"Anyukáink szexmunkások" - a mumbai vörös lámpás negyed gyermekeinek története
Az Edinburgh-i Fringe fesztiválon meséltek azok az indiai lányok, akik Mumbai híres vörös lámpás negyedében, Kamathipura-ban nőttek fel. 15 olyan lány beszélt gyermekkoráról, akiknek édesanyja szexmunkásként dolgozott, és akik évekkel később a megbocsátottak ás túl tudtak lépni múltjukon.
Sandhya, aki most 21 éves azt meséli, felnőni a saját kis közösségükben csodálatos volt, hiszen az összes szexmunkás olyan volt, mintha az anyjuk lenne.
Csak a külvilág láttatta olyan sötétnek, és rossznak ezt a világot. Ne menjen oda senki, nem biztonságos - mondja mindenki, de számomra ez a világ legbiztonságosabb helye volt.
Aztán a dolgok megváltoztak Sandhya számára, mikor iskolába kezdett járni. "Rengeteget bántottak évekig, folyamatosan bántalmaztak. 10 évesen megerőszakoltak. Később diszkrimináció áldozata is lettem a bőrszínem miatt. Egy barna lány Mumbai vörös lámpás negyedéből és egy szexmunkás lánya... az osztályban is külön kellett ülnöm a többiektől."
A 15 lány mára el tudta hagyni a vörös lámpás negyedet, és együtt élnek egy hostelben. Egy egyesület vigyáz rájuk, tanítja és támogatja a kirekesztett lányokat.
A 16 éves Rani azt mondja, 11 éves volt, mikor az apja meghalt. "Mérges volt az anyámra, mert mikor apám meghalt egy reggel, anyám még aznap este új férfit hozott haza és azt mondta, ő az új apukám. A következő két évben ez az új apuka szinte mindennap megvert engem és az anyámat. Én már eljöttem ide, de az anyám még mindig ezzel az erőszakkal néz szembe naponta."
A lányok az egyesületnél egy színdarabbá alakították élményeiket.
A darab középpontjában a siker értelmezése áll, saját szempontjukból.
"Tudod mi tett engem sikeressé? Az, hogy elengedtem a haragomat, mind a nevelőapámmal, mind anyámmal szemben" - mondja Rani. "Most már tudok úgy nézni rájuk, mint egyszerű emberi lények, akik a tőlük telhető legtöbbet próbálják tenni az életben. Csak éppen rengeteg korlátuk van ehhez. Megtanultam, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatsz magadnak és másoknak, az a megbocsátás."
"Rengeteg ember szenved és küzd bizonyos dolgokkal az egész világon" - mondja Sandhya,- de mindig van remény rá, hogy kikerülj a rosszból. Az én szenvedésem nem akadályoz meg abban, hogy mit tehetek, és a hátterem, a múltam, sosem lehet a gyengeségem."
Ahogy mondani szoktuk: a múltam az erősségem. Ha nem a piros lámpás negyedben születtem volna, és nőttem volna fel, akkor most nem lehetnék itt. Minden, ami most van, és a jövőben történni fog velem, az a múltamnak köszönhető.
- teszi hozzá Rani.
A BBC videója:
