"Fájdalmas ébredés volt" – Hol szúrtam el? Elvált férfiak, akik ma már másképpen csinálnák…
Tévedéseikből a Huffigton Post tett közzé egy csokrot.
„Egyszerre kellett volna lefeküdnünk”.
Még nem volt külön hálószobánk, de már akkor sem feküdtünk le egyszerre. A feleségem korán fekvő volt, én lazításként tv-t néztem. Rájöttem, hogy táplálni kell azt az intimitást, ami a nap közös befejezésével teremtődik meg. Az összebújás, a nap hátrahagyása, a beszélgetés mindenről és semmiségekről erősíti a kapcsolatot, ezt kellene tennie mindenkinek – mondja Adam.
„Több erőfeszítést kellett volna tennem, hogy megmentsem a házasságomat, amikor még lehetett volna”.
A legjobban azt sajnálom, hogy nem tettem többet házasságunk megmentéséért. A válás jó választásnak tűnt akkor. Szerencsétlennek éreztük magunkat, de a gyermekeim és „normális” családi életem már nem lesz soha ugyanaz. Lehet, hogy meg tudtam volna mindezt akadályozni – ismeri be Derick.
„Többet kellett volna beszélgetni vele és nem magamba fojtani mindent.”
„Csak most értettem meg, hogy annyi mindent csinálhattam volna jobban. Főképpen azt sajnálom, hogy nem beszéltem a problémáimról. Azt gondoltam, hogy nem tisztességes elmondani, hogy amikor összeházasodtunk, még nem voltam rá felkészülve, hogy kényszerítettem magam, hogy megegyem a brokkolit, amit utálok. Tisztességesebb lett volna elmondani, hogy mit érzek. A házasság alapja a becsületesség. Megmondani, hogy az ember csalódott egy döntésében, lehetővé tenni a másiknak, hogy lássa, mit lehet tenni a kapcsolat erősítésére. A hallgatás viszont a bizalom hiányára mutat és ez tönkreteszi a párkapcsolatot” – idézi fel házasságát Craig.
„Nem kellett volna ilyen fiatalon megnősülnöm”
Túl korán jött minden. Nem ismertem önmagam. Még most is csak keresem. Ilyen körülmények között magammal sem tudtam őszinte lenni. Rosszul működő családban nőttem fel, nem tudtam, hogy érzelmi rendszerem ennyi zavart. A környezetben, amelyben nevelkedtem, hamar megtanultam úgy viselkedni, mintha minden rendben lenne. Ez érzelmileg rossz hatással volt rám, a feleségem számára pedig igazságtalan. Az évek során kezdtem felfogni, hogy ki vagyok és hogy személyiségem egyes vonásai soha nem fognak megváltozni. Mindketten olyanok lettünk, amilyeneknek lennünk kellett és inkább barátok lettünk, mint házastársak” – tekint vissza Michael.
„Beszélnem kellett volna a nehézségeimről”
„Sajnálom, hogy nem beszéltem azokról a problémákról, amelyekkel, mint férfi, mint apa, mint férj találtam magamat szembe. Magamba fojtottam negatív érzéseimet, félelmeimet és ez nem tett jót egyikünknek sem. Jót akartam, de a sötét oldalam eltitkolása nem volt jó megoldás. A szilárd kapcsolat alapja a nyílt kommunikáció” - vonja le a tanulságot Bill.

„Jobban meg kellett volna szilárdítani a helyzetemet”
„Házasságom elején nehezen indult a pályám. A feleségem tartotta el a családot és én hagytam, hogy ő hozza a döntéseket. Amikor a dolgaim már jól mentek, vártam, hogy egyenjogúak leszünk, de nem így történt. A feleségem szerepe döntő maradt. Ez az én hibám volt, mert a pénzügyi hozzájárulástól függetlenül nem kellett volna háttérbe húzódnom. Nem hiszem ugyan, hogy ez változtatott volna a végső megoldáson, de közös utunk talán kellemesebb lett volna, legalábbis számomra” – állítja Barry, aki Grey Divorce Stories címmel könyvet is írt a témáról.
„Meg kellett volna őt is hallgatnom”
„A válás számomra fájdalmas ébredés volt. Akkor lettem csak őszinte önmagamhoz és mertem felismerni, hogy milyennek mutatkoztam a feleségem szemében. Felismertem sok olyan hibámat is, amelyet 16 éves korom óta elkövettem. A többségük kis hiba volt, de volt köztük nagy vétség is. Amiért a legnagyobb árat fizettem, az volt, hogy nem tudtam igazán meghallgatni őt. Nem értettem meg, hogy a feleségemnek szüksége volt arra, hogy megértsék, támogassák. Valahányszor ingerült volt, igyekeztem kitérni és vártam, hogy megnyugszik. Nem értettem meg, hogy ez az intimitásunk, a kölcsönös bizalom rovására megy. Így végleg elveszítettem” – mondja Gerald.
„Vállalnom kellett volna problémáinkban a rám eső felelősséget”
„Azt sajnálom a legjobban, hogy nem ismertem magamat, és nem ismertem fel kommunikációs hiányosságaimat. Emiatt állandóan ugyanazokba a problémákba ütköztem. Csak amikor már kezdtem megtanulni hatékonyan kommunikálni, akkor ébredtem rá, hogy mi volt az én felelősségem párkapcsolatunk kudarcában. Valószínűleg semmilyen körülmények között nem lett volna tartós a házasságunk, de valószínűleg kevesebb rossz érzés maradt volna bennünk. Amikor az ember nem ismeri önmagát és nem tud jól kommunikálni, egy kapcsolat nem lesz más, csak hatalmi harc” – vélekedik Billy.