SIKERSZTORIK

Nappal alszik, éjszaka a világra vigyáz – interjú egy magyar szuperhőssel

Ő fedezte fel azt a két méteres kisbolygót is, ami február 13-án hajnalban robbant fel, Normandia felett. Az égitest nagy része elégett a légkörben, néhány apró darabját azonban megtalálták.

Fischer Gábor - szmo.hu
2023. március 07.

Azt azért mindenki sejti, hogy a mai csillagászok nem hordanak csillagos köpenyt, nincsen csúcsos süvegük, és hosszú fehér szakálluk. De azért azt hittem, hogy az obszervatóriumban, a kupola alatt töltik az éjszakáikat. Sárneczky Krisztián csillagász ábrándított ki, amikor elmondta, hogy ő, bár a Piszkéstetői Obszervatóriumban kutat minden derült éjszakán, ki sem mozdul az otthonából. A teleszkópot a saját íróasztaláról irányítja, számítógépen keresztül. A felvételeket is simán a dolgozószobájában értékeli ki. Természetesen azért a műszer mellett is dolgoznak, de az jobbára csak a technikai és karbantartó személyzet.

Ahogy a csillagászok sem köpenyes varázslók, a fekete öves bolygóvédők sem ismerhetőek fel a villamoson. Ugyanis ez a szerény hangú csillagász éjszakánként, mint a nagy szuperhősök, a Földet védelmezi. Földsúroló kisbolygók után kutat.

– Ön úgy él, mint gróf Drakula, tehát nappal alszik, és éjszaka kikel birodalmából, és elmegy bolygókat lesni.

– Igen. Fordított életet élek.

– Eddig hét alkalommal sikerült légkörbe belépő kisbolygót felfedezni még mielőtt találkozott a Földdel, ebből két alkalommal ön volt a felfedező, a legutóbbi február 13-án lépett a légkörbe.

– Igen.

– Hogy képzeljem el? Az ég ugyanazon részét fotózzák egymás után, és összehasonlítják, mi mozdult el? Nem unalmas ez?

– Konkrétan így történik a földközeli kisbolygók keresése, ami most már két és fél éve folyik a Piszkéstetői Obszervatóriumban.

Akkor sikerült a távcsőbe szerelni egy, a korábbinál tízszer nagyobb digitális detektort, és így már akkora terület látszik az égből egyetlenegy felvételen is, hogy az éjszaka során nagyon nagy területet le lehet tapogatni.

És hát valójában unalmas a munka, mert az égboltot kell fotózni folyamatosan, egy területről legalább három, de van, amikor 12-15 felvétel is készül. Ezeken a felvételeken kell keresni a mozgó égitesteket. Azonban a döntő részükön nincs semmi. Általában 30-40-50 látómezőnként, de van, amikor még ritkábban esik be egy felfedezés, a többit meg feldolgozza az ember, de nincs rajta semmiféle mozgó objektum, ami érdekes lenne.

– Ezeket az elmozdulásokat számítógépes szoftver elemzi, vagy ember végzi?

– Ezeket szoftverek keresik meg. Akkora területet látunk az égből, hogy több tízezer vagy százezernyi csillag van egyetlen felvételen, ezt már nem lehetne emberi erővel átvizsgálni. Tehát igen, erre célszoftvereket használunk, amelyeket arra fejlesztettek ki, hogy a felvételeken megtalálják ezeket az elmozduló égitesteket.

– Gondolom, ha talál is valamit, először is ki kell zárni annak a földi eredetét, például, hogy nem műholdat vagy egy repülőt látunk?

– Nem is igazán a műholdak azok, amik bezavarhatnak, mert azok általában viszonylag közel keringenek a Földhöz, és ott a gyors mozgást el lehet különíteni, de nagyobb távolságokban rengeteg elhagyott hordozórakéta kering a Föld-Hold rendszerben, melyek korábban esetleg bolygóexpedíciókat vagy holdexpedíciókat vittek, és azok már lehetnek olyan messze, hogy úgy tűnjenek, mintha egy földközeli kisbolygóról lenne szó. Erre azért elég jó katalógusok vannak, és akkor persze az az első lépés, hogy az ember megnézi, nem erről van-e szó. Utána lehet továbblépni, hogy akkor ez mi. Ki kell zárni, hogy nem fotózták-e le, nem katalogizálták-e. Ez kiderül később, ahogy az ember követi, mert a megtalálás után nagyon fontos az, hogy minél hamarabb ki tudjuk számítani a pályáját, ehhez további megfigyeléseket kell végezni. Így dől el az, hogy egyáltalán ember készítette-e, vagy természetes, és az is, hogy esetleg felénk tart-e az égitest.

– A múltkori objektumnál tényleg csak órákkal a légkörbe lépése előtt vált a dolog publikussá. Mikor történt maga a felfedezés, és mennyi idő volt az előbb elmondott munkára? Tehát mennyi idő telik el az első észleléstől odáig, hogy azt mondjuk, igen, ez felénk tart?

– Körülbelül 7 órával a becsapódás előtt találtam meg.

The discovery image of #2023 CX1 (aka #Sar2667) taken at #Konkoly Observatory's Piszkéstető Station with the 0.60-m Schmidt telescope. Three 4x25 sec stacked images. Nothing special at first. A normal 19.5 mag NEO. pic.twitter.com/1PaYtsv9tz
— Krisztián Sárneczky (@sarneczky) February 13, 2023

Ez azt jelenti, hogy miután a képek elkészülnek, olyan negyedóra alatt kimérem, megtalálom az égitesteket, és ezt azonnal elküldöm a nemzetközi csillagászközösség felé. Erre van egy erre rendszeresített holnap, ahova minden ilyen program feltölti azokat az égitesteket, amelyek földközeli kisbolygók lehetnek. De ez az első néhány megfigyelésből még nem szokott látszani. Amikor találok valamit, akkor megszakítom a keresést, és visszatérek arra a területre, elkezdem követni. Illetve mivel ez megjelenik a nemzetközi honlapon,

azok, akik az égitestek követésével foglalkoznak, szintén odairányítják a távcsövüket, ahol én észleltem, és megpróbálják ők is megfigyelni.

Körülbelül fél órával az első képek után születtek meg a megerősítések, amelyek viszont már mutatták, hogy felénk tart.

Végül egy horvát obszervatóriumból, az Isztriai-félszigeten található Višnjan Obszervatóriumból is lefotózták.

Az első rögzítés után ki kell derüljön, hogy veszélyes lehet-e, vagy sem.

Ez nem volt veszélyes. Az én képeimet a Horvátoszágból küldöttekkel összevetve derült ki, hogy ez bizony pont felénk tart.

– Gondolom akkor nagyon sok olyan objektumot talál, ami nem tart felénk, csak a közelünkben van.

– Van amikor nem találok semmit, de átlagosan olyan egy, kettő, maximum három égitestet találok egy éjjel, tehát idén már találtam huszonhetet januárban és februárban, azok közül most egy ilyen akadt, ami felénk jön. A statisztikák ennél rosszabbak, mert 30 ezer földsúroló kisbolygót fedeztünk fel eddig, és ezekből 7 jött csak felénk.

– És ennek a 30 ezernek tudjuk a további pályaadatait?

– Ez változó. Van amit csak rövid ideig tudunk észlelni, van amit csak néhány órán át, mert aztán el is suhan mellettünk, de van amit hosszabban.

Mindenesetre amit ismerünk, azok közül biztosan egyik sem tart a Föld felé,

veszélyes méretű meg különösen nem.

– Miután,észreveszi, hogy ez a pötty elmozdult, hogyan lehet meghatározni, hogy mekkora, és hogy veszélyes-e vagy sem?

– Ha már tudjuk, hogy felénk jön, akkor már egész pontosan ismerjük a tőlünk való távolságát. Különösképpen így, hogy egy másik helyről is észlelik, akkor már a két földrajzi hely ismeretében ki lehet háromszögelni.

Ha tudjuk a távolságát, akkor a fényességből már lehet egy körülbelüli átmérőt mondani.

Ebben az esetben például nagyon hamar látszott, hogy olyan egy-két méter átmérőjű az objektum, ami veszélytelen, hiszen a földi légkör megóv minket tőle, maximum kisebb kövecskék érnek földet, ahogy itt is történt.

☄️@esaoperations reported a 1 m meteoroid before it entered Earth's atmosphere over northern France early this morning: only the 7th time an #asteroidimpact has been predicted - but a sign of the rapid advances in global detection capabilities! #Fireball #Sar2667 https://t.co/MzYoIkRaF2
— ESA (@esa) February 13, 2023

Talán néhány száz grammos a legnagyobb darab, ami földet ért, meg persze vannak kisebbek is, egészen a néhány grammosig, amit megtaláltak.

– A fényesség alapján történő méretmeghatározásban mekkora a szórás? Gondolok itt arra, hogy a különböző anyagoknak más és más fényvisszaverő képességük.

– Van ilyen, de nem jelentős. Ezért is mondok egy-két métert. A tavalyi, amit találtam, az olyan 3-4 méteres volt, ebbe a tartományba lehet becsülni a nagyságát. De egy méter, két méter, öt méter, ezek még nem okoznak különösebb problémát. Ezen objektumok tömegének 95 százalékát a földi légkör nagyon jól elégeti.

– Ezek szerint az ön munkájában az a megnyugtató siker, amikor igazából nem is talál olyan nagyot, meg olyan szépet...

– Hát azért szeretek felfedezni.

– Kifogyhatatlanok a lehetőségei...

– Körülbelül még százezres nagyságrend vár felfedezésre, ez eltart még a harmincas évek végéig, ezek között nyilván lesznek olyanok, amelyek már nagyot tudnak ütni. Nagy katasztrófát azok sem okoznak, de azért az általuk létrejövő légköri robbanás már elég komoly lökéshullámot kelthet, amikor eléri a földfelszínt. Valójában ez a veszélyes, nem maga a lehulló test. Persze ha valakit fejbe csap, az nyilván kellemetlen, de nagy területre valójában a lökéshullám az, ami elér.

Ahogy Cseljabinszkban történt 2013-ban, ahol egy körülbelül 16-18 méter átmérőjű, korábban ismeretlen égitest robbant fel a város felett.

A meteoritok lakatlan területre hullottak, de a város fölött történt, 20-30 kilométer magasan a detonáció, amit a test feldarabolódása okozott, amikor a sűrűbb levegőbe ért.

Összeállítás a cseljabinszki becsapódásról

Mivel ez pontosan a város fölött történt, a lökéshullám volt az, ami sok ezernyi ablakot tört be, aztán az üvegszilánkok sebesítették meg főképp az embereket.

– Irdatlan nagy ez a Naprendszer, és ön itt magabiztosan kijelenti, hogy a következő évtized végére ezeket az objektumokat mind megismerjük. Tényleg? Mind meg lehet ismerni?

– Meg tudjuk becsülni, hogy mennyi idő alatt, hány távcsővel, mennyit fedeztünk föl, tehát akkor meg lehet becsülni, hogy mennyi az, ami még hátra van.

– Ilyen egyszerű?

– A világ megismerhető körülöttünk, minden csak idő kérdése. Ezek a kisbolygók is, előbb-utóbb mindegyik megismerhető és megtalálható lesz, csak hát hosszú-hosszú időt és sok energiabefektetést igénylő munka.

– Sokan végzik a világon ezt a munkát?

– Csinálják sokan, de talán nem elegen. Az Egyesült Államok jár ebben az élen. A NASA-nak az amerikai kongresszus adott megbízást, hogy derítse fel ezeket az objektumokat, a NASA pedig finanszíroz obszervatóriumokat. Ezen kívül Chilében van még egy amatőr csillagászok által üzemeltetett hely, ők ott a nagyon sok derült éjszakát használják ki, az Atacama-sivatagban.

A chilei program után jelen pillanatban Magyarország a harmadik legsikeresebb hely a világon ezeknek az égitesteknek a kutatásában most.

Tehát még elférnének az ég alatt ilyen programok. Most az Európai Űrügynökség, az ESA igyekszik felzárkózni valamennyire, pont az én két felfedezésem nyomán, mivel ezek voltak az első európai felfedezések. A tavalyi a norvég tengerbe csapódott, tehát teljesen lakatlan területen, ez meg most Normandiában, szárazföldön ért le. Európában mi vagyunk az legelsők ezen a területen, Magyarország.

– Erről miért nem hallunk többet?

– Ön is fölhívott. Végül is hallott valamit a becsapódásról.

– Igen, valóban.

– A híradókban is volt erről szó, de hát persze csak ott, ahol a pandamaci szokott lenni a sok rémség után. Most ez a felfedezés volt ott. Éppen lehagytuk Spanyolországot. Eddig Spanyolország volt Eurázsiában a vezető ország, de most ezzel a sikeres felfedezéssel sikerült lehagyni őket. Eurázsiában nemcsak most, hanem már összfelfedezésben is Magyarország a legsikeresebb ezen a területen.

– Meg kell kérdeznem az anyagiakat. Ki támogatja ezt a programot?

– Amiből mi ezt a fejlesztést létre tudtuk hozni, az egy GINOP pályázat volt 2016-ban. Még a Pálinkás József vezette NKFIH meghirdetett egy infrastrukturális fejlesztési pályázatot, ami európai uniós pénz volt, de a magyar kormány ítélte oda.

Akkor mi is nyertünk egy majdnem egymilliárdos pályázatot, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, az ELTÉ-vel közösen. Meteorkamera rendszert is építettünk, továbbá ionoszféra-radart, és ezt a nagy kamerát is beszereztük Piszkéstetőre.

Tehát ez egy céltámogatás volt, tudományos programra. Ezt a részét pedig én szerettem volna csinálni.

– Ezek szerint önök folyamatosan pályáznak, hogy a munkát folytatni tudják?

– Ez ötéves program volt, ‘16-ban indult, az már lejárt. Most fenntartási időszak van. A fenntartásra meg az Akadémiától és az ELKH-tól (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, ahova átkerültek az akadémiai intézetek) mindig kaptunk pénzt, tehát azzal, hogy fusson a program, nincsen gond. De hát fejleszteni kellene.

Most már megvan a módszer, képesek lennénk üzemeltetni még egy vagy két távcsövet, de ennek egyelőre még nem látszik a financiális háttere, mivel sok százmilliós projektről lenne szó.

– Hány csillagász van Magyarországon, akik ilyen munkát tudnának végezni, ha bővülne a program?

– Több műszerhez persze több csillagász kellene, de legalább tudnánk munkát adni a fiataloknak. Egy nagyobb kutatócsoportot kellene létrehozni és üzemeltetni. Viszont ehhez még csak kellenek feltétlenül profi szakemberek, sokszor ezt amatőr csillagászok is el tudják végezni.

Amerikában azok, akik éjszaka a távcsöveket üzemeltetik, sokszor nem is profi csillagászok, mert ahhoz végül is nem kell mély tudományos ismeret. Helyettük lelkes amatőr csillagászokat vesznek fel, akik bírják az éjszakázást.

Nyilván a plusz vasak mellé kell szerezni plusz munkatársakat is.

– Hogyan jött önnek ez a gondolat, hogy márpedig én földsúroló kisbolygókat akarok keresni? Látott egy-két jó kis hollywoodi szuperprodukciót, és gyerekkora óta ez izgatta?

– Nem vagyok egy nagy science fiction hívő, sok csillagásszal ellentétben. Engem gyerekkorom óta maga felfedezés érdekelt. Hogy új dolgokat találjak. És ezt mindig sikerült megvalósítani. 25 éve kezdtem el, akkor még a Mars-Jupiter közötti, sokkal több, sokkal könnyebben felfedezhető kisbolygók tömkelegét kerestem. Az elmúlt 20 évben azokat gyakorlatilag felfedeztük. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a Magyarországon elérhető méretű távcsövekkel már nem nagyon találok újabbat. Ugyanígy a földsúroló kisbolygók felfedezése is egyszer véget érhet, de számomra ennek van egy praktikus oldala is.

Ez tényleg nemcsak elvont kutatás, hogy mit csinál egy fekete lyuk, habár az is nagyon érdekes, hanem itt konkrét gyakorlati haszna is van az ember munkájának.

És a jövőbe tekintve a kisbolygók bányászata már átvezet egy egészen más, már-már gazdasági dimenzióba is.

– Korábban említett egy időkeretet, amíg meg lehet találni az összes földsúroló objektumot. De megtörténhet, hogy olyan objektumok is veszélyeztethetik a Földet, amik most minden létező látótávolságon kívül vannak, mert a keringési periódusuk évezredekben mérhetőek, mint például a minap elhaladt C/2022 E3 (ZTF) üstökös.

– Ezeket nyilván az időből adódóan nem tudjuk megtalálni. Ami tízezer éve járt a Föld közelében, azt nem látjuk, csak tízezer évente. Azoknak a Földet megközelítő kisbolygóknak, amiket én kutatok, fél és három év között van a keringési ideje. Nyilván ezek a tízezer éves üstökösök jöhetnek még, létezik egy statisztikai szám, hogy milyen gyakran találhatnak el minket, de ez egy roppant picike szám.

– Ön ezek szerint bírja az éjszakázást.

– Ez alkati kérdés. Nem is mindenki alkalmas arra, hogy mondjuk hajnali négykor, ötkor még tudjon koncentrálni.

– Akkor most alvásidőben hívtam fel?

– Azért is mondtam a délutáni időpontot, mert délelőtt sokszor még alszom.

– Ha valakit nagyon érdekel az asztronómia, de nem bír éjszakázni, belőle lesz a rádiócsillagász?

– Ma már csillagászati műholdak is ontják az adatokat, tehát rengeteg mindent fel lehet dolgozni. Aki egy űrtávcsőre pályázik, úgyis megkapja az adatokat, és akkor szépen munkaidőben, reggel nyolctól délután négyig feldolgozza azokat. Sokszor nagy távcsövekhez egyébként sem utazik el az ember, már csak költségtakarékosságból sem.

Tehát ha nyer az ember távcsőidőt Chilébe, vagy Hawaii-n, azt szépen leészlelik, és akkor azt munkaidőben fel lehet dolgozni.

Nekem annyiban speciális a feladatom, hogy nem érhetek rá. Aki egy távoli kvazárt vizsgál, ott pénteken megvan az észlelés, ráér hétfőn elkezdeni az irodájában. Én, ha nem mérem ki a képeket, akkor simán lemaradhatunk egy becsapódásról.

– Színészektől meg szokták kérdezni, hogy mi a szerepálmuk. Önnek van valamilyen szakmai álma, amit szeretne még elérni?

– Nekem a nagy álom, az igazi nagy álom, ami gyerekkoromban engem úgy igazán megfogott, az az üstökösök felfedezése volt. Először üstökösökkel kezdtem el foglalkozni, csak abból már adódik a kisbolygó, mert hát végül is egy kutya. Valami apró izé, ami kering a Naprendszerben.

Végül is 35 év álmodozás után tavaly felfedeztem az első üstökösömet.

– Akkor ez megvolt.

– Két hónappal utána jött a becsapódó kisbolygó, ami szintén egy álmom volt. Ráadásul azt sikerült megismételni. Persze nem mondom, hogy akkor most lezárult az életem, mert találhatok még sokkal többet is. Üstökösből a magyar rekord az például öt. Lovas Miklós csillagász a '70-es, '80-as években öt üstököst fedezett fel, ugyanazzal a távcsővel, amivel én is dolgozom Piszkéstetőn. Őt utolérni, az egy szép terv. És természetesen a mostani munkámat folytatni. Nyilván személyes ambíció is ezen a szakterületen tényleg a világ legjobbjának lenni, és annak maradni, még több égitestet felfedezni, hiszen láthatóan a know-how az megvan, tudjuk, hogy mit, hogyan kell keresni, hogy sikeresek legyünk. Ezt jó lenne folytatni, lehetőség szerint még több eszközzel, hogy még több felfedezést tehessünk.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

Címlapról ajánljuk

SIKERSZTORIK

Oroszlánokkal alszik a magyar Maugli, aki már gyerekként rögtön egy anakondát vett magának

Flaskay Dániel jelenleg egy zanzibári vadállatmentő központ állatgondozási igazgatója, és napi rutinjai között szerepel az elefánt-pedikűr és a majompelenkázás is. Nemrég megtámadta egy oroszlán, és végül egy gepárd nyalogatása mentette meg a lábát.

Tóth Noémi - szmo.hu
2024. június 16.

A csillogó szemű, kisportolt testű fiatal srác régen nem gondolta volna, hogy végül a világ számos országában ismert állatszakértő lesz, aki tigriseket nevel és gepárdokat ment. Flaskay Dániel, azaz a magyar Maugli 9 évesen már tudta, hogy állatokkal fog foglalkozni, de mivel hiperaktív gyerek volt, szülei beíratták vízilabdára – ami ugyan jól ment neki, de érezte, hogy valami hiányzik.

Aztán 12 évesen megvette első állatát, amely nem a szokásos aranyhörcsög volt, hanem konkrétan egy 3 méteres anakonda. Egy magazin apróhirdetésében látta meg az eladó óriáskígyót, és a szüleinek csak annyit mondott, hogy kimegy a kanálishoz a gyáli otthonuk közelében. Ott találkozott az eladóval, aki egy zsákban adta oda neki az anakondát. Dani izgalmában meg sem nézte az állatot, csak hazaszaladt vele, és az apjának annyit mondott, hogy fogott egy vízisiklót – de persze az apját nem tudta becsapni. Az újdonsült szerzemény ráadásul nem sokat teketóriázott, rögtön két helyen is megharapta a kisfiút, és bár az anakonda nem mérgeskígyó, Dani tudta, hogy az állat nem maradhat nála. Elvitte hát egy állatkeresekedésbe, ahol az eladó nézett nagyokat, de felajánlotta, hogy becseréli neki egy bébi tigrispitonra és egy vörösfarkú boára. Ezt követően már átgondoltabban viszonyult az állatokhoz, kígyótenyésztő vált belőle, és egyre inkább érezte, hogy ez az ő útja.

17 évesen kijutott New Yorkba, egy speciális zoológia képzésre, de mielőtt elkezdte volna a tanulmányait, meg akart tanulni rendesen angolul. Összekötötte a kellemeset a hasznossal, ezért eleinte egy állatkertben önkénteskedett, ahol magabiztos nyelvtudásra tett szert. A kint töltött évek alatt beteljesítette a saját amerikai álmát, és saját állatkereskedést nyitott a spórolt pénzén New Jersey-ben. Csupa szokatlan jószágot, például kígyókat, büdösborzot (amely állítása szerint nem is büdös, viszont jófej) és cukormókust árult, de hét év után eladta az addigra felkapott kereskedést, mivel erős honvágya lett. Amikor hazajött, eléggé depressziós lett, nem tudott magával mit kezdeni, míg végül a felsőlajosi magán ZOO-ban találta meg a boldogságot, ahol olyan szerencséje volt, hogy egy nemrég született fehér tigriskölyköt nevelhetett fel. Nem zavarta a kevés fizetség, hiszen úgy érezte, hogy végre hazatalált.

Onnan a debreceni állatkertbe ment dolgozni, kizárólag a szakmai előrelépés miatt, hogy új fajokkal, például zsiráfokkal és vízilovakkal dolgozhasson. Dani elmondása szerint az utóbbi állat ugyan évi ötezer ember halálát okozza Afrikában, de ugyanannyi idegvégződése van, mint az embernek, és az egyik idős víziló egyenesen imádta, ha a nyelvét vakarta. Flaskay Dániel fontos vezérelve, hogy olyan kapcsolatot alakítson ki a rábízott állatokkal, hogy azok ne féljenek az embertől, hiszen a stressznek sok negatív hatása van – például ezért bújnak el gyakran az állatok az állatkertekben a látogatók elől. Amikor arról kérdezem, hogy mi a titka annak, hogy „állatokkal suttogó” lett, azt feleli, hogy „én őszintén azt gondolom, hogy ez egy velem született tehetség, hogy engem ilyen jól megértenek az állatok, és közel engednek magukhoz, ezt nem lehet megtanulni könyvekből. Természetesen rengeteg türelem és kitartás kell, mire egy állatnak teljesen elnyerem a bizalmát. Hiszem, hogy ha egy állat közel áll a gondozójához, és nem csak a takarmányt dobják be neki, az neki is sokkal jobb!”

A következő állomás Görögország volt, ahová az igazgató kiküldte egy konferenciára, mivel annyira bevált az ottaniaknak, hogy maradásra bírták. A tréning egyébként arról szólt, hogy hogyan lehet altatás nélküli vizsgálatra trénelni állatokat: például ha egy vadmacskának meg kell vizsgálni a lábát, akkor ahhoz ne kelljen kockázatos altatást végrehajtani rajta. Az motiválta arra, hogy Görögországban maradjon egy helyi állatkertben, hogy újabb sokféle fajt ismerhet meg alaposabban, a pingvintől a gibbonon át az orrszarvúig és az elefántig. Utóbbiról tudni kell, hogy alapból rengeteget sétálnak a természetben, ezért fogságban muszáj a körmeiket ápolni. Dani megtanította arra az elefántokat, hogy feltegyék a lábukat, és zokszó nélkül tűrjék, hogy reszelik és flexelik a lábkörmeiket. Az itt töltött 3 és fél év után azonban betört a Covid, de ez sem jelentette a pályája végét.

A magyar Maugli – már eleve hihetetlen – karrierje akkor lépett egy új szintre, amikor kapott egy levelet egy Zanzibáron működő menhelytől, hogy pont ilyen tapasztalatú embert keresnek igazgatónak. Először nem vette komolyan a felkérést, de a vadállatmentő központ kitartóan ostromolta őt, és két hónap tárgyalás után Dani végül Zanzibáron találta magát, ahol zsiráfok, elefántok és leopárdok között folytathatta kalandos életét. Teljesen más kultúrához és körülményekhez kellett szoknia ott, infrastruktúra nélkül, de megérte, mert élete legszebb pillanatait ott élhette át.

Pont akkor született ott is két fehér oroszlán, amiket ő nevelhetett fel – mivel az anyjuk elpusztult –, és teljesen egyedül nevelhette fel az ő kis „tündérét”, Zafirát is, a pumakölyköt. Mivel ez a faj is a kipusztulás szélén van, végül őt visszaengedték a vadonba, amitől Dani szabályosan lelkibeteg lett, és máig könnyekig hatódik, ha a közös fotóikat nézi.

Amikor arról kérdezik, hogy mit csinál pontosan Zanzibáron, elmondja, hogy gyakorlatilag egy edukációs túrát vezet az állatok megismerésével és megérintésével, de etikus módon, azaz nála nincsenek begyógyszerezett meg kikötözött állatok. Olyan állatokkal is foglalkozik, amelyek kizárólag Zanzibáron élnek – ilyen a vörös kolobusz majom, amelyet babaként még pelenkázik is –, és olyanokkal is, amelyeket gazdag arab sejkek „selejteznek le” hozzájuk, amikor rájönnek, hogy gepárd nem eléggé domesztikálható cicus.

Egyszer egy elefánt két méterrel odébb repítette a vízbe az agyarával, olyan ereje van, úgyhogy Dániel előszeretettel emlékezteti több százezres rajongótáborát arra, hogy ezek a csodálatos lények mindig vadállatok maradnak – és sajnos egy pár hónappal ezelőtti oroszlántámadás őt is élénken emlékeztette erre. Az történt ugyanis, hogy amikor Dani bement a fehér oroszlánokhoz, csak a nősténnyel foglalkozott, a hím pedig féltékenységből ráugrott hátulról, és belefúrta a karmait, valamint a lábát is elkapta. Ahogy gondozója nem tudott megmozdulni, és megérezte a kétméteres állat erejét, elfogta a rémület, de aztán látta az állat testbeszédén, hogy nem akarja megölni, ezért szép lassan kihátrált a ketrecből.

Az igazán abszurd történet azonban csak ezután kezdődött, mivel Dani félt, hogy elfertőződnek a sebei, a zanzibári kórház felé vette az irányt, amely egy ablak és tető nélküli, rozoga épület volt, az állítólag orvos pedig egy konyhai sütőben fertőtlenített tűvel és cérnával, érzéstelenítés nélkül varrta össze őt öt helyen. A borzalmasan fájdalmas beavatkozás végén az „orvos” adott neki 20 tablettát bármiféle instrukció nélkül, hogy vegye be, de Dani inkább a józan eszére hallgatott, és szerzett antibiotikumot. Attól a háta ugyan helyrejött, de a lába sajnos a gyógyszer ellenére elfertőződött, amitől a legjobban tartott. Ekkor jött neki az a mentő gondolat, hogy a gepárdok nyála sebgyógyításra alkalmas lehet, és bement megnyalogattatni a sebes lábát a gepárdokhoz (amely egyébként állítólag kifejezetten kellemetlen érzés, mert rendkívül érdes a nyelvük felülete). A blöff működött, a lába pedig egy héttel később valóban meg is gyógyult. Utána visszament az oroszlánokhoz, akik ugyanúgy fogadták, mint azelőtt, és az életük visszaállt a régi kerékvágásba.

Arra a kérdésre pedig, hogy ennyi extrém élmény és különféle egzotikus faj gondozása után milyen céljai vannak még, azaz mi van még a bakancslistáján, a magyar Maugli így reagált: „Ez egy olyan szakma, ahol mindig van hova fejlődni, tehát mindig azon leszek, hogy fejlesszem magam, és még többet tudjak segíteni az állatoknak. És nekem is van egy nagy álmom, amivel minden nap nyugovóra hajtom a fejem: egy saját vadállatmenhelyet létrehozni, ahol a világ egész területéről menteni fogjuk az állatokat, és ha lehetséges, vissza is fogjuk őket vadítani, hogy visszakerülhessenek a vadonba! Természetesen lesz olyan állat is, akivel ezt nem lehet majd megtenni, számukra mi leszünk az Utolsó Menedék, ahol stresszmentesen, nélkülözés nélkül élhetik le az életüket.”

Kapcsolódó

„A minőségi csokoládéhoz elég három alapanyag” – Gyöngyvér a világ legjobb ültetvényein leste el a kakaóbab feldolgozásának trükkjeit

Hobbinak indult Sára-Gulyás Gyöngyvérnél a csokikészítés, azóta viszont csak ebből él. Extrém bonbonjaival világversenyeken szerzett érmei neki csak a hitelességhez kellettek, és igazán a csokikészítő workshopok éltetik.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK

Richárd egy balesetben elveszítette a lábát, teste 70 százaléka megégett – az orvosok már lemondtak róla, ő viszont világbajnokságra készül

Egy tragikus, kis híján végzetes nap az egész életét megváltoztatta, annak ellenére, hogy a sport már korábban is az élete része volt.

Malinovszki András / Fotó: Kecskeméti Televízió - szmo.hu
2024. augusztus 05.

Egészen hihetetlen történet Fejes Richárdé, a tizenöt éves fiúé, aki egy brutális balesetet élt túl.

Richárd motoron ütközött egy autóval, mindkét jármű kigyulladt, a benzin pedig ráfolyt a ruhájára, ami miatt teste hetven százaléka megégett. Az orvosok alig láttak esélyt a túlélésére, de valami csodával határos módon mégis felépült – idézi vissza a balesetet a Blikk.

Fejes Richárd, aki egyik lábát elvesztette és testét máig hegek borítják, mégis próbál pozitívan gondolkodni és élvezni az életét. A sportban találta meg a vigaszt, amit a tragédia után sem hagyott abba.

„A barátaimmal fürödtünk egy tóban, és hazafelé tartottam, amikor a növényzettől nem vettem észre egy táblát, és a kereszteződésben egy kilencven kilométer/órás sebességgel közlekedő autó elütött. Harminc métert repültem, a motor pedig kilencven méterre állt meg onnan” – mesélte Richárd a drámai pillanatokat.

„Felkeltem az árokban, tudtam, hogy nagy baj van, de fájdalmat nem éreztem. Még a szüleim telefonszámát is le tudtam diktálni. A tűzoltók kiérkezése után ájultam el, és csak három héttel később ébredtem fel.”

Richárd édesapja, Fejes István éppen akkor ért a helyszínre, amikor fiát ásványvizekkel oltották el. A kocsiban ülő nő, a sofőr felesége locsolta le.

Az aggódó apuka elmondta, hogy fia sarka leszakadt, a sípcsontja, a combcsontja, a keresztcsontja és a szeméremcsontja eltörött, a csuklója pedig megrepedt. Az orvosok szerint az égési sérülések az élettel összeegyeztethetetlenek voltak.

Richárdot először a kecskeméti kórházba vitték, majd négy órával később már Budapesten, a Honvédkórházban volt.

Tízórás műtét során eltávolították a megégett bőrt, amputálták a lábát, és vasakat tettek az ép végtagjába.

Nyolc hétig életveszélyben volt, összesen tizennégyszer operálták meg. Az elviselhetetlen fájdalmak miatt három hétig mesterséges kómában tartották, és csak felébredése után szembesült azzal, hogy elvesztette a lábát.

„Gyorsan elfogadtam, a lényeg az volt, hogy túléljem, nem a lábam számított” – mondta a fiatalember, aki ötévesen kezdett el küzdősportolni, és tizenhárom éves koráig versenyzett. Brazil jiu-jitsuban hat bajnoki címet, diákolimpián első helyezést ért el, és összesen hetvenkét érmet szerzett.

A tragédia óta Richárd felvette a kapcsolatot az őt elgázoló autóssal, akire egyáltalán nem haragszik. Inkább a jövőre koncentrál. Az édesapjával kezdte meg a rehabilitációt és a kemény edzéseket. Majdnem egy évet Kanadában éltek, ahol elkészítettek számára egy méregdrága, speciális protézist.

Azóta több mint negyven kilót szedett magára és kiváló parasportolóvá vált. Fekvenyomásban tavaly megnyerte az Európa-bajnokságot, Grúziában négy aranyérmet szerzett, most pedig már a világbajnokságra készül.

„Több mint százötven kilót ki tudok nyomni, és minden második nap edzek. Nyilván nem kell mindenkinek versenyeznie, de engem a tréningek segítettek átlendülni a mélypontokon”

– tette hozzá.

Nemcsak magára gondol azonban, amikor edz: „Szeretnék erőt adni azoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek” – fogalmazta meg másik célját Fejes Richárd.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK

Tanárnak nézték az osztálytársai az ország legidősebb, 71 éves frissdiplomását

Szegedi Dezsőt 68 évesen vették fel a Miskolci Egyetemre. A színművész határozottan emlékszik az első napjára is.

H. M. - Fotó: RTL - szmo.hu
2024. május 26.

Szegedi Dezső, az ország legidősebb egyetemistája az iskolai élményeiről számolt be az RTL-nek.

A 71 éves Szegedi arról is mesélt a tévécsatornának, hogy milyenek voltak az egyetemi évek, amit ráadásul nappali tagozaton végzett el.

Szegedit 68 évesen vették fel a Miskolci Egyetemre. A színművész határozottan emlékszik az első napjára.

"Első szemeszter, első óra. Mentem a folyosón végig, és fiatalok nézték, hogy ki ez az öreg és következő: jónapot tanár úr, azt hitték, hogy tanár vagyok"

- emlékezett vissza a színművész, aki azt is elmondta: volt, amikor éjszaka kettőig írt beadandót munka mellett.

Szegedi egy ma már nem létező miskolci városrészről, Gordonról írta a szakdolgozatát. Ezzel a kutatómunkával nemcsak emléket szeretetett volna állítani a miskolci roma muzsikosoknak, hanem meg szerette volna azt is mutatni a fiataloknak, hogy tanulni sohasem késő.

Kapcsolódó

1500 tanár dolgozhat diploma nélkül a közoktatásban

A Népszava mindezt abból a válaszból számolta ki, amit Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára adott Kanász-Nagy Máté országgyűlési képviselő (LMP) írásbeli kérdésére.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK

Megvan a következő magyar űrhajós, az autóiparból emelkedik a csillagok közé Kapu Tibor

44 évvel Farkas Bertalan után megvan a következő magyar űrhajós. Nemsokára a NASA-nál fejezi be kiképzését Kapu Tibor és a tartalékos Cserényi Gyula.

FM. Kép: MTI/KKM - szmo.hu
2024. május 27.

Megvan a végleges döntés a következő magyar űrhajósról – derül ki a külgazdasági és külügyminisztérium közleményéből. A szakértői bizottság végleges döntése alapján Kapu Tibor lehet az az ember, akit Magyarország hosszú évtizedek után ismét a világűrbe küld, míg a tartalék űrhajós Cserényi Gyula lesz, ők fogják elvégezni a kiképzés utolsó fázisát.

A kiválasztott Kapu Tibor 32 éves gépészmérnök, aki eddig leginkább az autóiparban dolgozott, és főleg akkumulátor-fejlesztéssel foglalkozott.

Vele azonos kiképzést kap a 35 éves villamosmérnök, Cserényi Gyula, aki szükség esetén helyettesíti őt, máskülönben a Földről segíti majd a küldetését.

240-en jelentkeztek a küldetésre, akik közül a szakértők végül kiválasztottak négy jelöltet. Ők mindannyian komoly kiképzésen estek át az űrdinamikától kezdve a könnyű repülőgépes pilótakiképzésen át a különböző fizikai tesztekig és tudományos munkákig. Végül közülük választották ki Kaput és Cserényit. Ők ketten hamarosan az Egyesült Államokba utaznak, ahol az amerikai űrkutatási hivatal (NASA), illetve egy szerződés alapján az Axiom Space nevű vállalat fogja biztosítani a kiképzésük utolsó fázisát.

Farkas Bertalan 44 évvel ezelőtt vált az első magyar űrhajóssá, és most küszöbön áll a következő magyar küldetés – magyarázta a bejelentés apropóján Szijjártó Péter miniszter –, a kormányzat ugyanis a tudományos és ipari fejlesztések, vívmányok tökéletesítése érdekében nemzeti kutatóűrhajós programot indított. A magyar űripar a fejlett nemzeti iparágak közé tartozik Szijjártó szerint, a tesztek pedig nagymértékben segíteni fogják a magas hozzáadott értékű, high-tech szektorok, például az egészségtudomány fejlődését.

Kapcsolódó

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk