New York-i mentős: Csak ma 12 családnak kellett azt mondanom, hogy nem tudtunk többet tenni
Egy újabb hívás érkezik, és amikor a mentők a helyszínre érnek, azt látják, hogy egy nő fekszik a földön, akit a lánya próbál újraéleszteni. A nő azt mondja, megállt az édesanyja légzése, akinek "tünetei" vannak. Az elmúlt napokban betegeskedett, és bár nem tesztelték őt, de valószínűleg elkapta "azt". Ezt a kétségbeesett nő meséli Anthonynak, miközben a mentősök próbálják újraéleszteni az asszonyt.
"Te vagy az egyetlen családtag itt? - kérdezem tőle, mire ő azt mondja: 'Igen, de csütörtökön Önök voltak itt, amikor az édesapámat próbálták újraéleszteni. Neki is megvoltak a tünetei, és meghalt'."
Amikor Anthony visszamegy a másik szobába, ahol a kollégái mindent megtesznek az eszméletlen asszonyért, elég ránéznie az egyik mentősre, és már tudja: sajnos sikertelen volt az újraélesztés.
"Most el kell mondanom a lánynak, hogy mindkét szülőjét elvesztette alig pár nap alatt. Az édesapját még el sem temették. Ennek a nőnek most egy dupla temetést kell majd tartani, ha lesz annyi szerencséje, hogy egyáltalán sor kerülhet erre, mert mostanában nem tarthatnak temetéseket."
Anthony és a mentősök ezután a friss levegőn pihennek egy kicsit. Csak egy percre ülnek le, hogy megpróbáljanak regenerálódni. Nem igazán beszélik meg, hogy mi történt, hiszen már hozzá vannak szokva az ilyen tragikus helyzetekhez, de azért mindannyiukban vannak érzések.
Ám nincs sok idejük erre, mert már jön is a következő hívás. Aztán még egy, és még egy, és így tovább. Este 6 órakor már 10 eseten volt túl. Legutoljára egy ázsiai családhoz kellett mennie, akik nem tudták felfogni, hogy a nagybácsi meghalt. Folyamatosan azt mondogatják a mentősöknek, hogy csináljanak valamit, vigyék kórházba, meg kell menteniük őt. Az elhunyt férfi fia nem érti, miért nem tudják újraindítani a szívét.
"A legnehezebb abban, hogy maszkot kell hordanom, hogy eltakarja az arcom felét. Csak szavakat hall tőlem. Ha megmutathatom az arcomat, a betegek családjai láthatnák az érzelmeket is a szavak mögött. Most pedig csak a szememet látják, a szemem pedig terrorban van, mert nem tudom, meg tudom-e győzni ezt a gyereket arról, hogy sajnos már nem tudunk tenni semmit".
A mentőtiszt az újabb tragikus eset után a kanapéra görnyedve próbálja feldolgozni a történteket. Csatlakoznak hozzá azok a mentők is, akik ott voltak vele az ázsiai családnál és annál a nőnél is, aki elvesztette mindkét szülőjét. Átkarolják egymást, hogy így támogassák egymást.
"10 családnak kellett azt mondanom, hogy nem tudunk többet tenni. Kavarognak bennem az érzelmek. Még sosem volt ilyen napom a pályafutásom 17 éve alatt. Érzelmileg kimerült vagyok."
Anthony szerint azok a dolgok, amiket ők látnak, néha nehezen feldolgozhatóak. Ezek az esetek megmaradnak az egészségügyi dolgozókban, többségük ezeket látják maguk előtt, amikor lecsukják a szemüket.
A férfi vasárnapi 16 órás műszakja lassan a végéhez ér, a tragédiák sorozata azonban még nem. Este fél 10-kor újabb szívmegállás miatt hívják, a betegnek ugyanazok a tünetei, lázas volt és köhögött napok óta. Megpróbálják újraéleszteni, de hiába. Anthony aznap már a 12. családnak mondja el a szomorú hírt, hogy sajnos nem tudnak többet tenni a betegért. Ezután pedig - érzelmileg teljesen "lecsapolva" - végre hazamehet.
Nincs párja és gyerekei sem, de ennek most nagyon örül, mert nem kell aggódnia, hogy esetleg hazaviszi a vírust. Mint mondja, a hivatásával vállalta azt, hogy megbetegedhet és meghalhat, ahogy sok más mentős és egészségügyi dolgozó is. Az ő családjaik is elfogadták ezt. De a jelenlegi helyzet teljesen más, amire senki nem készült fel.
Anthony kollégái közül többen az autójukban alszanak, hogy ne veszélyeztessék a szeretteiket. Közben pedig folyamatosan stresszelnek azon is, hogy ha esetleg ők meghalnak munka közben, nem fog senki gondoskodni a családjukról. És ezek az érzelmek mindennap ott maradnak az egészségügyi dolgozókban, mert tudják, hogy másnap ismét ugyanúgy dolgozniuk kell menni, és ugyanúgy ki lesznek téve a veszélynek.
"Az tartja bennünk a lelket, hogy oké, őt sajnos nem sikerült megmentenünk, de majd a következőt meg fogjuk. Nagyon jók vagyunk az életmentésben. De most a vírussal szemben az esélyek ellenünk szólnak. A remény elhalványul, miközben harcolunk. Egy olyan láthatatlan ellenséggel küzdünk, ami a kollégáinkat is kiejti a munkából. A remény most mulandó. Az egész városban ez történik"
- zárja a napi beszámolóját.