Sokan összefogtak, hogy ne veszítse el a gyerekeket a vihar miatt megrongálódott házban élő család
Körülbelül két hete volt nagy vihar egy Pest megyei településen. Nagyné Anna egyedül volt otthon, a férje dolgozott, a gyerekek napköziben voltak.
- idézi fel az anya, hogy kezdődött nekik a rémálom.
Az öt és hat éves Anna és Adél nem vettek észre semmit a vihar okozta kárból, csak a szüleik keresték aggódva a megoldást. Látták, hogy az átázott falakat és a tetőt megcsináltatni nem lesz olcsó.
Ez nagyon nagy segítség, de akkor is hatalmas összeg a családnak.
A nagymamától örökölt ház félig tégla, félig vályog. Négy éve költöztek be, lakhatóvá tették, kifestették, de komolyabb felújításra nem futotta, ehhez nagyobb összeg kellett volna. Ebben az állapotban biztosítást sem lehet a házra kötni.
Az apa útépítésen dolgozik, hajnalban megy munkába, este ér haza. Télen általában leállnak 3 hónapra, így arra az időre is most kell megkeresni a pénzt. Az anya a helyi közértben dolgozik, napi 4-6 órát.
„Szerényen, de megvan az alap. A megélhetésre elég, de nincs megtakarításunk” - mondja.
Amikor kiderült, hogy a ház életveszélyes, nagyon megijedtek.
Ők szívesen vállalták a gyerekeket. Máskor is segítettek, ha például el kellett hozni őket az óvodából.
A költözés azonban nem ment egyszerűen az elején.
„Az első napokban volt hasfájás, amolyan stressz. Sírtak, hogy anyát akarják” – meséli ő is sírva, hogy az első pár éjszaka nehéz volt. A férjével ők otthon vannak, de a gyerekek nem maradhatnak, amíg a veszélyes falakat, tetőt nem cserélik, javítják.
A házaspár hosszas rágódás után a családsegítőhöz fordult, hátha tudnak segíteni a pénzgyűjtésben. Ők az Anyák az Anyákért Alapítványt ajánlották. Onnan nagyon sok segítséget kaptak. Egy ismert színésznő is felajánlott félmillió forintot.
„2-10 ezer forintos adományokból pedig összejött még 500 ezer forint. Az egymillióból megkezdődött a felújítás. A falazás mindjárt kész. Szigetelni is kellett és a korábbi vályogot most már téglából építették fel” – mondta el Varga Éva, az alapítvány munkatársa.
Megnézték a gyerekek is a munkát, Anna le is rajzolta, hogy „gyógyítják” az otthonukat. Meg is beszélte az egyik szakemberrel, hogy nehogy újra így járjanak.
– mondta a hatéves kislány.
Anyjuk mindennap megy munka után a lányokhoz, de apjuk többnyire estig dolgozik, őt alig látják.
„A férjem nehezebben veszi rá magát, hogy segítséget kérjünk. Nekem sem jó, de most nincs választás, a gyerekeinkről van szó” – mondja Anna.
Szerinte, ha a tetőt is ki tudják javítani, akkor helyrejönnek, a keresetükből a többire már futja. Persze - ahogy mondta - eztán sem tudnak kerti medencét, nagy játékokat venni a gyerekeknek, de lesz fedél a fejük fölött, mint eddig, lesz mit enni és fagyizni is tudnak majd.
„Nem tudunk elég hálásak lenni mindenkinek, minden biztatásért, anyagi segítségért. Éviék tartják bennünk a lelket, próbálok erős lenni a gyerekek előtt és én is vígasztalom őket, hogy nem örökre szól ez, hamarosan hazajöhetnek, és ettől már jobb a kedvük.
Évi szerint nem is szabad most ilyenre gondolni.
„Ígérni nem tudunk, nem is szoktunk, de hiszünk a segítőkben, a csodákban.”
MagNet Bank 16200120-18534991
Külföldi utalásnál:
SWIFT: HBWEHUHB
IBAN: HU 61 1620 0120 1853 4991 0000 0000,
Közlemény: Anna és Adél álma projekt/adomány
