A testvérem képes leordítani a fejem egy Facebook-poszt miatt

Talán nem a világ egyik legfontosabb problémája, de miért ne lehetne beszélgetni a kis problémákról, amik számodra ráadásul elég nagynak tűnnek a leírtak alapján? Miért ne lehetne ez a kérdés fontos neked, és miért ne beszélhetnénk meg akár velem, akár azokkal akik kommentben segítenének?

A kérdésedre válaszolva én úgy gondolom, hogy ha létezik is olyan poszt, ami "nem fáj valakinek", semmiképpen ne oszd meg és ne is próbáld megkeresni, mert nem ez a közösségi oldalak célja.

Nem azért vagyunk fent, hogy egyszer legyen egy olyan posztunk, ami miatt majd senki nem őrjöng...

Az Instagram és a Facebook mind a te közösségi felületed, a te "személyes naplód" és fotóalbumod, és mint ilyen, te vagy jogosult eldönteni hogy milyen tartalmak legyenek azokon. Az ismerőseidet pedig az a szabadsága, hogy bármikor kikövethetnek és leiratkozhatnak - szerintem ennyire egyszerű ez.

Persze, lehet kellemetlen egy-egy gyűlölködő poszt, napi 20 megosztás, vagy egy gusztustalan videó, de egy nyaralós kép, a gyermekeid fotója nem olyasmik, amik miatt mentegetőznöd kellene. Ezt inkább azok várják el, akikben rossz érzéseket kelt egy egy megosztásod. És habár a támadások miatt úgy tűnik mintha másképp lenne, de egy-egy ilyen problémával inkább nekik van dolguk, mint ahogy azzal is, ha valaki ideges lesz attól, hogy mások nyaralni mennek, vagy gyermeket vállalnak és róluk osztanak meg képeket.

Az te életed, boldogságod miatt kialakuló harag mögött a saját problémái állnak. Akkor is, ha amikor rád támad, akkor az érvei kifejezetten logikusnak tűnnek.

Bárminek a relevanciáját, vagy a szükségtelenségét alá tudjuk támasztani, ha nagyon akarjuk. Ha valakit például a diétája miatt kiakaszt egy szalonnás rántotta képe, hidd el, hogy legalább 40 érvet tudna felhozni azzal kapcsolatban, miért egészségtelen, vagy unalmas egy-egy arról készült felvétel.

Szerintem fontosabb arról beszélnünk, hogy hogyan jön bárki ahhoz, hogy zavarónak vagy soknak nevezze a képeid és véleményt mondjon róluk?

Ilyen alapon az utcán is megkérhetné az embereket, hogy ne sétáljanak előtte gyerekkel, mert ez már neki "túl sok" ebből az egész gyerektémából.

Honnan van bárkiben a mérhetetlen nagyképűség és hit abban, hogy mások az ő kénye-kedve szerint posztoljanak? És miért választja a támadás útját, ha egyszerűen el is rejtheti az illetőt?

Nemrég a kutyák örökbefogadása mellett kampányoltam, és mivel újságíróként tudom, hogy a szexi képekkel teli cikkeket legalább 10-szer annyian olvassák, mellékeltem néhány olyan fotót a témához, mert másképpen alig jutott volna el valakihez a mondanivalóm. A két témát összekapcsolva a kutyás akció szerencsére nagyon sikeres lett, rengeteg helyen megjelent, és ami a legfontosabb: a legjobb szándékkal vágtam bele és boldog voltam annak a gondolatától, hogy akár egy-egy állat is családot kap. Ezek után rengeteg pozitív üzenet érkezett, és nagyon sok kedves ismerős és ismeretlen töltött fel a támogatásával. Ám egy régi ismerősöm egyszerűen nekem támadt chaten olyan gonosz dolgokat kérdezve, hogy kivel szakítottam, kinek akarom megmutatni, hogy milyen jól nézek ki? Gúnyosan azt is megkérdezte, vajon segítettem-e egy kutyának is? Mindeközben hangsúlyozta, hogy jó szándékkal teszi, hogy az egészből ne jöjjön ki rosszul. Dehogy tette, megfájdult neki és meg akart bántani, ennyi az egész. Állította, hogy olyan ember vagyok, aki önmagát akarja mutogatni, aki nem ért semmit abból, mit hogyan kell tenni - a sértéseket aggodalomnak és jó szándéknak álcázva, ahogy sokan teszik ilyenkor.

Persze, ha belegondolunk, látjuk, hogy a segítő szándék nem így néz ki, ahogy az aggodalom sem...

Te milyen tanácsod adnál nekem? Mentegetőzzek, vagy hívjak fel menhelyeket, hogy vajon több kutyát fogadtak-e örökbe? Érveljek? Kérdezzem meg, hogy honnan az a hatalmas önteltség, amivel megkérdőjelezi, jobban tudja a szándékaimat, és hol gyökerezik a frusztráció a szexi képek iránt? Tisztázzam, hogy 13 éve ismerhetnek az első Megasztár óta, ha mutogatni akartam volna magam, megtettem volna? Szerintem ezekre nincs szükség. Fölösleges tenni bármi mást, mert van, aki csak bántani akar és ezzel semmi dolgod. Neki fáj valami és azt akarja, hogy neked is fájjon, mert azt hiszi, te okoztad a bánatát a boldog családi fotóiddal, a szép nyaralós képeiddel, miközben leginkább ő az élete problémáinak okozója.

Az ítélkezéssel naponta találkozunk és nem tudjuk megválasztani, hogy elkerüljük-e, de azt igen, hogy hogyan reagálunk rá.

Mi a legjobb megoldás? Szerintem az, ha egyszerűen megérted: nonszensz, ha valaki a gyermeked képei miatt ideges, vagy beleszól, hogyan élj az oldalaidon.

Mindenki a saját közösségi oldaláért felelős és van, amibe egyszerűen nem szólhatnak bele mások, hiába csinálnak úgy, mintha megtehetnék, hiába veszik egyértelműnek a jogosultságukat. Nem kell elnézést kérned senkitől az életedért, a boldogságodért, a posztjaidért, vagy a megosztásaidért, és nem kell senki jóváhagyása hozzájuk.

Hogy venné ki magát, ha bármelyik családtag, vagy barát elmenne a lakásodba és a szekrényből kivenné a fotóalbumot, majd megmondaná, hogy mit illik beletenni és másoknak megmutatni és mit nem?

Az emberek sokszor túllépnek egy-egy határon, de csakis az, hogy magabiztosan teszik, téged ne bizonytalanítson el.

Ha például egyszer majd mégis pasit szeretnél fogni egy-egy bikinis képpel, azzal pontosan mi is lenne a baj? Miért ne tehetnéd meg akár azt is? Senkinek nincs joga téged elítélni - az életed boldog pillanataiból adódó haragjukkal leginkább nekik van dolguk.