KULT

10 kedvenc filmes duma, amit nem felejtesz el

Rengetegen írtátok meg nekünk kedvenc idézeteiteket, ezekből válogattunk.


Mennyi, de mennyi kedvenc filmidézetet írtatok nekünk! De sajnos most sem tudjuk az összeset rátenni egyetlen listára. Mostani válogatásunkba ezek kerültek be, de várjuk a további tippeket!

1. "Hihetetlen, de élmény"

A Sztárom, a párom az a romantikus film, amelynek egyetlen perce sem unalmas, és amit a férfiak is végig tudnak nézni, sőt, idéznek – számos szállóigét adott. Az egyik a joghurtos jelenet ("Hihetetlen, de élmény"), a másik a Kutyák és lovak-jelenet. Az 1999-ben bemutatott film egyik sikere talán az, hogy megfordítja a szerepeket: nem egy ismeretlen lányt fedez fel magának a híres, és ünnepelt férfi, hanem a férfi a hétköznapi figura, a nő pedig a rajongott sztár, akinek vagyona van, akire a fél világ odafigyel. Ráadásul több ponton is emlékeztet a Római vakációra, amelyben egy hercegnő járja inkognitóban a várost egy újságíróval.

Egy másik nagy kedvencetek:

2. "I am your father" "Én vagyok az apád"

Talán ez a legjobban sikerült alkotás az eddig bemutatott 6 Star Wars film közül. A Birodalom visszavág kellőképpen sötét, mély és emlékezetes. A helyszínek is változatosabbnak tűnnek, mint a Csillagok háborújában, a karakterek is valamivel kiforrottabbak, összetettebbek. A csúcsjelenet kétségkívül Luke Skywalker és Darth Vader kettőse, egyben ez a filmtörténet egyik legjobb váratlan fordulata. Persze csak azok számára, akik még nem látták a filmet és nem ismerik a történetet.

-Obi-Wan sohasem mondta el neked, mi történt apáddal?

-Épp eleget mondott! Elmondta, hogy te ölted meg!

-Nem. Én vagyok az apád.

Az Űrgolyhókban a jelenet paródiája:

3. "Puskát kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz"

Vincent Vega és Jules Winnfield párbeszédei/monológjai közül szinte mindent idézni lehetne a Ponyvaregényből. A legnépszerűbbek között szerepel még az "Örülünk, Vincent?" vagy az alábbi dialógus Európáról:

- Például Amszterdamban bemész egy moziba és kérsz egy sört. És nem egy papírpohárban basszák oda, hanem üvegpohárban! Párizsban pedig a McDonaldsban is kapni sört! Na és tudod hogy hívják a Sajtos negyedfontost Párizsban?

- Nem Sajtos negyedfontosnak hívják?

- Nem, mert ott nem fontban mérnek. Fingjuk sincs arról, hogy mi az a negyedfont.

- Na és hogy hívják?

- Úgy hívják: Royal sajttal!

- Royal sajttal?!

- Aha.

- És hogy hívják a Big Mac-et?

- A Big Mac az Big Mac, csak náluk Le Big Mac!

- Le Big Mac! És hogy hívják a Whoppert?

- Azt nem tudom, Burger Kingben nem voltam. Tudod Hollandiában mit tesznek a krumplira ketchup helyett?

- Mit?

- Majonézt!

- Na ne bassz!

- A saját szememmel láttam, hogy tocsog abban a trutymóban!

4. "Csak a puffin ad neked erőt"

A Kincs, ami nincs ominózus szövege egészen pontosan így hangzik el: "Kisasszony, lehet hogy ön nem ismeri a jelszót? Csak a puffin ad neked erőt, és mindent lebíró akaratot!" Bud Spencer és Terence Hill közös jelenetei is nagyon jók, valamint a búcsúzás a szigeten a csokival, a csókával és a csocsóval.

5. "Tartsd meg az aprót te mocskos állat!"

A Reszkessetek, betörők! egyik legtöbbet idézet jelenete film a filmben. Kevin ezt nézi a tévében, de sokan nem is tudják, hogy a jelenet fiktív, a gengszterfilm nem létezik. A Reszkessetek, betörők! című filmhez készült, külön. Egy 1938-as Humphrey Bogart-film, a Mocskos lelkű angyalok/Angels With Dirty Faces paródiája.

6. "Kész van, őrmester!

A Forrest Gumpból azt is írhattuk volna, hogy "Attól kezdve mindig együtt voltunk, úgy voltunk, mint a borsó meg a héja." "Van úgy, hogy az embernek nincs elég köve." vagy "Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle." A film felét lehetne idézni a remekül megírt szöveg miatt.

7. "Atomot nekik. Atomot a bestiáknak."

Jól megírt szövege miatt A függetlenség napja is a kedvenceitek között szerepel. Az űrből érkező ellenséges idegen lények megjelenése és a Föld leigázására törekvő támadó fellépésük évtizedek óta izgatja az emberiséget. És az is, hogy kik lesznek azok a hősök, akik majd megmentik világunkat a pusztulástól. A függetlenség napja részben emiatt, részben pedig a szokásos, amerikai hősi pátosz, az összefogásra való buzdítás és a megmentők csapatának meglehetősen polkorrekt összeállítása miatt lehetett kasszasiker. Nekünk egyébként ebben a filmben a végkifejletről a Csillagok háborúja utolsó negyedórája jutott az eszünkbe...

Egy másik kedvencetek: "Tudod, haver..."

8. "Persze hogy tudtam, csak nem sejtettem!"

A szigorúbb filmrajongók szerint nálunk az Oscarnak nem lett volna ekkora sikere, ha nem készül hozzá magyar szinkron. A fordítás és a kiváló hangok - ez viszi el a filmet. Szerintük ugyanis az Oscar meglehetősen bugyutára sikeredett.

9. "Ó Uram, add áldásodat a te kézigránátodra!"

A Gyalog galopp jelenete, amit képtelenség röhögés nélkül végignézni

- S a magasba emelé Szent Attila a kézigránátot és mondá: »Ó Uram, add áldásodat a te kézigránátodra, mellyel ellenségeidet ficlikké tépheted nagy kegyelmedben.« És elégedett vala az Úr, és ők lakmározának bárányt és lajhárt és málét, sós ringlit babbal és orángutánt és zsenge gyökereket és gyönge szekereket... és szó..."

– A lényegre testvérem!

– És szólt az Úr, mondván: »Húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd azután számlálj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pediglen kettőig – hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Gránátot a te ellened felé, ki – mivel nem kedves nekem – megdöglend.«

– Ámen!

10. Az ember vagy előidézi, vagy megoldja a problémát. Különben csak szimpla tereptárgy.

Nagyon szeretjük ezt a filmet, és mint kiderült, ezzel nem vagyunk egyedül. Nagyon jó színészeket láthatunk benne, például Jean Renót, Robert De Nirót, Sean Beant... "A mai Franciaországban, az eldugott párizsi kiskocsmában egy hideg, esős éjszakán hat ember találkozik titokban, hogy megkapják életük legveszélyesebb megbízatását. Napjaink Roninjai ők, a nemzetközi helyzet enyhülésével munka nélkül maradt titkos-ügynökök, akiket már nem a lojalitás hajt, hanem a pénz. Belőlük toboroz bandát egy titokzatos megbízó. A cél pedig egy rendkívül szigorúan őrzött táska megszerzése. A hat profi nem ismeri a táska tartalmát, nem ismerik egymás szándékait és nem ismernek lehetetlent sem."- írja a Port.hu.

Több emlékezetes mondat hangzik el a filmben, az alábbi jelenet például azért érdekes, mert Sam (Robert De Niro) itt leplezi le az egyik társát, itt derül ki, hogy a fickó kamuzott, igazából semmilyen kiképzést nem kapott, és fogalma sincsen a valódi tűzharcról. "- Milyen színű a csónakház? - Honnan a fenéből tudjam?"

Még mit lehetne a listára tenni? Írjátok meg kommentben, itt, a cikk alatt!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk