Szeged, Cirmi, isteni hamburger
Elsősorban Szegeden, vagy bárhol máshol, ahova eljutnak. Az élményeiket pedig közreadják a SunsEaty blogon.
November eleje óta G viszi a hátán a blogot. Legutoljára a Facebookra írtam egy kis szülinapi megemlékezést magunkról december közepén, és akkor már egy kicsit érzelgősebb volt a hangulatom a szokásosnál. Nos, mindez annak volt köszönhető, hogy a blog december 14-es szülinapját két nappal követte Bandi 2.0 születése, ő ráadásul a harmadik gyerekünk, tehát a szabadidőm megszűnni látszik az elmúlt időben. Vannak viszont nagyon kellemes kötelezettségei egy friss apukának, ilyen a tejfakasztás is (ezért az alcím vége).
Besétáltam tehát december 17-én délelőtt a Cirmibe, és közöltem a jó hírt, valamint időpontot kértem aznap (!!!) estére. Timi (a hely névadója) minden kedvessége ellenére éreztem a reakciójában, hogy majdnem a lehetetlennel játszom. Már kezdett felrémleni bennem Patrick Bateman és a Dorsia esete, de végül teljesen más irányt vett a történet. Este ennek köszönhetően nagyjából 15-en gondoskodtunk szorgalmasan arról, hogy kis Andris ne legyen szomjas, Anya pedig büszkén dagadjon, további két indokból is [ ( · ) ( · ) ]. Nem lennénk azonban mi mi, ha G-vel nem a társaság előtt fél órával történő érkezést beszéltünk volna meg, hogy teszteljünk egy kicsit, no meg biztosítsuk, hogy a fakasztás ne érjen hamar csúfos véget.
Nyáron átfedésben majdnem egyszerre voltunk Görögországban, de G úgy ment el oda, hogy már látta a Cirmit, és ígéretesnek vélte, én meg mikor nála hamarabb hazajöttem, már el is mentem, és eléggé meglepődtem. Lehet ezért is kellett fél évnek eltelnie ahhoz, hogy meg tudjam írni, mert a fránya tesztalanyokból eddig mindig ebéd-vacsora lett. Elfogytak. Gyűltek viszont a gondolatok, és most végre elérkezett az idő.
A mai bemutató tárgya - étel vonalon - több hamburger, egy szendvics, valamint a desszert. Általánosságban el kell még mondani, hogy az előbb említetteken kívül BBQ sültek és latin ételek is szerepelnek a fenti, Facebookról lopott étlapon, ezekről sem késik már soká a beszámoló, de egyszerre nem lehet mindent. Sajnos.
A nyári találkozás első képei amúgy az alábbiak, elég megindító volt. Vastag hús, olvadó sajtrétegek, kellemesen pirított, kalácsos buci, zöldség csak finoman. Talán itt volt először az az érzésem, hogy a hús-buci arány tökéletesen sikerült, természetesen dugig lehet enni magunkat vele, de a burger tetejét nem csak azért fogyasztjuk el mert ott van, hanem mert teljes lesz vele az összkép.
A képeken a Grabovszky látható, cheddaros változatban. A húsról külön kell beszélni. Nemcsak azért mert az elmúlt fél évben nem változott, hanem azért is, mert szinte egyedülálló az íze és textúrája. Viszonylag nagyobb lyukú darálón kezelt részek is találhatók benne, ami az egyes falatokon belül "harapható" hús élményt ad. A nagyobb darabok miatt szellős, egyáltalán nem tömör vagy száraz, a szaftosság nem csak összességében jellemzi a húspogácsát, hanem harapásonként is.
A sütésnél is lehet valami trükk, mert nagyszerű pörk (sütés során piruló hússzaft) ízt érezhetünk a kérgen anélkül, hogy a megégés bármilyen formában is jelen lenne. Vagy az elején kezdhet nagy lángon a sztori, és utána visszavesznek, vagy nem tudom, ki fogom kísérletezni és ha nem sikerül, a végén szégyenlősen megkérdezem, de a steak érzés hamburgerbe csempészésével ilyen szinten még nem találkoztam. A só és bors épp annyira van jelen, ami még abszolút kiemeli a hús élmény élvezetét.
A Szoszi Laci burgerrel Cirmiék a füstösséget csempészik a burger koncepcióba. Bacon, lilahagyma, BBQ és füstölt sajt, mondja az étlap, a kép pedig ezt mutatja:
Az az igazság, hogy valamiért nem vagyok a füstölt sajt nagy barátja, de úgy gondolom, hogy itt megtalálta a helyét. Beleillik az összképbe , sőt kiválóan harmonizál a BBQ mindent összefogó füstös ízével. A kesernyés ízt a lilahagyma is remekül kíséri a friss vonalon.
Itt kell egy kis kitérő, mert több dolog is külön említést érdemel. Először is, hogyan lehet az, hogy egy helyen van steak, mexikói kaja, meg vagy 8 féle burger, és mégis működik a dolog, sehol sem érződik a fáradtság, és mégis elkülöníthető ízekre lelhetünk? Hiszen van füstölt sajtos Grabovszky is, akkor mi a különbség? A válasz már megint az annyiszor megénekelt harmóniában, egyensúlyozásban van. Mert jól megy a füstölt sajt a Grabovszky szószhoz is, ami zölden fanyar, a benne lévő fűszerek, és apróra vágott csemege uborka miatt, de ugyanígy az édeskés, de füstös BBQ szósznak is pompás kísérője. Sikerült tehát megtalálni azokat a kapcsolódási pontokat, amik egy bizonyos hozzávalót különböző fényben világítanak meg.
Haladjunk szépen tovább, a Muhammad Ali burgerre. Igen a neve ellenére van benne bacon, amint azt egy Cirmi-Facebook kommentelő anno kiszúrta, de inkább tudjuk be annak a letaglózó egyenesnek, amit a névadójáról kapott, hiszen ha ez a hamburger megérkezik az "arcunkba" biztos a k.o.
Az előbb már említetthez képest itt ugyanis visszatér a cheddar a hús mellé, de immár egy "moha szósz" és tükörtojás mellett. A moha szósz engem egy kicsit savanykásabb ízvilágú, apró hagyma kockával frissített házi majonézre emlékeztetett, mindent beborított, újabb távlatokat nyitva. Alatta figyeltek a tükörtojások, legalább három darab.
Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy a fürjtojásokat kapunk, tökéletesen megsütve, rezgő sárgával, ami az első vágásra szósszá társul a mohaszósz mellé további krémességet biztosítva.
Kettévágva, és belefényképezve olyan rétegeket találunk, hogy minden paleo, és geológus megirigyelné. Szósz-tojás-cheddar-bacon-rózsaszín hús. Nem tudom kell-e bármi ezen kívül a boldogsághoz. Van itt is egy trükk. Említettem a húson azt a pirult szaftot , ami különössé teszi, nos itt a tükörtojás alján lévő hajszálvékony ropogós réteg az, ami nagyon passzol ehhez az élményhez. Két sült íz, elvileg semmi közük egymáshoz, marhahús és tojás, de mégis összecsengenek.
Elérkeztünk egy szendvicshez, ami tartogat egy manapság kötelező burger hozzávalót is. A Pulled Pork szendvics kis átalakuláson esett át nyitás óta, de azt kell mondjam javára szolgált.
Amint látható, a coleslaw a kettévágott mini bagette egyik felét teljesen beborítja. Mégsem ázik el tőle a tészta, a szemfülesek ugyanis észrevehették, alatta a kis aranyló pöttyöket, amik a rápirított sajtot jelentik. Én egy nem teljesen összecsukott kontaktgrillre tippelnék, mint tettesre, emiatt lehet ugyanis, hogy a kifli alja csíkosra pirult, a tetejére pedig rásült a sajt. Ezt borítja be a coleslaw, amiben a káposztát répa egészíti ki. Aki nemcsak szemfüles de távcsővel nézi a képet azt is észrevehette, hogy apró mustármagok gazdagítják. Ez annak köszönhető, hogy gyakorlatilag egy tartár adja a krémességét a káposztasalátának, már amennyiben a házilag főzött egészmagos mustár krém és a házi majonéz egyvelegét el lehet annyival intézni, hogy tartár. A házi majonéznek van egy olyan remek tulajdonsága, hogy a friss tojássárgájától nehéz, betölti a szánkat, az íze, a rendes felveréstől viszont mégis légiesen könnyű. Kiváló coleslaw, aprólékosan egyensúlyban tartott savasság-édesség harmóniával. Korábban külön tálkában érkezett, én örülök neki, hogy a szendvicsre költözött.
Igen, képes voltam egy pulled pork szendvics nem húsos részéről egy bekezdést írni, ez van, ha valakit elkap a gépszíj, de tessék elmenni megkóstolni, és mindenkinek egy kérdése marad csak utána: Burgerekhez is lehetne kérni?
A Pork egyébként egy szálaira szedett combhús szaftosan, eszméletlen összhangban továbbra is. Nincs szétfőve, mégis szálaira omlik, ez sem megy ám csak úgy, nulla rákészüléssel. Kilónként egy órát sülnek alacsony hőfokon a mustáros pácban a combok, amíg villával szét nem húzhatók. Ekkor érkeznek a serpenyőbe adagonként egy jó adag BBQ szósszal.
Ne feledkezzünk meg így az ételsor végére az édesszájúakról sem, ahogyan ígértem egy desszertet is mutatunk. Az pedig az Oreo fagyitorta, ami nyáron még csak ritkán, fű alatt fordult elő, mostanra azonban az étlap tetején díszeleg.
Általában egyet szoktunk ketten rendelni belőle asszonykával, mert már úgyis tele vagyunk, aztán valahogy mégis mindig villa-csörte alakul ki az utolsó falatokért. Az Oreo keksz egy nagyszerű találmány, nagyon kakaós, és nagyon tejes krémes egyszerre, mindez hidegen torta formájában külön élvezet.
A macskák titokzatosak, és nem fedik fel csak úgy felvágásból, mit is tudnak, nos ez így van a Cirmivel is. Ok, benne van a nevében, hogy kocsma, de az italválasztékot talán jobban is lehetne hangsúlyozni, ugyanis már sörben is jóval túlmutatnak az átlagon.
Külön blogot megérne a reneszánszát élő kézműves sörök világa, de nem vagyunk ennyire bátrak, egy kis betekintést azonban megpróbálunk nyújtani ez alkalommal az ehető gasztro mellett az iható világba is. Két sörfőzde, a nagytarcsai Reketye, és a békésszentandrási Szent András sörfőzde Cirmi által csapolással közvetített kínálata ugyanis megéri a figyelmet.
A hagyományosabb sörkedvelőknek az Arany Jónást, és az Ogrét ajánlom, messze túlmutatnak persze egy dobozos nagysörgyáras akár prémium sörön is, de még ismerős ízekre talál bennük az is, aki nem akar mindenfelé elkóborolni. Ezen kettő sörön felül még a Ravasz Hód szerepelt az eddigi ismerkedéseim alkalmával, és a Meggy. Két külön világ, utóbbi annyira gyümölcsös, hogy elsőre elhinné az ember, hogy szódás meggyfröccsöt iszik gyümölcsléből. Nyáron gyilkos lehet, vagy éppen egy igen jókedvű nap megalapozója, hiszen 3-4 korsó is legurulhat belőle anélkül, hogy egyáltalán belegondolnánk, mi most épp sörözünk. Ennek a szemléletnek teljes ellentéte a Ravasz Hód nevű ipa sör, ami már a 6,5%-os alkohol fokából is látszik. Testes, sűrű, keserűbb ízvilág, jellemzi, nem az amit felhajtunk egy szuszra, mindkettőnek megvan a maga hangulata.
A téli hónapokra tekintettel kiemelném a Cocoát is, ami egy porter elnevezésű változata az ale söröknek, jelenleg elérhető a Cirmiben, de ez csak az évszak végéig tart, utána egy tavaszi ajánlat érkezik majd. Ez a sör túlmutat a Ravasz Hódon is, nevéből adódóan itt már pörkölt sötét szemes termények ízvilágára számíthatunk benne. Aki nagyon kíváncsi itt elhelyezheti a sörlap szereplőit a térképen.
Az itallap az előző képen láthatóval szemközti falon folytatódik az alábbiak szerint:
Kiemelném a limonádékat, nagy kedvencünk az epres mentás, de azt is, hogy mennyire friss a borlap is, nem egy tételből már rendelkezésre állnak a 2015-ös palackok. Nyilván ezek friss könnyű borok, amiknek jól áll az, hogy nemrég még a kocsányon lógtak, aki viszont egy kéksajtos burger mellé szeretne valami komolyabb vöröset, még választhatja a Sauska Cuvée 13-at.
A töményebb italok terén sem lehet ok a panaszra, én a Cirmi pálinkákat, és a Békési Whisky-t emelném ki. Előbbiekből a szilvát és a málnát kóstoltam, mindkettő hozta azt a "házi" élményt, amit számomra az jelent, amikor az illat és az íz gyümölcsös együttese elnyomja az alkohol érzetét. Az első magyar whisky pedig különlegesség, vaníliás, füstös íze meggyőzött.
Nem hiszem, hogy volt már hosszabb írásom, és lám, ha a fenti étlapot nézzük még mindig vannak fehér foltok. Arról nem is beszélve, hogy újabb taggal bővül a burgerek széles társasága, nemsokára bevezetésre kerül ugyanis egy grillezett camembert sajtos, cabernetsavignon-on átszűrt bodzás-áfonyás szószos, pirított diós burger is. Sőt Timi azt mondta, jön még meglepetés, de azt még el sem árulta, mi az. Jelentkezünk még tehát a Cirmiből!
Oszd meg a cikket, ha tetszett a szegedi Cirmi Gasztrokocsma!
Az épület kívülről, a felújítás előtt
Az épülő Nyugati pályaudvar (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
Démusz Vendéglő (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
1990 és 2010 között
A 2010-es felújítás után
2024.02.10
Fotó: Vass Adrienn
Fotó: Vass Adrienn
Fotó: Vass Adrienn
Fotó: Vass Adrienn
Fotó: Vass Adrienn
Ha arra jártok, a legújabb pisztáciás fagyival mindenképpen tegyetek egy próbát.
Fotó: NOUR
Fotó: Mon Petit Dessert Boutique
