Egymillió fajt fenyeget a kihalás veszélye – a kemény hangú ENSZ-jelentés döbbenetes adatokkal kongatja a vészharangot
A jelentés bemutatja, hogy bolygónkon olyan nagy az emberi ökológiai lábnyom, hogy nagyon kevés hely marad bármi másnak. Az összes szárazföldnek ¾-e vált mezőgazdasági területté, betonúttá, gátak víztározójává, vagy más módon változtatták meg jelentősen. A tengeri környezet 2/3-át is jelentősen megváltoztatták halfarmokkal, hajózási útvonalakkal, tengeralatti bányákkal, és más projektekkel. A folyók és a tavak vízének ¾-ét használják fel öntözésre, vagy pedig állattenyésztésre.
Mindemiatt több mint 500 ezer fajnak nem maradt elegendő élőhelye a hosszú távú túléléshez. Közülük sokan néhány évtizeden belül végleg eltűnhetnek.
A hanyatlás elsőrendű okai közé tartozik a mezőgazdaság és a halászat. Az élelmiszer-gyártás 1970 óta drámai módon növekedett, amely lehetővé tette, hogy táplálják a Föld növekvő lakosságát, munkahelyeket teremtett és gazdasági növekedést hozott. De mindennek nagy ára volt. Különösen komoly károkat okozott a húsipar. A legelők a föld jégmentes szárazföldjének 25%-át foglalják el, és a globális üvegház hatású kibocsátások több mint 18%-áért felelősek. Ezzel szemben a gabonatermelés a földeknek csak 12%-át használja fel, és a kibocsátások 7%-át okozza. A termőföldek és a legelők lépnek az erdők és más gazdag ökorendszerek helyébe. A talajerózióval elveszik a föld termékenysége, a monokultúrák sebezhetőbbek lesznek a betegségekre, a szárazságra és a klímaváltozás más hatásaira.

Ami az élőhelyeket illeti, a legnagyobb veszteség a vizes területeken következett be, amelyeknek 83%-át csapolták le 1700 óta, és ez óriási károkat okozott a víz minőségében és a madarak élővilágában. Egyre zsugorodnak az erdők, különösen a trópusokon. Az évszázad első 13 évében 7%-kal csökkent az érintetlen erdők területe, ez nagyobb mint Franciaország és Nagy-Britannia területe együttvéve. Bár az erdőirtás egyetemes üteme lassult, ez részben csak számítási trükk, mivel több helyen monokulturás ültetvények léptek a biosokféleségű dzsungelek helyébe.
Már az óceánok sem tekinthetők szentélyeknek. A tengereknek mindössze 3%-a tekinthető emberi beavatkozástól mentesnek. Az ipari halászat a világóceánoknak több mint a felén folyik, és a halpopuláció egyharmada túlhalászatnak van kitéve.
A klímaváltozásnak, a légszennyezésnek és az invazív fajoknak viszonylag alacsony a hatása ma még, de ezek a tényezők is erősödnek, mert a káros kibocsátások növekednek. A múlt héten a légkörben lévő széndioxid először érte el 415 részecske/milliót. Ez akkor is mélyen érinti az élővilágot, ha sikerül tartani a Párizsi Egyezményben előírt 1,5-2 C fokot.

A lakosság növekedése, és az egyenlőtlenség is kockázati tényező. A fejlett világ lakosainak négyszer akkora az ökológiai lábnyoma, mint a szegény országokban élőknek, és a szakadék egyre nő.
Napjainkban 60 milliárd tonna nyersanyagot bányászunk ki évente, csaknem kétszer annyit, mint 1980-ban, pedig a világ lakossága azóta csak 66%-kal növekedett. A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a hulladékokat már nem tudja befogadni a föld. A szennyvizek 80%-át eresztik bele a folyóvizekbe, a tavakba és az óceánokba minden tisztítás nélkül, 300-400 millió tonna nehéz fém, toxikus anyag és más ipari hulladék mellett.
Az elmúlt négy évtizedben tízszeresére nőtt a műanyag hulladék a tengerekben, és ez a tengeri teknősök 86, a tengeri madarak 44, és a tengeri emlősök 43%-át pusztította el. A vizekbe engedett műtrágya-hulladék 400 „halott zónát” hozott létre, egy Nagy-Britannia méretű területen.

Andy Purvis, a londoni természettudományi múzeum professzora, aki szintén részt vett a tanulmány megszületésben, úgy véli: a nemzetek egyetértenek abban, hogy le kell nyelni a keserű pirulát, mert rossz úton járunk, és megbocsáthatatlan bűnt követünk el, ha ilyen világot hagyunk a következő nemzedékekre.
Cristiana Pașca Palmer, az ENSZ biológiai sokféleségi tanácsának főtitkára szerint a jelentés aggasztó képet fest bolygónkról, mert olyan helyzetbe hoztuk a Földet, amelyből nehéz talpra állni. Ugyanakkor sok pozitív dolgot is tapasztalt az utóbbi időben. „Mindeddig nem volt meg a politikai akarat a cselekvésre. De immár nagy a közvélemény nyomása. Az emberek aggódnak és tetteket akarnak.”
A jelentés rámutat. hogy a jelenlegi természetvédő stratégiák, mint például a védett területek létrehozása, bár jószándékúak, nem megfelelőek és az előjelzések szerint minden területen folytatódnak a negatív trendek, ha nem következnek be gyökeres változások a társadalomban, a politikában, a gazdaságban és a technológiában.