"Nézem, ahogy mások szerelmesek lesznek a barátomba" - 10 rövid, de elgondolkodtató szerelmi történet
5. "7 nő és 3000 férfi"
"1968-ban találkoztunk, egy évvel azelőtt, hogy a Dartmouth's Egyetem hokicsapatának kapitánya lett, amikor én a Dartmouth's tesztoszteronnal túlfűtött kampuszán laktam hat nővel és 3000 férfival. Csatlakoztam Denis köréhez, hogy a barátja legyek, de végül belezúgtam. Romes-nak és Jules-nak nevezett minket a Zeffirelli film után. Miután dobtam őt az új művészeti professzor miatt, ő mindent hátrahagyott, hogy hazavigyen, amikor a 45 éves, alkoholista anyám otthon haldoklott. Ez egy olyan imádnivaló gesztus volt tőle, amit semmihez sem tudok hasonlítani. A férjek jönnek és mennek, de az 50 éves barátságunk még mindig tart." - Lynn Lobban
6. Égett méz
"Ugyanabban a főzőiskolában végeztünk, de csak akkor találkoztunk, amikor együtt dolgoztunk gasztroeseményeken. Én új ételkülönlegességet alkottam, ő pedig profin lefotózta ezeket. Több mint 10 évig titkoltam az érzéseimet iránta. Gyönyörű, okos, vicces és tehetséges nő, de házas. Egy éjszaka, egy szakácskönyvbemutató partin egy sötét teremben voltunk, amikor az új kedvenc ételéről mesélt: csirkeszárny égett mézes bundában. Ahogy beszélt, megérintette a karomat. Nem tudtam mit tenni, beindult a fantáziám. Még egy hónappal később is tisztán emlékeztem a pillanatra, amikor megalkottam ezt az ételt. Nagyon finom lett." - John Bartel.
7. "A kapcsolatok olyanok, mint a cipők."
"Az édesanyám azt mondta, a kapcsolatok olyanok, mint a cipők: mindegy, milyen szépek vagy mennyire szereted, ha nem passzolnak rád, minden egyes lépés fájdalmas lesz. Ezt senki sem fogja tudni, csak te. Nyolc évig jártam a barátommal, sok fájdalom volt benne, de nem törődtem vele. Akkor értettem meg végre anyám mondásának jelentését, amikor a srác megcsalt. Nem utálom már sem a fiút, sem a másik nőt. Levettem a cipőimet és most már szabad vagyok." - Karleen Chiu
8. "Tudjuk, hogy nem együtt fejezzük be ezt a történetet."
"A 19 év korkülönbség kiakasztotta édesanyámat. 'Ez meg fogja ölni apádat' - mondta. Édesapám viszont elfogadta. 'Nem mindig értjük, mit csinál Gayle, de valahogy mindig megoldódik' - mosolygott az esküvőmon. Egy idő után már senki nem foglalkozott a korkülönbséggel - mi főleg nem. De 34 év elteltével is megvan. Tudjuk, hogy nem együtt fogjuk befejezni ezt a történetet. Én egy kicsit öregszem, ő egyre jobban. Mégis ugyanolyan szenvedéllyel szeretjük egymást, mint mindig: veszekszünk, utazunk, a művészetnek élünk. Boldogan fogunk elmenni, nem nyafogással fejezzük be az életünket." - Gayle Austen
9. "Mit csináljunk a terhességem utolsó óráiban?"
"Azt hittük, szívverést fogunk hallani, de már nem volt. Az orvosunk egy örökkévalóságig nézte a képernyőt, mielőtt azt tanácsolta, hogy szakítsuk meg a most már életképtelen terhességet. Három óra múlva kellett visszamennünk. De mit csináljunk a terhességem utolsó három órájában? A férjem elvitt egy közeli golfpályára. Minden ütésnél kijött belőlünk a frusztráció és a fájdalom. Délután kettőkor a férjem a kezemet fogta és a hajamat simogatta, amikor a kisbabánk elhagyta a testemet. Sosem éreztem ennyire, hogy szeret, mint abban a pillanatban." - Amanda Lockwood
10. Amikor a főbérlő a Cupido
"Akkor találkoztunk, amikor egy albérletért versenyeztünk. Próbáltam belemászni a fejébe, hogy lebeszéljem a lakásról, de ő azt hitte, flörtölök vele. Tizenöt perccel később, amikor benyújtottam a jelentkezésemet, a főbérlő azt hitte, a férfivel együtt keresünk lakást. 'Nem, dehogy, nem is ismerjük egymást, csak most találkoztunk' - mondtam, mire ő: 'Kár, pedig szép párost alkotnának'. Én megkaptam a lakást, a pasi pedig a számomat. Kiderült, hogy igaza volt a főbérlőnek: már 8 éve együtt vagyunk, négy éve házasodtunk össze, és reméljük, hogy hamarosan örökbe fogadhatunk egy babát." - Leah Wade