Rémisztő a közlekedés Budapesten a vakok számára
Néhány évvel ezelőtt egy ismerősöm, aki fogyatékossággal élőkkel dolgozik, felhívta a figyelmemet egy problémára. A korábban használt, és még ma is meglévő utcai telefonkészülékek között van, amelyik csupán egy falra/kerítésre szerelt egységből áll.Talp, lábazat vagy fülke nélkül.
Nos, ezek a készülékek a vakok számára valóságos csapást jelentenek. Amíg ugyanis a bottal a járdán lévő tereptárgyakat tapogatják le, egyenesen nekimennek a telefonkészülékeknek.
Ugyanez a helyzet a falra szerelt postaládákkal is,
és a kerékpáros forgalmon osztozó járdák is sok veszélyt rejtenek.
A beszélgetés óta eltelt 7-8 év, és a helyzet sajnos nem lett sokkal jobb. Budapesten a vakok számára sok rémisztő, sőt, egyenesen életveszélyes megoldást találni.
Hiába, a felújítások, térkövezések idején, a közterek átalakításakor nemigen kérdezi meg senki a vakokat. És az sem jellemző hogy folyamatos, részletes és szakszerű tájékoztatást kapnának arról, hogyan rendeznek át egy-egy számukra esetleg már jól ismert területet.
Az első kerületben, a Hattyú utcánál például pár éve rögtön két olyan gyalogosátkelőt is kialakítottak, amely elvileg segíti a vakok közlekedését, gyakorlatilag azonban roppant veszélyesek. Ezen a szakaszon a Széll Kálmán tér felől a Batthyányi tér felé haladó autós forgalom hétköznap elég nagy. A hattyú utcai átkelőnél hangjelzés nincsen vakok számára, zebrát nem festettek fel, és tábla sem jelöli az autósok számára, hogy ez itt gyalogos átkelő. Pár méterel arrébb egy látók számára sem veszélytelen kanyarban található az elvileg akadálymentes átkelőhely.
Például a padlón, kövezeten elhelyezett terelőcsíkok. Munkahelyeken és egyes közintézményekben - már ahol egyáltalán gondolnak erre - futószőnyegekkel, eltérő textúrájú felülettel figyelmeztetik a vakokat és gyengén látókat arra, hol található egy-egy útvonal. A metrómegállókban, villamosmegállókban a peronon kialakított burkolati jelek segítenek.
A metrón való közlekedésben sokkal biztonságosabb volna, ha MINDEN megállóhoz építettek volna liftet, mind a négy vonalon. Illetve ahol van lift, ott mindenhol használni is lehetne. Így marad a mozgólépcső, a mozgólépcsőn mások segítsége.
Nem gondolnátok, de nagyobb terekben sokat segíthetnek az oszlopok, mint viszonyítási pontok.
Braille-jel írott táblák és használható, értelmezhető letapogatható térképek az egész városban, a villamosok, buszok stb. megállóiban, a metró összes állomásán.
Önmagukban sajnos a terelővonalak, térkövek, Braille abc felhasználásával készült táblák sem elegendőek. Mire kell gondolni? Arra, hogy nem mindegy, hol találhatók a viszonyítási pontok és elvileg segítséget nyújtó információk, és az sem mindegy, hogyan helyezték el ezeket. Jó néhány éve ugyanis a budapesti közlekedési vállalat letapogatható térképet készíttetett ugyan, ám azt egy bérletárusító bódé mögött helyezték el. Ehhez hasonló esetről többen is beszámoltak.
"Több épületen, táblán és a metrónál is van ugyan kihelyezve számunkra Braille-írással ellátott információs tábla, azonban ezeknek a létezése és pontos helye nem jut el hozzám és sorstársaimhoz. A metró aluljáróban már egyszer ugyan próbálkoztam a felderítésével, de rossz tapasztalatom volt, mivel az említett tábla nagyon koszos volt, amit nem szívesen tapogatok végig" – mondta Balogh Róbert, az egyik 24.hu-nak nyilatkozó látássérült egy korábbi cikkben.
A FUTÁR elektronikus jelzőrendszer elvileg a vakokat is segítené a közlekedésben.
A gyakorlatban azonban, amikor valamilyen üzemzavar miatt nem működik, semmi haszna sincsen. Sem vakok, sem látók számára. Sokat segítenek hangos gyalogosátkelők is, ezekből azonban jóval kevesebb van Budapesten, mint amennyire szükség volna. A BKK listája szerint az első kerületben egyáltalán nincsen, a negyedik kerületben összesen kettőt találtok, a tizenkettedik kerületben egy darab működik, és például a 16. kerületben is csupán két "hangos zebrát" említenek.
A FUTÁR kijelzők alkalmasak hangos utastájékoztatásra is. A szövegfelolvasó funkciót a vakok boltjában kapható távirányító segítségével lehet bekapcsolni. Ekkor a táblára szerelt hangszóróból hallható, hogy az adott megállóból mikor indulnak a járatok.
A FUTÁR táblák listája ezen a linken található.
Az okostelefonra letölthető FUTÁR applikáció felolvasóprogram segítségével szintén hatékonyan segíti a vakok közlekedését. Az applikáció Android, iOS és Windows Phone operációs rendszeren is elérhető, az alkalmazásboltokból letölthető.
Forrás: BKK
20:10
Közzétette: Street Wombat – 2016. január 26.
Mire figyelhetnének még a látók, ha azt szeretnék, hogy a vakok is biztonságosan közlekedjenek a városban? Például arra, hogy minden, a terek átalakítására vonatkozó információról időben tájékoztassák a vakokat és gyengén látókat. Ahol például vakok is dolgoznak, ott mondjuk az iroda vagy a folyosó átrendezésekor szólnak a nem látó kollégáknak, mi hová került, és egyszer végig is vezetik őket.
Amikor ugyanis átépítik, felújítják a köztereket, különösen, ha olyan mértékű a változás, mint a Széll Kálmán téren, egy-egy megváltozott területen a gyors tájékozódás még a látók számára is kihívás.
Képzeljük el, milyen lehet akkor egy vak ember számára a közlekedés a már jól ismert viszonyítási pontok nélkül.
Mi is megírtuk, hogy 2015. október 17-én szombattól az M2-es és az M4-es metró vonalán megváltozott a kocsiajtók működtetése. Már nem automatikusan nyílnak, hanem az érkező szerelvények megállása után ki- és beszálláskor az utasoknak kell megnyomniuk az ajtón elhelyezett gombot.
Több hozzászóló is jelezte a BKK Facebook-oldalán, hogy tudomásuk szerint ez az intézkedés fogyatékossággal élők megkérdezése nélkül történt, erről nem egyeztettek velük előzetesen.
Mit tehetnek a látók a vakokért? Az egyik, ha tapintatosan, de mindig figyelnek rájuk. Ha felhívják az illetékesek figyelmét - a nem látók helyett is - mindarra, ami nehezíti vagy egyenesen akadályozza a vakok közlekedését.
Persze az is jó volna, ha a már meglévő, akadálymentes megoldások - mint amilyen a FUTÁR vagy a hangos átkelőhely - tökéletesen működnének, és minél több lenne belőlük.