Te is lehetsz angyalka, ajándékozz gyerekeknek!

Karácsony környékén talán ti is elgondolkodtatok már azon, hogyan tudnátok egy nehéz sorsú, rászoruló gyermek ünnepét is bearanyozni egy ajándékkal. Ám ez nem is annyira egyszerű kérdés: először is, a sok alapítvány és akció közül melyiket válasszátok? És honnan tudhatjátok, hogy ki kapja majd meg az általatok adott ajándékot, és hogy mennyire örül majd neki?

Az is kérdés, hogy mivel segíthettek igazán? Azzal, ha egy tipikus ajándékot választotok a játékboltból, aminek általában örülnek a gyerekek? Viszont így könnyen előfordulhat, hogy csupa egyforma játék kerül a fa alá, pedig a gyerekek a legkevésbé sem egyformák. Egy különlegesebb ajándékkal viszont könnyen mellényúlhattok, mert lehet, hogy nem fog tetszeni. Azt is érdemes ilyenkor megfontolni, hogy kisgyereket szeretnétek-e megörvendeztetni, akinek még igazán csoda kellene, hogy legyen a karácsony, vagy egy nagyobb kamaszt, akiről mintha valahogy mindig megfeledkeznének az adományozók, amikor rászoruló gyerekekre gondolnak...

Minderre tökéletes válasz az idén tízéves Angyalka program. A szervezők a Böjte Csaba testvér nevével fémjelzett Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban lakó nehéz sorsú gyerekek kívánságait juttatják el egy-egy önként jelentkező „angyalkához”, aki így személyre szabottan teljesítheti egy gyerek álmát. Az egész úgy kezdődik, hogy

az otthonok kis lakói egy levélben megírhatják három karácsonyi kívánságukat. Ezekért a levelekért november közepéig jelentkezhetnek az önkéntesek a szervezőknél, így válnak „angyalkává”.

Az „angyalkák” a kérések közül egyet, vagy többet is teljesíthetnek, de összesen legfeljebb 8000 forintot költhetnek a csomag összeállítására - ezeket december közepén a szervezők eljuttatják az otthonokba.

„Kedves Angyalka!

Az én nevem Veres Zoltán, 12 éves, VI. osztályos a szalontai Arany János Elméleti Líceumban. Kedvenc tantárgyaim a fizika és a technológia. Mi 4-en vagyunk testvérek, 2 fiú és két lánytestvérem, ő hozott ide, a szalontai Béke Királynő gyermekotthonba.

Hálás köszönet”

Bár elsőre egyszerűnek tűnhet a rendszer, hatalmas munka áll mögötte, hiszen az alig 40 fős szervezőcsapatnak – minden fizetség nélkül, munka mellett – 800 levél és 800 ajándék útját kell felügyelnie. Rengeteg odafigyelésre van szükség ahhoz, hogy zökkenőmentesen működjenek a dolgok. „Minden levelet egyenként átnézünk. Amennyiben hiányzik belőle valami, például a méret - ha ruhát kérnek -, akkor felvesszük a kapcsolatot a nevelővel. Utána digitalizáljuk a leveleket, mert többször előfordult már, hogy elveszett a postán az eredeti példány” – meséli dr. Érsek Emese, akinek 2004-ben kipattant a fejéből a program ötlete.

„A szervezőknek egész novemberben cseng a telefonja. Bármiben szívesen segítünk az angyalkáknak. Néha előfordul, hogy nagyon csekély értékű tárgyakra vágynak a gyerekek, ilyenkor ötleteket szoktunk adni, hogy milyen apróságokkal, vagy édességekkel lehetne kiegészíteni a csomagot, hogy legalább megközelítse a 8000 forintos értékhatárt. Mivel a gyerekek sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy mi mennyibe kerül, az is előfordul, hogy túl nagyot kérnek. De ez nem gyakori, mivel meg szoktuk beszélni a nevelőkkel, hogy már a levél megíratásakor figyeljenek oda, hogy ne legyen a kívánságok között toronyóra lánccal” – folytatja Érsek Emese.

A december már az ajándékok tárolásáról szól. A szervezők saját otthonaikban kerülgetik a felhalmozott csomagokat, amíg meg nem nyílik az adományként kapott raktár. „Rengetegen ajánlják fel a segítségüket, nagy cégek és magánemberek egyaránt. Például a két kamiont, amik több mint húsz otthonba szállítják ki az ajándékokat a Waberer’s biztosítja, de általános iskolák szoktak jelentkezni, hogy a gyerekek szívesen segítenének a pakolásban – meséli a főszervező mosolyogva. – Már az is kész csoda, hogy soha nem kellett hirdetni sehol a programot, egyszerűen szájhagyomány útján terjedt a hírünk és mindig lett elég angyalka.” Ez az egyik bizonyítéka annak, hogy valóban igaza van Csaba testvérnek, amikor azt mondja: aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.

Hogy miért éri meg a sok befektetett energiát ez a kezdeményezés? Egyfelől az ajándékozónak nagy könnyebbség ez a személyesség. Bepillantást nyerhet a kicsik világába, akik a levélben mesélnek magukról, vagy rajzolnak valamit.

Egy szamárfülnek, vagy az aprólékos gyöngybetűknek köszönhetően már nem csak egy arctalan rászoruló gyermek lesz a kis levélíró, hanem egy önálló egyéniség.

Fotó: Gémes Péter

„Mindemellett a legnagyobb motiváció, ami az elmúlt tíz évben erőt adott a feladatok elvégzéséhez, az öröm, amit a kicsiknek szerzünk ezzel – válaszolja meg az előbbi kérdést a szervezők szemszögéből Érsek Emese. - Az angyalka programnak köszönhetően nemcsak kapnak valamit, hanem azt kapják, amit ők kértek, és ez egyáltalán nem magától értetődő egy otthonban élő gyermeknek. De ezáltal ő már nem csak egy lesz a sok közül, hanem az egyetlen.

Nem is maga az ajándék a lényeg, hanem hogy valaki, valahol, amíg a csomagot összeállította, becsomagolta, megcímezte, végig rá gondolt. Egy olyan gyerekre, akire nem gondol a saját szülője, vagy nincs is neki.”

Az idei akció már lezárult, de ha szívesen válnátok ti is angyalkává, már jövő ősszel keressétek a Jóhíroda munkatársait, hiszen az főangyaloknak már októberben el kell kezdeni szervezkedni, hogy tényleg egy gyerek se maradjon ajándék nélkül. De az Angyalka programtól függetlenül is segíthettek, hiszen a gyerekeknek nem csak karácsonykor esik jól a törődés.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!