Csodaszerként használták a radioaktív kozmetikumokat, míg rá nem jöttek, hogy életveszélyesek
Ma már elképzelhetetlen számunkra, hogy bármiről, ami radioaktív, azt gondoljuk, hogy jótékony hatással van az egészségünkre. De nem mindig volt ez így.
Az 1920-as években piacra dobtak több olyan kozmetikumot is, amelyben tórium-klorid és rádium-bromid, vagyis radioaktív anyagok voltak. A piperecikkeknek gyógyhatást tulajdonítottak, a kor "marketingesei" pedig megtették a dolgukat: 30 évig voltak kaphatók a a boltokban, és fogyott is rendesen a készlet.
Mivel mindenki abban a hitben élt, hogy jótékony hatással bírnak, sokaknak az ár sem számított, bármennyit képesek lettek volna fizetni a "vitalizáló hatású" radioaktív termékekért. A sugárzás hátrányairól akkor még nem sokat tudott a nagyközönség. Máig sem tudni, vajon hányan szenvedtek rákos megbetegedést a "tudományosan bizonyított" szépítő hatású termékek miatt.
A radioaktivitás 1896-os felfedezése után két fiatal kutató, Marie és Pierre Curie vállalták, hogy tovább kutatják a radioaktív elemeket: 1989-ben fel is fedezték a rádiumot. Az anyagot gyógyászati célokra kezdték el felhasználni, az egészségre veszélyes hatásai csak fokozatosan derültek ki.

Főként injekcióval vagy tablettaként juttaták be a szervezetbe, és akkor úgy hírlett, megoldást nyújt többek között a hajhullásra, a magas vérnyomásra, az isiászra, reumára, köszvényre, sőt még az impotenciára is.
Nem meglepő, hogy csodaszerként tekintettek rá, mindenkinek jó volt valamelyik bajára.
Az 1920-30-as évekre mindenki meg volt őrülve a rádiumot tartalmazó termékekért. Ezekbe egyébként nagyon pici mennyiség került a radioaktív anyagból.
A gyógyszeriparból hamar tovább is terjedt a felhasználása, hiszen ha ennyire kell a népnek, és ennyire jó mindenre, miért ne tennék másba is? Így tört be a rádium a szépségiparba is: krémekbe, szappanokba, sminktermékekbe is tettek belőle.
Az arckrémen túl többek között tisztító tej, fogkrém, púder és rúzs is volt akkoriban a kínálatban.

Ilyen radioaktív kencék voltak a Tho-Radia termékcsaládban is, amelyet bizonyos Alfred Curie, francia orvos fejlesztett ki 1933-ban. A nevét szívesen hangoztatta, ugyan semmilyen rokoni kapcsolatban nem állt Marie és Pierre Curie-vel, akik a radioaktivitás úttörő kutatói voltak, és - ahogyan már említettük - a rádium felfedezői.
Az orvosnak egy gyógyszerész, Alexis Moussali segített a radioaktív termékek előállításában. Egészen a '60-as évekig forgalomban voltat a cikkek.
A képen a púderük látható:

Fotó: Wikipedia
155 grammnyi arckrém akkoriban 15 frankba került, egy tubus fogkrémért pedig 6 frankot kértek el.
Nem csak a Tho-Radia fogkrémje volt kedvelt, a német Doramad is nagy népszerűségnek örvendett.
Az volt az általános vélemény a radioaktív fogkrémekről, hogy sokkal fehérebbek, ellenállóbbak és erősebbek lesznek tőle a fogak.
A '20-as években kezdték el gyártani Berlinben a Doramadot, amiben kis mennyiségben volt tórium. Erről úgy hírlett, rendkívül sok egészségügyi előnnyel jár ezt használni: antibakteriális hatása, és a fogak, valamint az íny védelme volt a kiemelt szempont. Még a második világháború alatt is forgalomban volt.
A másik legismertebb termékcsaládot a londoni Radior dobta piacra 1917-ben: tonik, hintőpor, éjszakai krémek, rúzsok, szappan, púderek voltak a kínálatában.
- írták 1918-ban egy Radior-reklámban. Nagy-Britannáiban szép számban adtak el a szépségápolási szerekből, azonban Amerikában nem szívesen vásárolták őket.
Szerencsére ma már tudjuk, hogy nem hogy nem jótékony magunkra kenegetni ilyen anyagokat, de nagy mennyiségben még borzasztóan károsak is. Szerencsére ma már nem is eshetünk kísértésbe, hiszen teljesen eltűntek a radioaktív kencék a boltokból.
Forrás: Cosmetics and skin, Vimeo, Index