KULT

10 magyar gyerekfilm, amin egyszerűen nem fog az idő

Ki ne emlékezne a két Holváczra, a Szeleburdiakra, Bagamérire, Csutakra vagy Matula bácsira?


Ha minőségi magyar gyermek- és ifjúsági filmeket keresünk csemetéinknek, unokaöcsénknek, unokahúgunknak, vagy éppen barátaink gyerekeinek, muszáj lesz visszanyúlnunk a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évekig. A Magyar Televízió megbízásából a stúdiók csak úgy ontották a jobbnál jobb mozikat, sorozatokat. 1990 után alig készült kifejezetten gyerekeknek szánt produkció.

Évtizedekkel ezelőtt kiváló hazai íróink tollából kerültek a történetek a filmgyárba, nem volt ritka, hogy sikeres regényekből készültek a forgatókönyvek. Kiemelt téma volt a gyermekeknek szóló tartalom. Miért tudjuk ma is újra és újra megnézni ezeket a filmeket? Miért ilyen népszerűek most is? Történetük magával sodró történet, a gyermekek/tinédzserek aktív cselekvőként szerepelnek, nagyon jók a színészek és kiváló érzékkel válogatták ki a gyerekszereplőket.

A mi tízes listánk erősen szubjektív. Kíváncsiak vagyunk, ti milyen filmeket tennétek a listába. Kommentben várjuk az ötleteket!

1. Tüskevár (1967)

Fekete István csodálatos történetében Tutajosnak és Bütyöknek pedagógiai célzattal kell Budapestről a Kis-Balatonhoz utaznia, a nyári szünetre, itt talákoznak a berekben pákászó öreggel, Matula Gergellyel. A férfi nem a túláradó nyájasságról híres, nehéz munkát végez, nem él luxuskörülmények között, keményre edzette az élet, és az avatatlanok számára életveszélyes lápvidék. A két fiút szigorúan fogja, de célja az, hogy megtanítsa őket arra, hogyan kerüljék el a veszélyeket, és arra, hogyan lehet állni a sarat a vízi világban. Teljesen új világ nyílik ki a két fővároshoz szokott fiú előtt. S miközben alkalmazkodnak a mostoha körülményekhez, és belefeledkeznek a természet szépségeibe, észrevétlenül az öreg Matula is hozzájuk csiszolódik. A film másik vonzereje a régi Kis-Balaton bemutatásán túl a színészi alakítás: Bánhidi László a tőle megszokott természetességgel bújik a kissé mogorva Matula szerepébe.

2. Égig érő fű (1979)

Bár a forrásra, Janikovszky Éva Málnaszörp és szalmaszál című meseregényére csak nagy vonalakban hasonlít, az Égig érő fű hatalmas siker lett. Kiváló az alaptörténet, remek színészek játszanak benne, Presser Gábor fülbemászó főcímdalt írt hozzá, és a figyelemfelkeltő címnek köszönhetően özönlöttek a gyerekek és a szüleik a moziba.

Egy régi, különös hangulatú budapesti bérházban tölti a nyári szünidőt Misu, az egyik rokonánál. A házban olyan furcsa figurák élnek, mint a Fiatalok, akik állandóan rohannak, vagy Kamilla kisasszony, aki maga a megtestesült szigor. Az élénk képzelőerővel megáldott kisfiú nap mint nap fültanúja annak, hogy Poldi bácsi, a nyugdíjba készülő parkőr sóhajtozik a zöld gyep után. Misu fejecskéjében kezd kibontakozni egy terv. Innentől pedig megállíthatatlanul beindul a cselekmény, és ezzel kalandok sora. Szerencsére Misu a felnőttek között szövetségeseket talál.

3. Tótágas (1978)

A gyerekek, mivel felnőtté válásukig számos tiltásba botlanak, úgy gondolják, a felnőttek élete habkönnyű, azt csinálhatnak, amit akarnak. Ezért a gyerekek időnként arról ábrándoznak, hogy milyen jó lenne a szüleik, vagy úgy általában felnőttek nélkül tölteni egy kis időt. Szabadon, úgy, hogy tényleg azt csinálnak, ami csak jólesik. Nos, a Tótágas főhőseivel éppen ez történik: a szülők fellázadnak, mert megunják gyermekeik viselkedését, és nélkülük mennek kempingezni. Az ön- és közveszélyessé váló gyerekek elég hamar rájönnek, hogy semmi sem klappol a szülők nélkül. A történet Szergej Mihalkov regényének adaptációja.

4. Gyermekrablás a Palánk utcában (1985)

Megható történet egy kisfiúról, aki szülei válása után minden trükköt bevet azért, hogy édesapját lássa, és édesanyja ne menjen újra férjhez. Lajcsika Budapest külvárosában él, kamionsofőrként dolgozó apukája külföldre utazott. Anyukáját rábeszélik arra, hogy újra férjhez menjen, a kiszemelt jövendőbeli a saját albérlője. Egy nap Lajcsika eltűnik, édesanyja váltságdíjat követelő levelet kap, és szalad a rendőrségre, ám Lajcsika éppen úton van Franciaországba az apukájához - persze annak tudta nélkül. Hogy még egy csavar legyen a cselekményben, az apuka hazafelé tart, Magyarországra...

5. Hahó, Öcsi! (1971)

Török Sándor Kököjszi és Bobojsza című meséjéből már ismerhetjük a két törpét, akik mintegy mentorként a gyermekek segítségére sietnek. Ebben a történetben Öcsi szorul segítségre, mivel időt szeretne kapni - kissé türelmetlen - szülei számára. Ha van, elég idejük, akkor bizonyára rá is jut majd belőle. A film úgy indul, hogy Öcsi "rosszalkodik", ezért sarokba kell állnia a fürdőszobában. Egyszer csak a nevén szólítják, a kádban felbugyog a víz, a vízen megjelenik egy kis hajó, rajta Kököjszi és Bobojsza. Öcsi él az általuk felajánlott lehetőséggel: elindul a nagyon is valósnak látszó mesevilágba, hogy megszerezze az időt. A film érdekessége a vegyes technika, Kököjszi és Bobojsza figurája ugyanis az animációnak köszönhetően elevenedik meg.

6. Keménykalap és krumpliorr (1974)

Mennyi szállóigét, mennyi korabeli mémet adott ez a eredetileg négy részes sorozat... "Lópici Gáspár, az utca hírmondója", "Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri", "Megátkoztak". Ráadásul ezzel a filmmel terjedt országszerte az a tévhit, hogy a mandulaműtétre vagy mandulagyulladásra fagylaltot kell enni. A film alapsztorija az, hogy a nyári szünidő alatt Kisrece egyik osztálytársa megbetegszik, a kislány mandulagyulladást kap. Közben az Állatkertből ellopnak pár kismajmot. Kisréce a barátaival két dologra koncentrál egyszerre: visszaszerezni a majmokat, és cirkuszi előadást szervezni a betegágyban fekvő kis barátnőjüknek.

7. Kismaszat és a Gézengúzok (1984)

Az alaptörténet kissé idegborzoló, mivel gyakorlatilag arról szól, hogyan keveredik el egy külföldi pár mellől a kisgyermekük, és ők hogyan sétálnak ezután külön-külön Budapest utcáin a gyerek nélkül. A svéd házaspár két tagja ugyanis vitatkozik, emiatt figyelmetlenné válnak, őrizetlenül hagyják a kicsit. Közben az utcán valaki arrébb tolja a kocsit, aztán baleset történik, amelynek az egyik főhős, Tercsi is szemtanúja, és ő azt hiszi, a balesetet szenvedő hölgy gyermeke a kocsiban síró kisfiú. Hazatolja a gyereket, és barátai segítségével megpróbálja felkutatni a szülőket, hogy az általuk csak Kismaszatnak nevezett csöppség hazakerüljön. Nem is sejtik, milyen nehéz dolguk lesz.

8. Szeleburdi család (1981)

Faragóék családjában mindig történik valami. Két szülő, három gyerek, egy hörcsög és egy kutya okoz folyton galibát. A Bálint Ágnes által teremtett figuráknak néha a szomszédokkal is meggyűlik a bajuk, például amikor hörcsög egyszerűen átrágja magát a szomszédban élő, karótnyelt Belviziékhez, halálra rémítve Belvizinét. Az eseményeket a regényben Laci, a középső gyerek láttatja, aki naplójában rögzíti családja életét. "Megbeszéltük a Radóval, hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta" kezdi a történetet. Bár a film el-el kalandozik a könyvben leírtaktól, és ettől sokkal habókosabbnak látszanak Faragóék, ugyanolyan szerethető, mint a regény.

9. Le a cipővel! (1976)

A Tótágashoz hasonlóan itt is maguk próbálnak boldogulni a gyerekek, ebben a filmben azonban itt a srácok csak egy három napos kirándulásra indulnak Alsótörökverőre, a szülők pedig a biztonság kedvéért a helybeliekkel figyeltetik gyermekeiket. A fiúk nem sejtik, hogy a fél falu beépített ember. Feltűnik a dadogó közértes (akit Paudits Béla alakít) Pólika Pál a gátőr (Gyenge Árpád tolmácsolásában), és Kenderice Ákos (Kaló Flórián), aki színházi látcsővel figyeli a gyerekeket. Még az öreg Matulát (Bánhidi László) is belerángatják a történetbe. A fiúk egészen jól boldogulnak, találnak egy kis szigetet, és készülnek számháborúra. Két csapatra oszlanak és szövetségeseket keresnek. Ez pedig felborítja a felnőttek terveit...

10. Csutak a mikrofon előtt (1975)

Csutak figuráját már megismerhettük Mándy Iván regényéből (Csutak és a szürke ló), amikor a fiú egy vágóhídra szánt lovat próbál megmenteni és elrejteni a tulajdonos elől. Ebben a történetben Csutak olyan ajánlatot kap, amit nehéz visszautasítani. A strandon figyel fel rá Zoli bácsi, és felkéri, hogy legyen a Rádióban egy hangjáték egyik szereplője. Csutaknak tetszik a munka, ám azzal kell szembesülnie, hogy a srácok között van egy nagyfiú, aki a vezér szerepét tölti be. A fiúknak a honoráriumból le kell adniuk a sápot, különben kirúgatja őket a produkcióból. Csutak és a barátai megpróbálnak vele a maguk eszközeivel szembeszállni, Csutak egy titokzatos alakkal, Színes Gézával ijesztgeti Kalocsay bandáját. Közben akaratlanul is magára haragítja a felnőtteket a Rádióban.

egigero

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk