal közreműködve, aki ismerte az érintett családokat. Néhány gyerek ismerősként, pacsival üdvözöli Zoltánt, aki már tavaly is elhozta őket erre az előadásra. A taxist Richter Flórián, a cirkusz vezetője is barátként köszönti, de Zoltán bármerre megy, mindenfele szívélyes üdvözletekbe botlik.

A Richter Flórián Cirkusz szorosan együttműködik Zoltánnal

A gyerekek és szüleik izgatottan foglalják el helyüket a nézőtéren, elkezdődik az előadás, de Zoltán szinte egy percre sem áll meg, szervezkedik, ki-be járkál, néha odamegy a lelátón ülő gyerekekhez, hogy meggyőződjön élvezik-e a műsort. Miközben a porondon elefántok állnak féllábon, Zoltán két szaladgálás között odajön hozzánk, hogy elmesélje, melyik az egyik legjobb élménye a cirkusszal kapcsolatban. Tavaly hozott egy beteg kisfiút az előadásra, amire a fiú tizennégy éves nővére is elkísérte. A lánynak annyira megtetszett Zoltán munkája, hogy pár nappal később csatlakozott az alapítványhoz, mert ő is szeretett volna beteg gyerekeken segíteni.

A szünet előtt Zoltánnak sikerült elintéznie, hogy az ő csapatához tartozó gyerekek ülhessenek fel először az elefántra. Van olyan gyerek, akik fél, de a bátrabbak felülnek a hatalmas állatra. Ezzel viszont még nincs vége a meglepetéseknek. Zoltán ismét eltűnik és a következő pillanatban már a porondon látjuk a cirkusz bohócával. Később elárulja nekünk, hogy direkt megkérte Richter Flóriánt, hogy a bohóc őt is válassza ki az egyik mutatványához, mert ilyenkor a gyerekek mindig nagyon örülnek, hogy Zoli bácsit látják a porondon. Zoltán egyáltalán nem érzi magát kényelmetlenül a szerepben, csörgőt szerelnek a fejére, a derekára, a lábai közé cintányért tesznek, ő pedig a bohóc utasításaira rázza magát, ami hatalmas nevetést kelt a nézőtéren.

Zoltán elmeséli, hogy annak ellenére, hogy imádja a gyerekeket, próbál tőlük valamekkora távolságot tartani, mert sokszor nagyon beteg gyerekekkel ismerkedik meg, akiknek az elvesztése őt is megviseli.

Az előadás végén a taxis ismét csak egy rövid időre búcsúzik el a cirkusz tagjaitól, ugyanis hamarosan Orosházán találkoznak, ahol ott élő beteg gyerekekkel fogja újra megnézni a műsort, ebben az évben már ötödik alkalommal.

A limuzin minden szegletében cukorkák vannak elrejtve.

A férfinak viszont még számos más jellegű projektje volt és lesz is. Idén például egy leukémiás kislányt vitt el limuzinnal a Szeged Rocks nevű flashmobra, ahol a kislánynak teljesülhetett a legnagyobb álma: felállhatott a színpadra, miközben több száz ember tapsolt neki. A múlt héten pedig a szegedi Dr. Waltner Károly Intézmény fogyatékkal élő gyerekeit vitte ki a repülőnapra, hogy életükben most először a földön is láthassanak repülőt.

Berinszki Zoltán még búcsúzóul elárulja nekünk, hogy az a legnagyobb vágya, hogy a taxicsekkes módszert az ország minden pontján bevezessék a kórházak.