Titkos dokumentumot hoztak nyilvánosságra 1956 áldozatairól
Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékét az a dokumentum is őrzi, amely a Központi Statisztikai Hivatalban már 1957-ben elkészült, a rendszerváltásig azonban titkosítva volt. Az 1956-os események áldozatairól készített összeállítás ma már szabadon hozzáférhető.
Az államszocializmus idején több olyan jelentés született, amelyhez csak a tisztségviselők meghatározott köre férhetett hozzá – a Rákosi-korszak néhány évében a statisztikai évkönyvek sem voltak szabadon forgathatók – ám e minősített iratok titkosítását a rendszerváltás után azonnal feloldották.

Néhány fontosabb adat a dokumentumból
Az október 23-ai és az azt követő események során országosan mintegy 2700 halálozás történt, ebből 2195 halálesetet anyakönyveztek, 307 halálesetről a temetők és exhumálások, valamit a lakáskijelentések alapján értesült a Központi Statisztikai Hivatal. Ezenkívül 100–150-re tehető az 1957-ig még nem exhumált és be nem jelentett halálozások száma. A további számítások azon a 2502 haláleseten alapulnak, amelyet 1957-re már bejelentettek.
A halálozások közül 1945, vagyis a forradalmi eseményekkel kapcsolatba hozható összes halálozás 78%-a Budapesten történt.
VIDEÓ: 1956. október 23. percről percre (Magyar Nemzeti Digitális Archívum)
Az október 23-ai és az azt követő eseményekkel kapcsolatba hozható halálesetek Budapest valamennyi kerületében előfordultak, de a legtöbb halálozás a VIII. (435 fő), a IX. (234 fő), valamint a VII. kerületben (176 fő) történt. Jelentős volt a halálozások száma az V., a XXI. és a XX. kerületekben is, 218 meghalt személyről pedig nem lehet eldönteni, hogy hol veszítette életét.

Az állami egészségügyi szolgálat 1956. október 23-tól az év végéig közel 20.000, a harci eseményekkel kapcsolatba hozható sérülést látott el.
A sebesülések több mint háromnegyedét géppisztoly, puska, egynegyedét ágyúlövedék, akna- és gránátrobbanás okozta, és a sérülések nagy része a végtagokat érte. A sebesültek csaknem fele 19–30 éves volt, közel egynegyede pedig 18 éven aluli. A sebesülteknek egyhetede volt nő.
Vidéken a legtöbb halálozás Pest (68), Bács-Kiskun (64), Győr-Sopron (62), Komárom (53) és Fejér megyében (50) történt.
A halálozások számát naponként vizsgálva kiderül, hogy Budapesten a legtöbb haláleset október 24-én (212 fő) és 25-én (206 fő) történt, de száznál többen haltak meg október 26‑án, valamint november 4. és 8. között valamennyi napon. Az október 23-án éjjel és 24-én bekövetkezett halálozások több mint egyharmada (93 eset) a VIII. kerületet érintette, de sokan haltak meg ezeken a napokon a VII. és a IX. kerületekben is.
Az október 23-ai és az azt követő események következtében meghaltak 85%-a férfi, 15%-a nő.

Az elhunytak több mint fele 30 éven aluli volt, a legmagasabb pedig a 23 évesek halandósága: 10.000 ilyen korú személyre közel 7 halálozás jutott.
A meghalt nők általában idősebbek voltak, mint a férfiak: amíg a férfiaknál a 25 éven aluliak aránya 46%, a legalább 50 éveseké pedig 13% volt, addig a nőknél ugyanez az arány 3 és 28%. Budapesten ez az eltérés még jobban megmutatkozik: itt az elhunyt férfiak 45%-a volt 25 éven aluli és 15%-a 50 éves vagy idősebb, ugyanakkor a nőknél ez az arány 30 és 32% volt.
A forradalmi események következtében
meghaltak közel 60%-a fizikai dolgozó vagy annak eltartottja volt, de jelentősnek mondható a szellemi foglalkozásúak, a katonák és a tanulók száma is.
Az elhunyt fizikai dolgozók legnagyobb része ipari munkás (901 fő) volt, de jelentős számú közlekedési munkás (144 fő) is életét vesztette a harcokban.
Fotók forrása: Fortepan