KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Elképesztő történetek a magyar szülőszobákból

A Rózsák forradalma nevű fb-oldalon gyűlnek a történetek, március 20-án utcára mennek a változásokért.


Vigyázat, felkavaró tartalom - ezzel a figyelmeztetéssel osztanak meg hihetetlen történeteket egymással anyák a magyar szülőszobákból egy olyan Facebook-oldalon, amelyen tiltakozó akciót is szerveznek a helyzet ellen.

A legtöbb történet a császármetszésről szól, valamint arról, milyen gyakran nem érzik az édesanyák, hogy szülés közben emberként bánnak velük.

7

Az egyik megdöbbentő történet:

"Volt fogadott orvosom és szülésznőm is. Sajnos sikerült összeszedni valami influenzaszerű nyavalyát, és a reggeli ctg-re járások se segítettek a pihenésben. Sajnos volt, hogy egyedül mentem, nagyon nehéz volt, ráadásul frusztrált, hogy be akarnak fektetni, és hogy nehogy ott fogjanak egy ctg után, mert nem akartam túl korán a kórházban vajúdni.

Végül egy szombati napot ki is hagytunk, egész nap próbáltam aludni, fájtam mindenhol, zsongott a fejem. Végül este 8-kor felébredtem egy olyan 1,5-2 órás alvásból, és éreztem, hogy itt valami lesz. Aztán láttam, hogy távozik a nyákdugó, és olyan boldog voltam, hogy végre meglesz a kisbabánk. Igen ám, de a párom aznap sokat dolgozott, hajnali kettőkor kelt, mondtam menjen aludni, majd szólok, ha lesz valami. Végül négykor volt az a pont, amikor már nem bírtam és kértem, hogy keljen fel, menjünk.

Reggel egész jól elvoltunk, zenét hallgattunk, zuhanyoztam, aztán beértünk a kórházba, olyan 8 felé. A szülésznőm bent is volt, nagyon megnyugtató volt a jelenléte. Ctg-re tett, minden rendben volt. Javasolta később, hogy zuhanyozzak, sétálgassak. Mivel nem tágultam 4 óra alatt szinte semmit, mondta, hogy burkot repeszt. Így is lett. Erősödtek az összehúzódások, majd felajánlotta az EDA-t, mert az is segít ellazítani a méhszájat, stb. Végül a párommal megbeszéltük, és kértem. Sajnos ez sem tette meg a hatását, így kaptam oxytocint. Azt még hozzáteszem, hogy az EDA elég rosszul sikerült, mert csak a bal oldalamat érzéstelenítette. Aztán olyan este 5 körül bejött az orvos és közölte, hogy elvégzi a műtétet, nekem meg összeugrott a gyomrom, hogy miről beszél. "Nem, adjon még időt! " Rendben, egy óra múlva visszajött az osztályvezető főorvossal (mondta előzetesen, hogy meg fog vizsgálni), aki ugyancsak a császárt javasolta.

Sírva toltak a műtőbe, az anesztes nem értette mi bajom, mondtam, hogy szülni akartam. A műtőben elvégezték a próbákat. Hiába mondtam, hogy érzem, a válasz az volt, hogy jó de itt (karomon) jobban érzem, nem? De.

Végül elkezdték a műtétet, én meg mondtam, hogy hagyják is abba, mert nem jó az érzéstelenítés.

Hiába, senkit nem érdekelt. Kiabáltam kikötözve, és azt a választ kaptam, hogy “Anyuka, mi fájna? Hol fáj? Ott nem fájhat.”

Nagyon rossz volt, azt hittem meghalok. Végül mikor felemeltem a lábaimat, hogy menekülőre fogjam, akkor hittek nekem, és elaltattak. Kábult emlékfoszlányaim vannak első emlékként a lányomról, de persze nem kaphattam meg, mert átadták a csecsemőosztályra, (“Ne bonyolítsuk, anyuka.”) reggel nyolckor megkapom.

Este hétkor született. Annyira fáj, hogy még most is elsírom magam.

Jó volna visszamenni és támasza lenni saját magamnak.

Ezt az egészet tetézte, hogy látogatási tilalom volt, és külön szobám, hogy elszeparáljanak. A szoptatás sem ment könnyedén, próbaszopi után az egyik nővér szemrehányóan közölte, hogy éhesnek tűnik a lányom, majd megetették tápszerrel, és csak recepttel mehettünk haza.

Hónapokig azt gondoltam, hogy nekem soha többé nem lesz gyerekem, ezt még egyszer soha. Sőt olyan félve néztem az anyákat, akinek a második, harmadik babája jön, hogy “Miért? Nem fél?”. Ő biztos nem küzdött hónapokig rémálmokkal, és nem okolja önmagát."

Az anyák fotókon is elmondják a véleményüket. Íme néhány:

3

4

5

2

Egy másik történet

"Panaszmentes, egészséges voltam végig a terhességem alatt. A terminus után két nappal egy ügyeletes orvos úgy gondolta, megpiszkál.. Aznap nem ettem, olyan rosszul voltam. Még azon a napon éjjel beindult, és néhány óra otthon vajúdás után bementünk a kórházba. Ott volt végem. Aláírtam mindent, beérkezéskor vizsgáltak, persze fájt nagyon. "Segítettek tágulni". Mindenki ebben "segített", ahelyett, hogy békénhagytak volna, támogatták volna a folyamatot, ha már beindítottak a tudtom nélkül...

Volt aztán minden, oxytocin, burokrepesztés, hanyatt fektetés. Persze, hogy nem jött. Nem ehettem semmit, akkor már két napja semmit sem ettem.

Másfél órán keresztül nem nyomhattam, pedig tolófájásaim voltak. "Sóhajtsam el", haha. "Ne nyomjak, mert szétrepedek". Én kértem a császárt. Annyira kimerültem, hogy azt hittem, meg fogok halni.

Elvették tőlem a szülésemet, a fiamtól a születését.

A képet ő csinálta, három éves lesz. "

6

8

10

11

12

És egy harmadik megdöbbentő történet, szakmai szemmel:

K. (19 éves) fél 8 körül érkezik a kórházba. Hajnali 1 óta voltak kontrakciói, fél 6-kor megrepedt a magzatburok. Jól viseli a kontrakciókat, legszívesebben álldogál, sétálgat a szobán belül. Édesanyja a lelkére kötötte, hogy maradjon talpon, amíg csak tud. Mondja is, hogy ülve szeretne szülni, hogy segítse a babát.

Kb. 10 órakor az ügyeletes szülésznő azt mondja, eltűnt a méhszáj. Szerinte 1 órán belül megszületik a baba. Ezt követően elkezd a kitoláshoz készülődni, előpakolja az eszközöket, lefekteti K-t és felteszi a CTG-t.

K. innentől már nem kelhet fel. Hiába szerette volna olyan nagyon. A szülésznő egyébként kedves, de a szabad testhelyzet megválasztásában teljesen rugalmatlan.

Amikor az ügyeletes orvos 11-fél 12 körül bejön, 2 perc után kijelenti, hogy kell ide az oxitocin.

Nincs tájékoztatás, hozzájárulás kérése, nincs lehetőség az informált döntésre. Bekötik. A kontrakciók érdekes módon a beavatkozást követően ritkulni kezdenek és ezt az orvos hangosan ki is mondja, mégsem történik semmi.

Vajon mi lett volna, ha K. a választott testhelyzeténél maradhat, és nem történik semmi, ami az amúgy is nagyszerűen haladó vajúdásba beavatkozik? K. olyan erős és magabiztos volt, aztán olyan kiszolgáltatottá és elveszetté vált.

Amikor eljönnek az erőteljes tolófájások, K. nagyon összeszedett lesz, követi az utasításokat és szuper jól nyom. Az orvos az egyik kontrakciónál brutálisan elkezdi nyomni K. hasát, akinek ettől eltorzul az arca és üvöltve lökdösi az orvos kezét, aki tudomást sem vesz róla. Ez kétszer is megtörténik, amitől K. nagyon rosszul lesz, hánynia kell, nem hall már, nem tudja mit csináljon, nincs jelen, fel is kiált kétségbeesetten, hogy „Hol vagyok?!?”.

A gátat jó előre megvágja az orvos, majd újra nyomni kezdi a babát kifelé. A szülésznő a gátat nézi és kéri az orvost, hogy ne nyomja a méhet annyira. A következő kontrakciónál megszületik a baba, akinek a nyakán, a hóna alatt és a combján fut keresztül a köldökzsinór. A feje szinte teljesen fekete.

Az apa gyorsan elvágja a köldökzsinórt, jön a csecsemős, lefürdeti a babát – ekkor hallat egy kis hangot -, majd elkezdi törölgetni, de a feketeség nem szűnik, nem sír, dörzsölgeti, ütögeti, masszírozza. Leszívja a légutakat, hátha az segít, de így sem tökéletes, kell oxigén, elviszik megfigyelni. Az apa ezt már nehezen viseli, ezért inkább kimegy a szobából.

A lepény megszületése előtt a doktor rendkívül türelmetlen, masszírozza a méhet és kérdezgeti K-t, nem érez-e kontrakciót. K. fekszik, a távolba réved és csak bólogatással válaszol - nem. Az orvos ekkor újra rányom a méhére, amitől brutális mennyiségű vér spriccel ki az anyából, beterítve ezzel szülésznőt és a fél szobát. Elképesztő jelenet, a szoba úgy fest, mint egy mészárszék. A gátseb ellátása alatt K. szinte magán kívül, csendben fekszik az ágyon, teljesen kitárulkozva, a babája nélkül. A méhűr kitörlése és a varrás legalább ¾ órán át tart, K.-nak nagy fájdalmai vannak közben, szinte minden aprólékosan, komótosan elhelyezett öltést érez.

A kezemet szorítja, el sem engedi, a tekintetéből félelemmel vegyes hála tükröződik. A történtek után aztán mély álomba zuhan…"

14

15

16

17

18

19

20

22

21

A Rózsák forradalma Facebook-oldalon március 20-ra felvonulást szerveznek, hogy megtörjék a csendet. Vasárnap délután 3 órától a Nyugatitól indulnak és a Szabadság térig mennek az anyák.

"Fontos, hogy Ti is tudjatok róla, hogy ha több, mint 200-an leszünk jelen a budapesti felvonuláson, akkor a járda helyett az úttesten vonulhatunk. Gyönyörű lenne, ha nők, férfiak, gyerekek sétálnának a Bajcsy-Zsilinszky úton az autók helyett, és így mondhatnánk el, hogy a szülés, születés mindannyiunk ügye!! Gyertek, ne szoruljunk a járdára!:) "

További részletekért KATT IDE

Oszd meg a hírt másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEGED
„Arra ébredtem, hogy valaki az előttem lévő sorban kiabál” – szegedi orvostanhallgató mentett életet egy repülőn
A fiatal orvos korábban uszodamesterként is került már éles helyzetbe. Dékáni kitüntetést kapott, amiért életet mentett.


Életet mentett egy repülőúton Szabó András, a Szegedi Tudományegyetem hatodéves orvostanhallgatója – írja a Házipatika. Szabó februárban, egy Gran Canariára tartó repülőjáraton, egy epilepsziás rohamot kapott utason segített, amiért június végi diplomaosztóján dékáni dicséretet kapott.

„A felszállás után hamar elaludtam, majd körülbelül húsz perc múlva arra ébredtem, hogy valaki az előttem lévő sorban kiabál, hogy: »Help!« Csak annyit láttam, hogy az előttem lévő sor teljes szélességében rángatózik, de nem tudtam, mi történt”

– idézi az SZTE Szabót. Amikor a légiutas-kísérők megkérdezték, van-e orvos a gépen, azonnal jelentkezett.

„Légúti akadálya volt, elharapta a nyelvét, illetve a szaturációja nem volt megfelelő”

– részletezte a frissen végzett orvostanhallgató. Egy repülő- és űrorvostan kurzuson tanultak alapján tudta felmérni a helyzetet, így döntötte el azt is, hogy kényszerleszállásra kéri a pilótákat.

A hódmezővásárhelyi fiatal orvos aneszteziológia és intenzív terápia szakágon szeretne továbbtanulni. Korábban már uszodamesterként is mentett életet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy 18 éves balatonfüredi lány lett idén az Anna-bál szépe – fotók
Soós Kriszta Szonja idén érettségizett, Budapesten tanul tovább, a bálra pedig párjával és családjával érkezett.


Elsőbálozó balatonfüredi lány, Soós Kriszta Szonja lett a 199. Anna-bál szépe. Első udvarhölgye a fővárosi Mihály Angelika, a második udvarhölgye pedig a szintén budapesti Bundschuh Jázmin lett.

A bál 18 éves szépe az idén érettségizett, és Budapesten tanul tovább, a bálra párjával és családjával érkezett. A 21 éves első udvarhölgy iskolai barátjával vett részt az Anna-bálon, míg a 17 éves második udvarhölgy a családjával jött a balatonfüredi rendezvényre, amelyen már másodszor vett részt.

Az est folyamán az idén is a báli közönség szavazta meg a 15 legszebb lányt. Közülük egy szakmai zsűri választotta ki a bál szépét és udvarhölgyeit,

akik vasárnap délelőtt a Kisfaludy Színpadon találkoznak az érdeklődőkkel, majd sétakocsikáznak a városban.

Az első Anna-bált 1825. július 26-án tartották Balatonfüreden, a Horváth-házban, Szentgyörgyi Horváth Fülöp János fogadójában a házigazda leányának tiszteletére.

Az ifjú Anna Krisztina azon az estén ismerkedett meg majdani férjével, Kiss Ernő huszár főhadnaggyal, aki később az 1848-49-es szabadságharc aradi tábornok-vértanúja lett. Emlékére 2003 óta minden évben átadják az őt ábrázoló herendi porcelán huszárszobrot egy olyan embernek, aki sokat tett és tesz Balatonfüred kultúrájáért, szellemi életéért.

via MTI


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Sziget arcai: édes hármas guminővel, görög istenek és egy szokatlan páros
A Szigetet nemcsak a koncertek és a különféle előadások színesítik, hanem maga a látogatóközönség is.


Ahogy minden évben, így idén sincs másképp: a nonstop hangzavar mellett vizuális ingerekben is igen gazdag a Sziget. A fesztiválon gyakorlatilag párméterenként érik egymást az izgalmasabbnál izgalmasabb programok. Ezek hangulatához pedig rengeteget ad a gyönyörű díszlet, a különböző színes installációk és az esti fények pompája.

Ami a Sziget esszenciáját adja, az viszont nem más, mint maga a közönség. Amíg a kilencvenes években a punkok Mekkája volt ez, addig manapság már a kisgyerekes családtól a szingli hetvenesig bárki magáénak érezheti a rendezvényt.

Ahogy a címlapfotón is látható, páran bevállalták a kőkeményre lakkozott hajat és a hozzá illő rikító sminket annak ellenére, hogy napokig moshatják majd ki magukból.

Ha fesztiválozásról van szó, akkor a divatról is illik ejteni pár szót. Neonfonatot és extrém sminket a fesztiválon is kérhetünk magunknak, de sokat mutató vagy éppen vicces ruhákkal is könnyen találkozhatunk. Az már valamivel ritkább, amikor valaki minden nap tetőtől talpig más-más extrém szettbe bújik. Találtunk egy szlovák párt, akik pont így tűntek ki a tömegből:

A divatot máshogy értelmezte egy csapat fiatal, akik ókori görög szereléssel fejezték ki tiszteletüket az olimpiai játékok előtt. Ők még józanul is vállalták ezt.

Egy picivel ittasabb srác a guminőjével karöltve keresett résztvevőt egy édes hármashoz, de felbukkantak csinos szoknyás férfiak is.

A kora délutáni órákban egy, a párnáival ácsorgó srác szúrt szemet. Be volt kötve a karja. Azt mondta lehet hogy, eltört, amikor részegen bungee jumpingozott, de a Szigeten megkérdezett dolgozók szerint nem szokatlan, hogy késő este kisebb sor van az elsősegély-sátornál.

A nyári hőségben megtelt a strand is, ahol egy stílusos úriember tűnt ki a tömegből egy fiatal hölgy oldalán. Szokatlan páros. Az óvatos rákérdezés után kiderült, hogy csak barátok, de a kedves lány nyomatékosította, hogy „nem a stricim”, mivel korábban már ezt is megkérdezték tőlük.

Az átlagtól eltérő karakterek megtalálása még a Szigeten is időigényes, de abszolút megérte minden lépés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Smile örökre elhagyta a bandát: az ország egyetlen mentőtacsija nem mosolyog többet gazdájára
Az Életjel Mentőcsoport hős kutyáját egy vásári ketrecben szúrta ki későbbi gazdája, aki meglátta benne azonnal, hogy kiváló keresőkutya lehet belőle, több országba is eljuttathatja a gazdáját, és hősies helytállásáról cikkeket írnak majd a lapok.


Sikeres és boldog 13 év után elment Smile, a mentőtacskó. A szomorú hírt a Katasztrófavédelem osztotta meg a közösségi oldalán.

Egy kicsi tacsi pacsi címmel azt írták:

"Smile, az Életjel Mentőcsoport (pontosabban Életjel Mentőcsoport Önkéntes Tűzoltóság) apró, de nem csekély jelentőséggel bíró tagja örökre elhagyta a bandát.

Tulajdonképpen mindig is önálló döntéseket hozott, de megengedte társának, Turi Lacinak, hogy azt higgye, ő a főnök.

Smile 13 évvel ez előtt pontosan tudta, hogy ha elég kedvesen mosolyog ki abból a vásári ketrecből, amelyikben Laci észrevette, akkor még keresőkutya lehet belőle, több országba is eljuttathatja a gazdáját, és hősies helytállásáról cikkeket írnak majd a lapok.

Smile nemcsak a romos, veszélyes terepen, a földi poklokban tudta, mi a dolga, hanem az előkelő fogadásokon, nagykövetségeken, cifra társaságban is elég jól viselkedett.

Most azért elég nagy próbatétel elé állította a gazdáját. Lacinak úgy kellene a továbbiakban mosolyognia bajbajutottra, segítségkérőre, menekülőre, hogy Smile már nem lesz ott mellette, nem segít neki, nem mosolyog vele soha többet.

13 év egy kiskutya életében egy teljes életpálya. Köszönjük, Smile….

(Laci, kezdheted nézegetni a vásárokra hurcolt kutyagyerekeket.)" - áll a bejegyzésben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk