Afrikába megy népdalokat gyűjteni a magyar zenészpár
A SongoChaango névre keresztelt projekt mindkét résztvevője sok helyről ismerős lehet a budapesti éjszakából. Császári Gergely játszott többek között az Erik Sumo Band, a Kaukazus, a Kispál és a Borz, valamint a Kiscsillag együttesekben, jelenleg pedig a szólóprodukcióból zenekarrá nőtt Császári PillanatmŰvek a szívügye.
Itt zenélnek együtt Songoro Fatimével, aki szaxofonos, a Song-óra nevű improvizációs műhely és Tilos rádiós műsor vezetője. Félig tanzániai származású, de ő maga Budapesten született. Személyes gyökereinek felfedezésén túl konkrét céllal indulnak útnak, megkértem őket, hogy meséljenek róla.
Hogy jött az alapötlet?
„A kutatásunk középpontjában a zene, mint természeti jelenség, illetve a dal, mint kifejezőeszköz áll. Ez a világ minden táján kialakult, látványos különbségek is lehetnek, mégis van kapcsolat közöttük” – kezdi Császári.
Ö maga már több, mint 20 éve foglalkozik népzenével. „Amit ebből kifelé, szerzőként és előadóként mutatok, az ilyen irányú tevékenységemnek maximum a 15-20 százalékát adja. A maradék, tehát a nagy része sokkal inkább figyelem és tanulás. Sok információt szedünk össze és próbáljuk feldolgozni őket. Tanzániában is ez lesz a fő célunk” – teszi hozzá.
A fiatalok nagy része már a telefonján hallgat zenét, ezen belül is egyre jobban a nyugati stílusokat. A médiából és az internetről szintén ez ömlik, így a mai generáció számára a nyugati zene lesz az alap igazodási pont, saját népük hagyományai helyett.
Császári Gergő szerint a technikai tudás fetisizálásával nagyon könnyű eltávolodni az egyébként művészetileg sokkal mélyebb, rétegzettebb hagyományos zenéktől. Ezért főként olyan helyekre szeretnének eljutni, amelyeket még nem a nyugati viselkedésminták uralnak.
Egyetemeken, zenészeken keresztül szeretnének kapcsolatokat építeni, valamint Fatime ott élő rokonai is a segítségükre lesznek. Ő egyébként néhány évvel ezelőtt már elkezdett szervezni egy tanzániai utat, de az végül nem jött össze. Most viszont teljesen magától értetődő volt, hogy ketten nekivágnak.
Terveik szerint hangot és képet is rögzítenének profi technikával, hazaérve pedig egy egész albumot állítanának össze a gyűjtött zenékből. „Az a tapasztalatunk, hogy zenészként világot járva nagyon sok ajtó tud megnyílni. Egy ilyen intenzív, jól körül határolt céllal rendelkező expedícióra pedig ez különösen igaz” – mondják.

Mindezt miből?
Bár alapítványi pályázatok is léteznek erre a célra, ezekkel a bonyolult jelentkezési procedúra miatt nem igazán számolnak. A közösségi finanszírozás viszont éppen ideális eszköz. Ahogy szó volt róla, az internet elterjedése sok negatívumot is hozott magával, ez viszont éppenséggel a pozitív vívmányai közé tartozik.
A kampányt november 29-én indították, és 40 naposra tervezik. Természetesen nem ingyenpénzt kérnek, cserébe az adományozott összegnek megfelelő értékű ajándékokkal lepik meg támogatóikat.
Számításaik szerint összesen 5 ezer euróra, vagyis bő másfél millió forintra lenne szükségük az út megvalósításához. Persze saját forrásokat is tesznek bele, és rengeteg munkát.
A legalacsonyabb támogatási összeg 5 euró, nagyjából 1500 forint. Ezért cserébe már jár a lemez digitális verzióban. Sőt, 10 euróért a stáblistára is rákerül az illető neve, és meghívják egy zártkörű stábbulira a visszaérkezésük után. Aki 20 eurót fizet, személyre szóló videoüzenetet kaphat az út valamely pontjáról, 35 euróért a fizikai lemezt küldenek egy dedikált afrikai fotóval, 50-ért pedig egy képeslapot a Tanganyika-tó partján fekvő Kigomából. Ezt is saját kezűleg fogják feladni a helyi postán.
100 euróért azt kínálják fel, amihez mindketten legjobban értenek: dalt írnak az adományozó instrukciói alapján. Ennek témája bármi lehet, illetve a címzettje is. Miután elkészült, rögzítik és hangfelvétel formájában nyújtják át. Mindezt ráadásul akár még karácsony előtt, így különleges ajándék is lehet belőle. 200 eurós támogatásért cserébe pedig igazi szeretetcsomag jár Tanzániából, személyre szóló fűszer, ékszer, afróság. Emellé természetesen odaadják a lemezt is, fizikai formátumban.
Ha nem jönne össze a kitűzött összeg, akkor is mindenképp elindulnak, viszont át fogják értékelni a célokat: nem biztos, hogy végig dokumentálják majd az utat, és a lemez elkészülése is kérdéses, legalábbis stúdióminőségben. De egyelőre nem számolnak B tervvel, hisznek benne, hogy sikeresen zárul majd a kampány.
Hogyan tovább, ha megvan a pénz?
Itteni projektjeiket kint tartózkodásuk alatt pihentetik. A Császári PillanatmŰvek mindig is rugalmas felállású és váltakozó aktivitású formáció volt, tehát végső soron annyira nem lesz éles a váltás. Ráadásul néhány hónapja készítették el első nagylemezüket, ami a zenekar pályafutásának eddigi csúcspontja. Ezzel lényegében kerek a történet, de ha úgy jön ki a lépés, az út után is folytatni fogják. Nyáron például szinte biztosan lesznek koncertek.
A Song-óra estek komolyabb változás előtt állnak. Év végéig még fut a Dob utcai Lámpásban a heti rendszerességű klub minden kedden, de Fatime a jövőben nem szeretne heti rendszerességgel Budapestnek elköteleződni. A továbbiakban inkább alkalmi jelleggel szeretne koncertezni, illetve workshopokat tartani. Szerencsére mára jó néhány hasonló kezdeményezés indult a budapesti éjszakában, így aki erre vágyik, ezután is talál magának nyitott jam sessiont – zenészként és közönségként egyaránt.
Búcsúbulijukat január 7-én tartják szintén a Lámpásban, és négy nappal később indulnak útnak. Visszaérkezésük után először a komáromi Mediawave fesztiválon lesz Song-óra workshop és koncert, Budapesten pedig május 5-én koncerteznek az Opus Jazz Klubban.
A távolabbi jövő egyelőre mindkettőjük számára nyitott könyv, csak annyi biztos, hogy együtt képzelik el. Akár Magyarországon, akár a világ bármely pontján. Ez talán a zenészlét legnagyobb ajándéka: egyáltalán nincsenek helyhez kötve, ha náluk vannak a hangszereik, bárhol feltalálják magukat.
Az Indiegogo kampány oldala IDE KATTINTVA érhető el, az utazás alatt folyamatosan frissülő blogot pedig ITT találod.
Ha ismerőseidnek is ajánlanád, kattints a megosztásra!