JÖVŐ
A Rovatból

A mesterséges intelligencia tudni fogja, hogy mi van a hűtőszekrényben, és rá lehet majd bízni a bevásárlást

De vajon lesznek önálló szándékai? Lesz szabad akarata? Megváltoztathatja majd egyszer saját magát? A téma egyik magyar szakértőjét, Lukács András matematikust kérdeztük.


A Chat GPT elérte, hogy a mesterséges intelligencia a legfelkapottabb témák közé kerüljön. Mire lesz jó? Tartanunk kell-e tőle? És egyáltalán, intelligens-e a mesterséges intelligencia?

Kevesen tudnak többet Magyarországon erről a területről, mint Lukács András, aki az ELTE Matematikai Intézetének MI Kutatócsoportját szervezi. Vele beszélgettünk.

– Még nagyon a hajnalán vagyunk valaminek, és biztos, hogy tíz év múlva rendkívül primitívnek fogjuk tartani a mostani rendszereket. De ami most itt van, az már használható. Jelenleg és a közeljövőben mire használhatjuk a mesterséges intelligenciát?

– Egész biztos, hogy lesznek olyan szakmák, amiket háttérbe szorít, illetve lesznek olyan területek, ahol csak a legkreatívabb résznek van túlélési esélye, ugyanakkor, ahogy ez lenni szokott, új szakmákat fog teremteni. Nem gondolnám azt, hogy például a grafikusok eltűnnének azért, mert majd helyettük megcsinál mindent a gép, hanem innentől kezdve többet várhatunk el egy grafikustól. Ez hozzákapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hogy például egy egyetemen egy házi dolgozatot szabad-e majd bármilyen mesterséges intelligencia segédlettel megírni? Erre valószínűleg az a helyes válasz, hogy szabad, azonban nem a mostani színvonalon kell ezeket elkészíteni, hanem ki kell használni a technológia adta lehetőségeket. Tehát már egy egyetemi dolgozat keretében is sokkal jobb dolgot kell produkálni.

– Tehát sokkal magasabb színvonalon, sokkal nagyobb tudással lehet a végterméket előállítani, hogyha kutatási asszisztensként az ember a ChatGPT felhasználásával dolgozik?

– Igen. Innentől kezdve elfogadhatatlan lesz, ha nincsen rendesen megfogalmazva a szöveg. Miért nem használta a ChatGPT-t? Az más kérdés, hogy a képzés során fontosnak tartjuk-e, hogy a hallgató, vagy akár a középiskolás diák, megtanuljon fogalmazni MI nélkül. Ez egy dilemma, amire valami választ kell adni. Nyilván valamilyen szinten muszáj megtanulni, hiszen egyéb képességeknek is feltétele a szabatos fogalmazás.

– Mindenkinek lesz egy személyi titkára?

– Biztos, hogy egy évtizeden belül megjelennek az ilyen személyes asszisztensek. Ennek az előjelei már megvannak, például amikor beszélő dobozokat próbál eladni a Google vagy az Amazon. Ezek már most sokmindent tudnak, és képzeljük el, ha nemcsak egy internetes kereső van mögöttük, hanem egy ChatGPT. Előbb-utóbb nehéz lesz megkülönböztetni egy társalkodó partnertől, de emellett

azt is tudni fogja, hogy mi van a hűtőszekrényben, és tényleg rá lehet bízni, hogy intézze el a bevásárlást, hogy rendeljen önállóan.

Valószínűleg elég jó minőségben megoldja majd ezeket a feladatokat, mert ismeri az adott háztartás korábbi fogyasztási szokásait. És itt nincs vége. Például, egy mérnök munkájának vannak bizonyos rutinszerű részei, amit rá lehet bízni egy ilyen eszközre. Rábízhatja majd például egy szimuláció elindítását, vagy egy adott típusú modell alkalmazását. És akkor a saját munkájában sokkal-sokkal hatékonyabb lesz ez a szakember. Egyszerűen több mindent ki tud próbálni, több mindent átlát, és kevesebb dolgot fog elfelejteni, mivel ezek az asszisztenciák emlékezni fognak mindenre. Mindez ki fog egészülni például az automatizált járművekkel, az is egy nagyon más világ lesz. Sokkal kevésbé lesz annak a jelentősége, hogy az ember egy autót tartson a város közepén. Azonban ennél bátrabb nem nagyon mernék lenni. Az még elképzelhető, hogy az élet más területein, például triviális dolgoknál, mint egy konzervnyitó, a mesterséges intelligencia képes lehet nagyságrendekkel tökéletesebbet alkotni. Bár megjegyzem, a konzervnyitóról tudjuk, hogy főleg a penge élességén múlik, mennyire hatékony.

– Egykori történelemtanárom a nyolcvanas évek első felében határozottan állította, hogy mesterséges intelligencia márpedig sohasem fog létezni. Kérdés persze, hogy a ChatGPT annak tekinthető-e? Attól, hogy valami képes emberi módon társalogni velünk, közelebb van egyfajta gépi öntudathoz, mint egy cipőkanál?

– Nem az ön történelemtanára volt az első, aki téves jóslásokba bocsátkozott a technológiák fejlődését illetően. Emlékezetes Lord Kelvin kijelentése, miszerint „a levegőnél nehezebb tárgyak sohasem fognak repülni”.

– De nevezhetünk-e intelligenciának egy olyan programot, ami nem más, mint egy nyelvi modell?

– Mi az, amit megtanul egy ilyen nyelvi modell? Mert nyilván valamit megtanul. Az interneten elérhető, könyvekben, könyvtárakban elérhető okosságokból dolgozik. Továbbá angolul, de már magyarul is, majdnem tökéletesen tud szövegeket alkotni, és sok mindenről tud helyes mondatokat alkotni, mivel korábban már látott ilyen helyes mondatokat, vagy legalábbis nagy tömegében találkozott helyes mondatokkal, amelyek a valóság különböző eleméről szólnak. És itt érhető tetten a hiányossága is. Amikor a ChatGPT olyan kérdésre kell válaszoljon, amire nincs „kiátlagolható” tudás az interneten, akkor a GPT elkezd hallucinálni. Tehát akkor valamit odaképzel, korábban már látott, de az adott tárgyban mégsem releváns információk alapján.

Persze felmerül az a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha a ChatGPT, vagy annak egy utóda elkezd beszélgetni egymilliárd emberrel, és tíz éven keresztül beszélget. És minden, ami ezekben a beszélgetésekben elhangzik, beépül a tudásába.

Ezen keresztül lehet, hogy már egész speciális szaktudásokra vonatkozó információk is megjelennek a nyelvi modellben, és ha felteszünk egy kérdést, akkor a nyelvi modell, a „tankönyv szerint”, mármint a szakértők konszenzusa szerint fog válaszolni.

Ekkor vajon meg tudjuk-e ezt különböztetni attól, hogy valóban egy szakértő válaszolt? De ez még így sem egy emberi intelligencia, mert annak számos tulajdonságával nem rendelkezik, viszont bizonyos tulajdonságait mégiscsak nagyon jól imitálja.

– A nyelv és a gondolat viszonya már az ókori filozófusokat is foglalkoztatta, és különböző nézeteket alakítottak ki róla. Például Platón azt gondolta, hogy a nyelv a gondolkodás eszköze, amely segít megközelíteni az örök igazságokat. Arisztotelész viszont azt vallotta, hogy a nyelv a valóság leképezése, amelynek szabályait logikailag kell elemezni. Ez a vita a mai napig tart. Mintha itt is erről lenne szó. Adott egy nyelvi modell, de ahová eljutunk, azok maguk a gondolatok.

– A tudattal foglalkozó kutatók, nyelvészek tettek föl ilyen típusú kérdéseket, és nyilván az agykutatásnak is előbb-utóbb majd kell valami választ adni ebben a tekintetben, hogy ahogyan mi reprezentáljuk a valóságot a fejünkben, az hasonlít-e egy nyelvi modellre, vagy nem? Vagy valami más struktúra van ott. Valószínűleg az az igazság, hogy több rendszer van az agyunkban erre, ami idővel változott is. Nyilván az ősember esetében sokkal inkább mozgásokhoz kapcsolódó valóságleírás szerepel, amit egyébként kisgyermekeknél tetten lehet érni. Később jön a beszéd jellegű reprezentáció, és fel lehet tenni azt a kérdést is, hogy a formális logikának például van-e az agyban önálló reprezentációja.

– Arthur C. Clarke sci-fi író már a hatvanas években már egy mesterséges intelligenciáról, amely egy ponton öntudatára ébred. Ez a 2001 Űrodisszeia. Mielőtt ez megtörténik, az is csak egy szofisztikált nyelvi modell.

– Szerintem a választóvonal az, hogy az MI-nek vannak-e önálló szándékai. A ChatGPT nyelvmodelljébe belegondolva egyszerűen nem látszik az a mechanizmus, ami akár saját maga megváltoztatását eredményezné. Azaz

sok minden hiányzik még, ami egy humán intelligenciánál teljesen magától értetődően megvan.

És akkor ez szépen átcsúszik a szabad akaratnak a kérdésébe. Mindenesetre az, hogy a humán intelligencia folyamatosan képes újratanulni a dolgokat, az nyilván nem kérdés. Persze nyilván benne van a pakliban, hogy a következő, vagy a tizedik ChatGPT változat már maximálisan önjáróan tudja majd magát bővíteni. De szerintem ahhoz, hogy önálló akarat legyen benne, speciális mechanizmusok kellenek, amik ezt generálják. Ennek még a lehetősége sincs meg a mostani rendszerekben.

A mesterséges intelligencia (MI) kutatása több mint hetven éve tart, kezdve a korai számítógépekkel, amelyek képesek voltak matematikai műveletekre. A 1950-es években Alan Turing brit matematikus fogalmazta meg a „gondolkodó gép” (thinking machine) koncepcióját, ami alapjaiban határozta meg a MI kutatásának irányát.

Az első MI algoritmusok egyszerűbb problémák megoldására korlátozódtak, például a sakk játék megoldására. Az 1960-as években pedig elkezdett terjedni a gépi tanulás (machine learning) használata, amely mára az MI egyik legfontosabb ága lett.

Az 1980-as években az MI kutatásának fellendülése után elérkezett egy időszak, amikor már látszott, hogy az MI fejlődése lassabb lesz, mint azt előzetesen gondolták. Azonban az elmúlt évtizedekben az MI technológiái egyre inkább részeivé váltak mindennapi életünknek, például az autonóm járművekben, az okos otthonokban, az egészségügyben, az üzleti döntéshozatalban, stb.

A MI kutatásának jelenlegi fókusza nagy adatbázisok felhasználásával egyre többet tudó, pontosabb modellek kialakítása. Az MI kutatások leglátványosabb iránya az erős mesterséges intelligencia (artificial general intelligence - AGI) megvalósítása, ami azt jelenti, hogy az MI ne csak egy dologra legyen képes, hanem általában is meg tudja oldani azokat a feladatokat, amelyekre az ember képes.

Az MI kutatása továbbra is dinamikusan fejlődik, és a jövőben egyre több területen lesz jelen életünkben, és egyre fontosabb szerepet játszik majd a gazdasági, társadalmi és tudományos fejlődésben.

– Kicsit még rugóznék az öntudat kérdésén. Mi a különbség aközött, ahogy egy kisgyerek megtanul beszélni, és aközött, ahogy egy mesterséges intelligenciát erre képzünk? Mikor lesz a nyelvi modellből öntudat?

– Én ott látom a különbséget, hogy az embernél jóval több módon történnek meg a visszacsatolások. Egy újszülött először a taktilitás, mozgás, szintjén kommunikál és fog fel a világból. Nyilván nagyon gyorsan elkezdik egyre komplexebb ingerek érni, meg kell tanulnia a hangokat, a látás útján történő érzékelést. Egyetlenegy példát mondok, amitől nyilvánvalóan a gép nagyon messze van, hogy nekünk van egy testtudatunk. És ez a testtudatunk, ez biztos, hogy nem a nyelvhez van kötve. Tehát ez valami korábbi reprezentáció, és egyébként egy fontos dolog, ami a gyereknek, csecsemőnek az egészséges fejlődéséhez kell. A későbbi fejlődésre is nagyon komoly hatással van, ha itt valami elmarad. Tehát itt létezik egy egymásra rétegződés, ami a MI esetében nincsen még.

Nem arról van szó, hogy csináltunk egy robotot, aminek van valami belső reprezentációja arról, hogy ő hogy létezik fizikailag a világban, és egy adott ponton még a gravitációt is megtanulja, és utána erre ráteszünk egy rétegnyi ChatGPT-t, és az egészet összeintegráljuk.

Jelenleg ott tartunk, hogy itt az interneten, meg a könyvtárakban található szövegekből összeraktunk egy gépet, amelyik az ott megjelenő, vagy az ilyen módon reprezentált tudást szépen, párbeszéd formájában vissza tudja adni, ráadásul még nem is hiánytalanul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Forradalmi akkumulátorok: 1,6 millió kilométeren át működő elektromos kocsi, egy perc alatt feltöltött mobil
Az energiatárolás óriási fejlődésen esik át: az új technológiák messzebbre viszik az elektromos autókat és növelik az elektronikai cikkek akkumulátorkapacitását. Ráadásul megdőlt a fizika egyik törvénye, amivel lehetségessé válik az egyperces telefontöltés is.


Az akkumulátorok megállíthatatlanul és egyre gyorsuló tempóban fejlődnek. Már ma léteznek olyan technológiák, amelyekkel az elektromos autók futásteljesítménye felveszi a versenyt a legtartósabb belső égésű motorokkal, illetve vannak új akkumulátorok, amelyek sokszorosára növelhetik a kisebb eszközök (pl. okosórák, Bluetooth fülhallgatók) kapacitását és élettartamát. Ezeket az új vívmányokat még különlegesebbé teheti egy közel 180 éve felállított fizikai törvény megdöntése, amivel elérhető közelségbe került az egyperces telefontöltés, illetve a tízperces elektromos autó-feltöltés.

Szélsőséges hőmérsékleten is biztonságos, szupertartós akkumulátor

Az egyik legfontosabb újítás, ami az energiatárolás területén az utóbbi időben nyilvánosságra került, a Farasis Energy nevéhez kötődik. Ez a cég már 27 éve jelen van piacon, így eleve köztiszteletben áll, de amivel a júniusban rendezett ASEAN Automotive Ellátási Lánc Konferencián előállt, attól az egész szakmának leesett az álla. A legújabb fejlesztéseket a cég képviseletében Jack Peng (lenti képünkön) mutatta be. A szakértő szerint a Farasis által kifejlesztett új akkumulátortípus különösen jól alkalmazkodik a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokhoz, de ennél szó szerint jóval messzebbre mutatnak az előnyei.

Fotó: Farasis Energy

„Az általunk kifejlesztett akkumulátorok -30 és 65 Celsius fok között is képesek normálisan működni. 25 fokos környezetben egyetlen cella 2500 ciklust bír ki, miközben 45 fokos hőmérsékleten is 1500 ciklust ér el, és az állapota még ezek után is meghaladja a 70 százalékot” – magyarázta Peng a technológiáról, amelyhez képest a mai eszközök, kis túlzással, kanyarban sincsenek.

A Farasis új akkumulátorai nemcsak az autóiparban, hanem olyan új alkalmazási területeken is megjelenhetnek, mint az eVTOL-ok (függőlegesen fel- és leszálló elektromos járművek), de az elektromos motorkerékpárok piacára szintén sikeresen bevezethetők. Az új, fél-szilárd akkumulátortechnológia révén a cellák stabilitása és élettartama jelentősen növelhető – állítja a vállalat, amelynek laboratóriumi tesztjei alapján ezek az új akkumulátorok több mint 5000 ciklust is kibírnak. Ez 1,6 millió kilométernyi megtett távolságot jelent egy elektromos autó számára, ami még a belső égésű motorral rendelkező társaitól is ritkaságszámba megy.

Százszoros energiasűrűségű szilárdtest akkumulátorok a kisebb kütyükbe

Miközben a Farasis az elektromos járművek akkumulátor-ellátását forradalmasíthatja, az egyik legnagyobb Apple-beszállító TDK Corporation ugyancsak jelentős áttörést ért el a szilárdtest akkumulátorok terén. A tokiói vállalat kifejlesztette a CeraCharge nevű új akkumulátort, ami 1000 Wh/L energiasűrűséget produkál.

Ez 100-szor annyi, mint a TDK hagyományos szilárdtest akkumulátorainak energiasűrűsége.

A fejlesztést elsősorban viselhető eszközökbe, például vezeték nélküli fülhallgatókba, hallókészülékekbe és okosórákba szánják. Utóbbiak piacán és különösen az Apple-nél ennek nagyon nagy jelentősége lehet – annak tudatában pláne, hogy még a legújabb iWatch akkumulátora sem bírja tovább 18-36 óránál egy feltöltéssel.

A CeraCharge apró akkumulátor, mégis százszoros energiasűrűséggel bír. Fotó: TDK

„Az oxid alapú szilárd elektrolit alkalmazása rendkívül biztonságossá teszi az akkumulátorokat,” áll a TDK közleményében, amivel nemcsak arra utal, hogy növelhető a biztonság (az akkumulátorokban lévő lítium meglehetősen gyúlékony), hanem arra is, hogy a CeraCharge lehetővé teszi kisebb méretű, de közben jóval nagyobb kapacitású eszközök gyártását. Az új technológia révén a gyártó nagyobb élettartamot, jelentősen több töltési ciklust, gyorsabb feltöltést és hosszabb állásidőt is remélhet az akkumulátoraitól.

Az Apple-rendszerekre specializálódott 9to5Mac azt írja, az amerikai gyártó partnereként a TDK új terméke idővel olyan Apple-eszközök töltési kapacitását és tartósságát növelheti, mint a MacBook, az iPhone vagy az iWatch, de egyelőre nem bizonyos, hogy ez megtörténik-e, és ha igen, mikor. Az oldal szakértője szerint a legvalószínűbb az, hogy először az eldobható elemeket használó AirTag nyomkövetők kapják meg a CeraCharge akkumulátort. Ennek fő oka, hogy

az Európai Unió egyre vehemensebben követeli a műszaki cikkek gyártóitól az egyszerhasználatos elemek kivezetését.

A TDK-nak egyébként feltett szándéka, hogy továbbfejlessze a jelenlegi akkumulátorai cella- és csomagstruktúráját, és növelje például a kapacitást (többrétegű laminálási megoldással), valamint kibővítse a működési hőmérséklet tartományát. Ehhez minden lehetőség a rendelkezésére áll, hiszen autóipari, fogyasztói elektronikai, valamint információs és kommunikációs technológiai piacokat megcélzó, százezernél is több embert foglalkoztató vállalatként világszerte rendelkezik tervező és gyártó helyszínekkel. A pénzügyi források pedig aligha jelentenek majd akadályt: a TDK a 2024-es pénzügyi évben 14,6 milliárd dollár (5329 milliárd forint) árbevételt ért el, amiből bőven futná neki Magyarország tavalyi költségvetési hiányára (4593 milliárd forint) és 7-8 új Duna-hídra is (a legutóbb átadott, Kalocsa-Paks Duna-híd a becslések szerint 92 milliárd forintból épült).

Az akkumulátorok jövője a gyorsabb töltéstől is függ

Amíg a fentebb írt két vezető technológiai vállalat áttörő megoldásokkal rukkolt elő, a tudomány sem pihenhet, hiszen nem csak a nagyobb teljesítmény és biztonság, vagy a minél fenntarthatóbb felhasználás fontos a piacképes új akkumulátorok létrehozásához, hanem a töltés gyorsasága is. A Farasis Energy és a TDK Corporation technológiai innovációi új helyzetet teremthetnek mind az autóipar, mind pedig a viselhető eszközök és számos más alkalmazási terület számára.

A sikeres energiaátmenet viszont csak akkor lehetséges, ha az új akkumulátorok akár percek alatt feltölthetők. Igen, az elektromos autók is.

A Colorado Boulder Egyetem tudósainak új eredménye olyan jövőt vetít előre, amiben ez már egyáltalán nem lehetetlen.

Az amerikai kutatók lényegében megdöntöttek a fizika egyik, majdnem 180 éve kőbe vésett törvényét,

amikor rájöttek, hogy az ionok bizonyos körülmények között máshogy mozognak, mint ahogy azt Kirchhoff 1845-ben leírta. Az áram elektromos áramkörökben történő áramlásáról szóló tankönyvi anyag szerint „a csomópontba befolyó áramok összege megegyezik az onnan elfolyó áramok összegével”.

Nos, nem feltétlenül – állítja a meg Proceedings of the National Academy of Science folyóiratban megjelent tanulmány. Ennek vezető szerzője, Ankur Gupta közleményben azt írja, „a szuperkondenzátorok elsődleges vonzereje a sebességükben rejlik, de hogyan tehetjük gyorsabbá az energia töltését és felszabadítását? Nos, az ionok hatékonyabb mozgásával”.

A szuperkondenzátorok előnyei

A tudós és csapata laboratóriumi kísérletekkel kutatta, hogy hogyan mozognak az ionok egy apró pórusokból álló, bonyolult hálózatban. Megállapították, hogy az elektronokkal ellentétben elektromos mezők és a diffúzió hatására mozgó ionok másképpen viselkednek a pórusok kereszteződéseiben lévő csomópontokban, mint ahogy azt Kirchhoff gondolta. Az amerikai egyetem tanulmánya előtt az ionok mozgását csak egyenes pórusban írta le a szakirodalom, de az új felfedezés révén kiderült, hogy a folyamat több ezer összekapcsolt pórus bonyolult hálózatában is jól szimulálható és előre jelezhető, nagyon rövid idő alatt. A kutatás nyomán lehetségessé válik olyan szuperkondenzátorok építése, amelyekkel

a laptop- vagy telefontöltés egyetlen perc alatt megoldható, de még egy elektromos autóra sem kell majd 10 percnél többet várni a töltőállomás mellett.

Guptáék felfedezése nemcsak az elektromos kocsikban és a mindennapi elektronikai cikkekben lévő akkumulátorok energiatárolása, hanem az elektromos hálózatok miatt is jelentős, hiszen az ingadozó energia-felhasználás egyre hatékonyabb tároló megoldásokat igényel, hogy kisebb kereslet esetén csökkenjen a pazarlás, míg magasabb kereslet idején biztosított legyen a gyors kiszolgálás.

Az új szuperkondenzátorok – amelyek az ionok felhalmozódására támaszkodnak – rövid töltési idővel és nagyobb élettartammal rendelkeznek majd, mint a ma ismert hagyományos akkumulátorok. És éppen ilyen eszközök gyártása vált lehetségessé az amerikai egyetem felfedezése által.

A – nem is annyira távoli – jövő összességében jóval hatékonyabb, biztonságosabb, fenntarthatóbb és villámgyorsan feltölthető akkumulátorok felé mutat. Már csak az kell, hogy az innovatív vállalatok legújabb termékei és a következő generációt segíteni akaró tudósok eredményei kikövezett utat kapjanak a piacra lépés felé. És éppen ez az egyik legnehezebb kérdés, mert egyszerre kell rá nyitottá válnia felhasználónak, gyártónak és törvényalkotónak. Nagyon drukkolunk, hogy így legyen!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Segít a kémia: már 15 perc alatt újra lehet hasznosítani a kidobásra szánt ruhákat – szakértők szerint ez lehet a végső megoldás
Új technológia áttörést hozhat a textilhulladék újrahasznosításában, és egy lépéssel közelebb hozhatja a fenntartható jövőt.


A divatipar évente több millió tonna textilhulladékot termel, amely óriási terhet ró bolygónkra. A ruhák nagy része, amely nem kerül tudatos újrahasznosításra vagy a használtruhaüzletek polcaira, egyszerűen a szemétbe vagy égetőkbe jut, ami hosszú távon egyre súlyosabb problémát jelent. Ezt a krízist most egy ígéretes technológiai fejlesztés enyhítheti, amelyet az amerikai Delaware-i Egyetem kutatói dolgoztak ki - írja a hvg.hu.

A kutatócsoport eredményeiről a Science Advances című tudományos folyóiratban számoltak be, ahol egy új kémiai eljárás részleteit ismertették.

A módszer képes a szövetekben lévő különböző anyagokat – például műszálat és pamutot – újrafelhasználható molekulákká bontani.

Dionisios Vlachos, a tanulmány társszerzője szerint, ha ezt a folyamatot sikerül ipari méretekben is alkalmazni, az radikálisan csökkentheti a divatipar hulladéktermelését.

A probléma mértékét jól szemlélteti, hogy a textíliák mindössze kevesebb mint 1 százalékát hasznosítják újra világszerte. A többi a szeméttelepeken vagy égetőkben végzi, és jelentős része mikroműanyag formájában az óceánokba jut. A szakértők szerint a Delaware-i Egyetem fejlesztése

az újrahasznosítás utolsó mentsvára lehet, és egyúttal rendkívül hasznos eszköz az ipar számára.

A hagyományos mechanikus újrahasznosítási technológiák nehezen birkóznak meg a kevert anyagokkal, így az újrahasznosított anyagok minősége is gyakran elmarad az eredetitől. Ezt a problémát hivatott megoldani a kutatók által alkalmazott mikrohullámmal gerjesztett glikolízis nevű kémiai reakció, amely a nagy molekulaláncokat, vagyis polimereket bontja le kisebb egységekre hő és katalizátor segítségével.

A technológiát különböző anyagokon tesztelték, többek között 100 százalékban műszálas, valamint 50-50 százalékban műszálas és pamut keverékű ruhákon. Az eredmények ígéretesek: a 100 százalékban műszálas ruhák esetében a poliészter 90 százalékát sikerült olyan molekulává alakítani, amely újra felhasználható textíliák előállításához. A vegyes anyagú ruháknál pedig a pamut érintetlen maradt, így mindkét anyagot újra lehetett hasznosítani.

A kutatók ráadásul sikeresen optimalizálták a reakció körülményeit, így

a teljes folyamat mindössze 15 percet vesz igénybe, szemben a hagyományos módszerekkel, amelyek napokat igényelnek.

Ez hatalmas előrelépést jelenthet a textilhulladék kezelésében.

Ugyanakkor a módszer nem minden esetben bizonyult hatékonynak: a festett textíliák, valamint a tűz- és UV-álló anyagok esetében kisebb hatásfokkal működött. Mindezek ellenére a kutatók optimisták: becsléseik szerint a technológia alkalmazásával a világ textilhulladékának akár 88 százalékát is újra lehetne hasznosítani.

Ez az új fejlesztés lehet a válasz a divatipar égető környezeti problémáira, és egy lépéssel közelebb hozhatja a fenntartható jövőt.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Döbbenetesen pontosan pusztító lézerfegyverek jelentek meg, amik sokkal olcsóbbak a hagyományos lövedékeknél
A modern hadseregek egy kilométerről is tűpontos, hang nélküli és láthatatlan lövésekre képes fegyverekkel készülnek a jövő fenyegetéseire, például a drónok ellen vívott háborúkra. Dél-Korea sokatmondóan úgy hívja saját fejlesztését: Star Wars projekt.


A jövő fegyvereit már élesben tesztelik a világ több pontján. Az eszközök tulajdonságait biztonsági okokra hivatkozva általában féltve őrzik a fejlesztő országok, de ha friss eredmény születik, és kipróbálnak egyet-egyet, annak a híre hamar bejárja a nemzetközi sajtót.

Az utóbbi hetekben két jövőbe mutató lézerfegyver tesztelése zárult sikerrel: az egyik itt, Európában, a másik pedig Ázsiában. Jelenleg ez a két technológia az, amire érdemes figyelni, mert szinte biztos, hogy hamarosan megjelennek a bevethető eszközök között – az egyiknek konkrétan idén meg is kezdik a tömeggyártását.

A brit lézerfegyver csendes, láthatatlan gyilkos

Az Egyesült Királyság Védelmi Tudományos és Technológiai Laboratóriuma (Dstl) több hazai és nemzetközi ipari szereplő együttműködésével sütött el egy vadonatúj, nagy teljesítményű lézerfegyvert, amit a brit hadsereg egyik harci járművére szereltek. A júliusban végrehajtott kísérletre ellenőrzött körülmények között, egy tesztpályáján, Porton Downban került sor, és a Dstl közleménye szerint máris képesek voltak vele ártalmatlanítani egy 1 kilométerre lévő célpontokat.

Az új fegyver a nyilvánosságra került információk alapján könnyű, hordozható és költséghatékony, amit például ellenséges drónok ellen terveznek bevetni. Az egyelőre név nélküli eszközt (bár korábban DragonFire néven emlegette a védelmi minisztérium) egy rendkívül mozgékony, jól rejtőzködő Wolfhound páncélozott felderítő járműre szerelték, de a Dstl azt állítja, más rendszerekbe és járművekbe is fennakadás nélkül integrálható, vagyis különböző hadműveleti igényeket kielégít.

„A nagy teljesítményű lézerfegyver sikeres tesztelése fordulópontot jelent a brit hadsereg jövőbeli képességeinek fejlesztésében. Ez a technológia pontos, erős és költséghatékony eszköze a légi fenyegetések legyőzésnek, és nagyobb védelmet biztosít a haderőnek” – érvelt a lézerfegyver mellett Matt Cork, a Dstl programvezetője.

Harcra kész és fillérekből tüzel

Brit felségjelű szárazföldi járművön most használták először, de nem brit fejlesztés, hanem amerikai, hiszen a Raytheon gyártja.

A cég Angliában működő részlegének vezérigazgatója, James Gray szerint „azzal, hogy az Egyesült Királyságban sikeresen elsütötték az első lézerfegyvert, amit szárazföldi járműre szereltek, a Dstl bebizonyította, hogy a Raytheon nagy energiájú lézerfegyvere képes követni, eltalálni és legyőzni a megjelölt célpontokat”.

A vállalatvezető most arra számít, hogy a laboratórium tudósai után a brit hadsereg is kipróbálja és meggyőződik róla, hogy „harctéri bevetésre kész” technológia került a kezükbe, így hamar hadrendbe kerül.

Így működik a korábban bemutatott DragonFire

A brit Védelmi Minisztérium berkein belül a SkyNews szerint azt mondják, „a lézerfegyver egyetlen lövése kevesebbe kerül, mint egy csésze tea”.

Ha a hadsereg jóváhagyja a használatát, sokkal költséghatékonyabb és olcsóbb módja lesz a fenyegetések elhárításának, mint a rakéták vagy más lőszerek. A szigetország hadserege ettől függetlenül nem bízza magát csak erre az egy jelenleg is fejlesztés alatt álló lézerfegyverre. John Healey védelmi miniszter nemrég bejelentette, hogy a szigetország kormánya tízéves, 6,5 milliárd font (3000 milliárd forint) értékű szerződést írt alá a brit-francia MBDA fegyvergyártó vállalattal, új, kifinomult rakéták beszerzésére.

Dél-Korea „Star Wars” projektje

A távolkeleti ország találóan nevezte el a klasszikus sci-firől a lézerfegyver programját, amit július elején jelentett be. A céljuk az, hogy lézerekkel, hangtalanul és láthatatlan módon szedjék le az égből az ellenséges drónokat. A projektért a Védelmi Beszerzési Program Ügynökség (DAPA) felel – írja a The Register, amely szerint

a távolkeleti nemzet hadserege megkezdte a felkészülést az új, hamarosan tömeggyártásba kerülő lézerfegyver bevetésére.

„Ez a lézeres légvédelmi fegyver egy új koncepciójú rendszer, ami közvetlenül egy fényforrás lézerével semlegesíti a célpontokat, és képes pontosan eltalálni a kis, pilóta nélküli légi járműveket, illetve multikoptereket” – magyarázta a DAPA.

Az ügynökség hozzátette: az ő lézerük is láthatatlan és csendes, a működéséhez pedig nincs szükség lőszerre, csak elektromos áramra. Bár jelenleg csak egy prototípus létezik belőle, már aláírtak egy szerződést a gyártóval, a Hanwha Aerospace-szel arról, hogy induljon meg az eszköz tömeggyártása. A fegyverről eddig elég kevés információt és csupán egy homályos képet osztottak meg:

A dél-koreai hadseregnek már 2024 végén leszállítják a lézerfegyver első példányait, és az ellátás folyamatos lesz – nyilatkozta a DAPA irányított fegyverek részlegének vezetője. Lee Dong-seok úgy fogalmazott, a rendszer erősíteni fogja az ország katonai válaszát Észak-Korea jövőbeli „drónprovokációira.”

Észak- és Dél-Korea között feszült és ellenséges viszony áll fenn. Az 1950-1953-as koreai háború után a két ország fegyverszüneti megállapodást kötött, de hivatalos békeszerződés sosem született, így technikailag még mindig háborúban állnak.

Demilitarizált övezet választja el őket, ami a világ egyik legszigorúbban őrzött határvonala. Időnként előfordulnak diplomáciai próbálkozások és találkozók, de a viszonyuk továbbra is bizonytalan. Ezen a helyzeten csak tovább ront, hogy Észak-Korea számos katonai drónt fejleszt és birtokol, felderítési és támadó céllal.

Ezek közé tartoznak a kisebb felderítő drónok, amelyek képesek fotókat és videókat készíteni, valamint a nagyobb, akár fegyvereket is hordozni képes drónok. Az évek során Észak-Korea többször is megsértette a dél-koreai légteret. Ezek az incidensek növelik a feszültséget a két ország között és Szöul szerint komoly biztonsági kockázatot jelentenek.

Nagyon olcsón harcoló lézerfegyver született

A dél-koreaiak tömeggyártás előtt álló drónelhárító lézerfegyverének egyetlen lövése (áramköltség formájában) csupán 2000 wonba (520 forintba), vagyis nagyjából annyiba - ha nem kevesebbe - kerül, mint elsütni egy egyszerű pisztolyt, ráadásul tényleg csak villamosenergiát igényel. Az persze nem teljesen világos, hogy hány lövés szükséges egy drón leszedéséhez, de a precizitását ismerve akár egy is elég lehet, hiszen a DAPA szerint a lézerfegyver a valós lövészeti tesztek során 100 százalékos pontosságot ért el.

A fegyver állítólag a drón motorját vagy más elektromos berendezését veszi célba a fénysugarakkal, amelyeket 10-20 másodpercig tart a megfelelő irányban, hogy felgyújtsa az objektum kritikus alkatrészeit. Simán elképzelhető, hogy egy drón ártalmatlanításához ennyi bőven elég.

Bár a működése olcsó, a megépítésére 87,1 milliárd wont (kb. 22,7 milliárd forintot) költöttek a program 2019-es rajtja óta. És ez még nem a számla vége, hiszen a DAPA szeretné, ha a lézerfegyver további fejlesztéseken esne át és a jövőben képes lenne ártalmatlanítani repülőgépeket és ballisztikus rakétákat is. Ehhez várhatóan jelentősen meg kell növelni a lézeroszcillátor teljesítményét, és az elsütését sem lehet majd megúszni egy tejeskávé árából.

Az, hogy Szöul komoly összegeket fektet modern katonai eszközök kifejlesztésébe, egyáltalán nem meglepő, hiszen Észak-Korea évtizedek óta változó intenzitással, de folyamatosan fenyegeti déli szomszédját. Ezt nem csak ballisztikus rakétatesztek formájában teszi, hanem határsértő drónokkal is, amelyeket hírszerzési céllal vet be.

A „Star Wars projekt” ugyan a DAPA programja, de az egész régió – minden bizonnyal a sokszor provokált Japán is – azt várja tőle, hogy erősíteni fogja az észak-koreai fenyegetések ellen felállt légvédelmet és serkenti a technológiai fejlődést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Nyolc napra indultak, de már ötven napja a Föld körül keringenek a NASA űrhajósai
A mérnökök a sivatagban dolgoznak az elromlott hajtóműveken. Közben a két űrhajós lassan két hónapja tartózkodik a Nemzetközi Űrállomáson.


Butch Wilmore és Suni Williams, a NASA űrhajósai még június 5-én indultak nyolcnapos expedícióra a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Az út során azonban sorozatos meghibásodások léptek fel, melyek miatt immár 50 napja az űrben rekedtek, írja a Unilad.

Az űrhajósokat a Boeing új Starliner kapszulája juttatta az űrbe, ám a hajtóművek váratlan meghibásodása és héliumszivárgás miatt a NASA kénytelen volt a két űrhajóst tovább az ISS-en tartani. A kapszula öt manőverező hajtóműve hibásodott meg, és a héliumszivárgások mellett egy hajtóanyagszelep sem záródott be teljesen a dokkolás előtt.

A NASA legutóbbi tájékoztatása szerint az űrhajósok visszatérésének időpontja még nincs kitűzve. Steve Stich, a NASA kereskedelmi legénységi programjának vezetője elmondta, hogy a mérnökök jelenleg dolgoznak a problémák megoldásán, és csak akkor hoznak döntést a visszatérésről, ha teljes biztonsággal megoldották a hibákat. Stich hozzátette, hogy több alternatív lehetőséget is vizsgálnak, például a SpaceX Dragon kapszuláját, amely szintén képes űrhajósokat szállítani az űrállomásra és vissza.

A mérnökök jelenleg az új-mexikói sivatagban tesztelik a tartalék hajtóműveket, hogy rájöjjenek, mi okozta a Starliner meghibásodását. Az eredeti tervek szerint a Starliner 45 napig dokkolhatott volna az ISS-en, de szükség esetén ezt 72 napra is meghosszabbíthatják.

Annak ellenére, hogy a Starliner legénységgel végzett első tesztrepülése során ilyen komoly hibák jöttek ki, a NASA bízik abban, hogy Wilmore és Williams biztonságban haza tud térni. Az amerikai űrügynökségnek mindig vannak vészhelyzeti tervei, és minden erőforrást bevetnek, hogy a két űrhajós épségben visszatérjen a Földre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk