Tömegesen pusztulnak a méhek, darazsak, katicák a szúnyogirtás miatt
A probléma még súlyosabb vetülete, hogy a rovarirtó szerek az emberekre is veszélyesek lehetnek. Még a leginkább „környezetbarátnak” tekintett vegyszerekben, mint a manapság használt paraffin alapú fehérolajban is van deltametrin, amely bőrön át vagy belégzéssel szervezetbe kerülve akár mérgezési tüneteket is okozhat. A világ egyik legelterjedtebb rovarriasztó vegyülete, a dietil-meta-toluamid (DEET) veszélyes lehet az emberi idegrendszerre, különösen gyermekekre és várandós nőkre.
Az OEM foglalkozási és környezeti orvostudományi szakportál egy olyan brit-francia kutatásról számol be, amely megállapította:
azok, akik magzati korban és a kisgyermekkorban kerültek kapcsolatba a vegyszerekkel, később nagyobb eséllyel lettek viselkedés-zavarosak, és hajlamosabbak a gyerekkori daganatos betegségekre is.
A rovarirtók is felelősek a többszörös kémiai érzékenység (MCS) néven ismert betegség világméretű terjedéséért, amely súlyos allergiás tüneteket vált ki mindenféle vegyi anyaggal való érintkezésre. Az Egyesült Államokban immár 37 millió embert tartanak nyilván MCS-betegként, és az érintettek 80%-a nő.
Ugyanakkor az is tény, hogy a szúnyog az emberre nézve az egyik legveszélyesebb állatfajta, hiszen olyan súlyos betegségek terjesztője, mint a malária, a sárgaláz, a dengue, vagy a Zika-vírus. Azt azonban nem árt tudni, hogy a szúnyognak 3500 fajtája van, és legfeljebb 6%-uk vérszívó. Ezen belül kizárólag nőstények csípnek. És igazából alig egy tucatnyi fajta hordozza a halálos fertőzéseket.
Ezek korábban főleg trópusi, szubtrópusi területeken garázdálkodtak, de a globális felmelegedéssel kiterjesztették vadászterületüket.
Olivia Judson biológus a New York Times-ban 2003-ban felvetette, hogyha tudatosan kiirtanánk 30 különböző szúnyogfajtát, egymillió emberéletet lehetne megmenteni vele. Csakhogy ez lehetetlen.
A szúnyogok Frédéric Simard francia biológus szerint már jóval az emberiség megjelenése előtt itt voltak a Földön, és állandóan alkalmazkodnak az újabb és újabb körülményekhez. Éppen ezért legfeljebb megfékezni lehetne a betegségeket terjesztő fajták szaporodását – idézte a Le Monde.
Az 1950-es, 60-as években Latin-Amerikában megpróbálták teljesen kiirtani az egyik szúnyogfajtát, az egyiptomi csípőszúnyogot. A kor leghatékonyabb eszközeit vetették be a lehető legszélesebb skálán. Egyike volt ezeknek a hírhedt DDT, egy, az idegmembrán ion-áteresztőképességre ható klórozott szénhidrogén, amit 1968-ban a világon elsőként Magyarországon vontak ki a forgalomból, miután bebizonyosodott veszélyes felhalmozódása az élő szervezetekben.
Amint azonban az offenzíva leállt, a szúnyogok visszatértek a kontinensre.
Jelenleg legjobb megoldásnak a biológiai ritkítás tűnik, de az jóval drágább és bonyolultabb művelet. A biológiai irtás során baktériumokat használnak, amelyek elpusztítják a lárvákat. Más vízi élőlényekre nem veszélyesek. Csakhogy a kikelt szúnyogok ellen ez a módszer nem jó, ráadásul alkalmazása előtt pontosan fel kell mérni a lárvák helyét és fejlettségi állapotát, ami rendkívül idő- és emberigényes feladat.
