A forradalom képei egy 56-os kommentárjaival
István 1956 novemberében kénytelen volt elhagyni az országot. 22 éves volt, utolsó éves az orvosi egyetemen. A forradalom alatt társaival együtt a sebesülteket szedte össze az utcáról és vitte a Baross utcai klinikára. November elején a házmester férje szólt neki és lakótársának, hogy meneküljenek, mert az ávósok járják végig a lakásokat, és viszik el, akit gyanúsnak találnak. István egy évig Bécsben volt, majd vett egy mély levegőt, és elhajózott az Egyesült Államokba. Kaliforniában talált új otthonra, elvégezte az orvosit, és plasztikai sebészként ment nyugdíjba.
Mi a kilencvenes évek közepén találkoztunk először. Szívesen beszélt arról, mi történt 1956. október 23-án, hogyan sodorták magukkal az események. Többször is bejártuk már együtt a főbb helyszíneket: a Bródy Sándor utcát, a Corvin-közt, a Kinizsi utcát, a Bakáts teret, az Astoriát, a Váci utcát. Lencsés Zoltán, Nagy Gyula és Pestisrác2 Fortepanon megjelent fotóit fűztem össze az István által elmondottakkal. Az '56-os fotók illusztrációként szolgálnak a szöveghez, István történetéhez.
1956 őszén már szeptemberben forró hangulat volt Budapesten. A Petőfi-kör, amelynek István is tagja volt, a fiatal pedagógusok problémáiról tartott gyűlést. Mint kiderült, nemcsak a pedagógusok fogalmazták meg a gondjaikat. Szinte mindenütt ugyanazért lázadoztak a diákok: miért van kötelező ideológiai oktatás a szakmai órák rovására, vagy miért kötelező az orosz nyelv? A Műegyetem hallgatói voltak a legmerészebbek a kérések, javaslatok, kritikák és követelések megfogalmazásában.

A Petőfi kör október 23-ra kitűzött gyűlésére témaként az orvosi ellátás problémáit jelölték meg. Ugyanakkor az egyetemistákhoz eljutott a vérbe fojtott poznańi munkásfelkelés híre, és úgy gondolták, a lengyelek iránti szolidaritásukat békés felvonulással fejezik ki. "A Petőfi Kör gyűlésére előre lefoglaltuk a termet, megszerveztük az előadókat, a hirdetéseket stb. Október 22-én a Műegyetemre járók már 12 pontban foglalták össze követeléseiket. A kormány csendben volt. A KISZ és az államilag engedélyezett Petőfi kör rendezte a gyűlésünket. A lengyelek oldalán való tüntetést is" meséli István.
Elindultunk a Szentkirály utcán ki az Üllői útra, a Kálvin tér felé. Az út közepét választottuk, noha ezzel megállítottuk a forgalmat. A Kálvin téren már láttuk a műszakiakat. Besoroltunk utánuk. A Múzeum körúton megállt a forgalom, tizenöt személy széles volt már a felvonulás. Mi énekeltünk. A Himnuszt, a Szózatot, magyar énekeket. A járókelők közül sokan közénk álltak."

A még békés Kálvin tér egy 1956-os fotón

Hamar tömeges demonstrációvá, majd fegyveres felkeléssé alakult az 1956. október 23-án rendezett békés felvonulás
A Petőfi-kör előadása alatt folyamatosan érkeztek a hírek arról, mi történt a felvonulás után. A Petőfi-szobornál egyesültek a különböző budapesti felsőoktatási intézmények hallgatói. Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt, egy diák felolvasta a követeléseket, és a tízezres tömeg elindult az előre meghirdetett útvonalon (a Kossuth utca felől a Margit hídig). Munkások is csatlakoztak a diákokhoz - egyre többen tiltakoztak.
A Bem-szobornál Veres Péter felolvasta az írók kiáltványát: Nagy Imre legyen ismét a miniszterelnök, a Szovjetuniótól független legyen a nemzeti politika, nagyobb demokrácia legyen a közéletben, legyenek szabad parlamenti választások stb. A menet elindult a Parlament felé, hogy meghallgassa Nagy Imrét. Öt órára ért a tömeg a Kossuth térre, de folyamatosan érkeztek az emberek, este hatra már a környező utcák is megteltek, több százezren vártak Nagy Imrére.
Este 9 órakor Nagy Imre megjelent a Parlament erkélyén, reformokat ígért, és hazatérésre szólította fel az embereket. A demonstrálók nem tudhatták, hogy eközben Gerő Ernő és köre riadóztatta a budapesti és a környékbeli katonai egységeket, Gerő pedig telefonon katonai segítséget kért Hruscsovtól. Közben este hat körül a Dózsa György úti Sztálin-szobornál nagy tömeg gyűlt össze, és a tüntetők pár óra alatt ledöntötték az ott álló hatalmas Sztálin-szobrot. Csak a szobor csizmái maradtak a talapzaton.

Tüntetők Sztálin szobránál
"A Petőfi kör gyűlésére később beszálingózók jelentették, hogy a tömeg a Parlament után nem ment haza, hanem a Rádióhoz indult. A Magyar Rádió épülete a Puskin utca és a Bródy Sándor utca sarkán volt, a gyűlésünktől mintegy száz méterre. Kiabáltak, a Műegyetem hallgatói által előkészített tizenkét pontot akarták a rádióban felolvas(tat)ni. Az épület bejárata előtt már verekedés volt. Visszaszaladtam, és jelentettem a srácoknak, hogy mi történik tőlünk száz méterre. Ismét kimentem. Ekkor már hallottam lövéseket a rádió épületéből. A tömeg egy időre visszahúzódott, majd gimnazista diákok vezetésével, ismét előre tört a rádió bejárata felé. Ismét lövések. Következő felderítésem alatt láttam, hogy a Múzeum körút felől a Bródy Sándor utcába befordult egy katonai teherautó, tele fiatal katonákkal.

A Bródy sándor utca 1956-ban

Felborított villamoskocsi a Múzeum körúton
Visszalopóztam a Rádió felé. Akkor már puskapor szaga volt a levegőben, nem volt tömeg, a felborított mentőautó és katonai kocsik mögött rejtőzködtek a srácok, volt, aki fegyverrel, volt, aki csak izgalommal. Én még el tudtam menni a Bródy Sándor utcán a Múzeum körútig. Ott már egy villamos volt az oldalára fordítva.
Elmúlt már éjfél, mire a Váci utcába értem, és egyszerre csak dübörgést hallottam a Csarnok felől. (A Váci utca 78-80 ban laktam.) Kimentem a sarokra. Még égtek az utcai lámpák. Senki nem volt az utcán. Egyszer csak Buda felől erősödött a dübörgés, csikorgás, csörömpölés és kezdtek legördülni a Szabadság hídról az orosz tankok. Fáradtan omlottam az ágyba, és utolsó békés éjszakámat töltöttem pesti lakásomon."

Orvosi célra használt gépjármű a forradalom alatt

Az Üllői út és a József körút kereszteződése a forradalom után

A Mária úti klinikai tömb kilőve

Az Iparművészeti Múzeum előtt egy T34/85-ös szovjet harckocsi

A Corvin-köz (vagy Kisfaludy-köz) szétlőve - ez a hely volt a forradalmárok egyik főhadiszállása

A Fehérvári út a Móricz Zsigmond körtér felől

A Rákóczi út és az Akácfa utca sarka

A lakók sok helyen levonultak a pincékbe, óvóhelyekre

A Népszabadság november 13-i, széttépett példányai hevernek az utcán

A Ferenc körút és a Tompa utca sarka

Illusztráció: gőzmozdony 1956-ban - körülbelül negyedmillió ember hagyta el az országot