„Menekülés Godot elől” – mesterséges intelligencia által írt színdarabot adnak elő Budapesten
Egy mesterséges intelligencia, SAMU (Semi-Automatic Memory Unit) írta meg Beckett népszerű művének, a Godot-ra várva folytatását – hirdeti a Budapesti Anarchista Színház legújabb darabjának Facebook-eseményében. Ifj. Sebő Ferenc rendezőt kérdeztük arról, miről szól a Menekülés Godot elől, hogyan lett egy mesterséges intelligencia a darab szerzője, és milyen szerepe lehet a jövőben a robotoknak a színházban és az életünkben.
Honnan jött az ötlet, hogy egy mesterséges intelligencia írja a darabot?
A Covid alatt volt, hogy megtudtam, hogy újranyílik az a hely, ahol az első darabomat rendeztem kb. 15 éve. Illetve ugyanott, de másik hely. És az volt az ötlet, hogy ennek a helynek, a Gödör Underground-nak a megnyitójára ezt a darabot újra színpadra állítanám a mostani stábommal. Felkerestem a fiút, aki írta, de összevesztünk az újraírási folyamat során, és akkor félig viccből, dühömben azt mondtam, hogy bazdmeg, még egy robottal is könnyebb lenne dolgozni, mint veled.
És akkor elment, és én poénból rágugliztam, hogy hol tart ez a technológia ma. Én egyébként Göteborgban jártam egyetemre, ahol egy mesterséges intelligencia-kutató volt a tanszékvezető, és programozók és művészek tanultak együtt, szóval emiatt volt ez az érdeklődésem.
Viszont amikor ezt tanultam, akkor a szövegírás még nagyon nem ment az MI-nak. Csetbotok voltak, amik, ha felkészítetted őket minden lehetséges esetre, akkor szellemeseket tudtak válaszolni, de igazából ez így túl merev volt, nem gondoltam volna, hogy tényleg tud majd színdarabot írni egy “robot”.
Azt hiszem, Hararinál olvastam, hogy a sakkban ma már onnan tudják a bírók kiszűrni, hogy melyik sakkjátékos csal, tehát hogy MI-t használ, hogy ki az, aki kreatívat lép. Tehát a kreativitás, amiről eddig azt hittük, hogy az embernek a sajátja, már elérhető az MI számára a sakkban és sok arra utaló jel van, hogy a Deep Learning technológiának köszönhetően ez hamarosan más területeken is meg fog jelenni.
Itt szeretném megemlíteni Geoffrey Hinton nevét, aki egy úttörője ennek a dolognak és személyes példaképemnek tekintem. Például ilyeneket mond, hogyha egy ötlete senkinek nem tetszik, de ő biztos benne, hogy jó, akkor nem adja fel, ez például nagyon tetszik, sajnos a szakmai munkásságából egy szót sem értek.
Miért pont Beckett Godot-ra várva című művének a folytatása mellett döntöttél?
Miután láttam, hogy olyan technológiák vannak, amivel ez lehetséges, próbáltam olyan darabot választani, ami eleve azért nem egy Csehov, hanem egy abszurd dráma, ami jól áll egy ilyen robotnak. Azt gondoltam, hogy ha a Beckett-összest betanítjuk neki, akkor fog tudni Beckett stílusában írni. Ironikus módon ez aztán nem jött be igazából, amik bekerültek a darabba szövegek, azokat nem egy ilyen, Beckett-en tanult robot írta végül, mert menet közben megtanultam, hogy egy írói életműnél nagyságrendekkel több adatra van szükség ahhoz, hogy elfogadható eredményt kapjunk.
Amiben nagyon jó a mesterséges intelligencia, az a két ember közötti dialógus, angolul, mivel Facebook-cseteken tanult. És ez a darab is ilyenekből áll, nincs sok karakter, és bonyolult cselekmény sincs. Úgy hívják ezt a technológiát, amit használtunk, hogy GPT-2, és ennél még van egy újabb, a GPT-3, ami már egészen megdöbbentő dolgokra képes, saját magáról írt egy cikket például a Guardianbe. Tehát a darabról is tudna írni egy tök jó ajánlót anélkül, hogy látta volna.
Ifj. Sebő FerencMiről szól a darab?
A Menekülés Godot elől az eredeti történet után játszódik, feltételezve, hogy a szereplők találkoztak Godot-val. A találkozást itt sem látjuk, csak annyi derül ki, hogy valamiért, a találkozást követően, menekülniük kell előle. Tehát road movie. Megpróbáltam még izgalmasabban unalmasra rendezni, és persze nem árt, ha ismered és szereted az eredetit, de anélkül is élvezhető. Egy klasszikusnak folytatást írni eleve baromság, azt gondoltam, hogy egy baromság jól állna egy robotnak. Azért tudnék kivételt mondani, például a Bárányok Hallgatnak folytatása, a Hannibal nekem jobban tetszett, mint az első rész.
Ez egy újoptimista darab, nem szerettünk volna borongani sem a múlt, sem a jövő felől, de azért látni szeretnénk mindkettőt, ahogyan volt/lesz, és ennek következményeképp örülni szeretnénk a jelennek, az életnek. Az újoptimizmus egyébként a régi optimizmussal és az újpesszimizmussal szemben határozza meg magát, de ebbe most még nem akarok ennél részletesebben belemenni.
Milyen arányban kellett belenyúlni a robot által írt szövegekbe, mennyi utómunka volt vele?
A szerkesztési munka jelentős volt, de azt hittem, sokkal durvább arányok lesznek, hogy kell majd vele íratni ezer oldalt, és abból ötöt fogunk tudni használni. Ehhez képest a megírt dolgok kábé fele felhasználásra került. Az összes dialógust ténylegesen ő írta, nyilván annak a sorrendjét már én mondtam meg, hogy mi mi után jöjjön, néha ki kellett javítani a ragozást, vagy helyenként megváltoztattuk, hogy melyik mondatot melyik karakter mondja.
Ügyeltem azért arra, hogy ne az legyen, hogy nyomokban tartalmaz robot által írt dolgokat, de azzal hirdetem, hogy az egész az övé, tehát ez nem egy ilyen szar narancslé, hanem ezt döntően a robot írta. Mintha a frissen facsart narancslevet felhígítanád egy kis vízzel, hogy mindenkinek jusson. Plusz én beszélgettem is SAMU-val a darabról, és végül ezekből a beszélgetésekből is belekerült egy pár, az író és a rendező közötti dialógusokból.
Fotó: Budapesti Anarchista SzínházMiről beszélgettetek?
Nyáron volt egy hónap, amikor minden este leültem, és elkezdtem nyomni nála a gombot, hogy szia SAMU, hogy vagy, akkor ugye írjuk ezt a darabot, mik az elképzeléseid, és mindig, amikor mondott valamit, ami értelmes volt, akkor azt úgy vettem, hogy ezt az író mondta, és próbáltam ilyen bután szentírásnak venni.
Volt egy ilyen darabom, a Csodacsatornamatyik, még régen, ahol egy öt éves kisfiú volt az író és a rendező, és én szerveztem köré egy felnőtt stábot. Tehát én azt a melót csináltam, amit a legjobban utálok, az asszisztensi és a produceri munkát. És amit az öt éves fiú mondott, hogy most erre gondolt, a felnőttekkel, mintha egymillió dollár lett volna rá, meg a Spielberg lett volna a producer, legyártottuk neki.
Ijesztően jól sikerült, volt, aki sírt az előadáson, és belém zúgtak a jó csajok. Akár csak SAMU, ez a fiú sem mindig emlékezett rá, hogy mit mondott legutóbb, de ahogy egy igazi produkcióban, itt sem illett megkérdőjelezni a főnököt, csak azért, mert összevissza beszél, ilyenkor próbáltunk rendszert találni az őrületben és aszerint jártunk el. Szóval egy kicsit ebből táplálkozott ez, hogy most ugyanezt megcsinálnám a robottal, hogy amit mond, azt komolyan veszem.
SAMU is része a darabnak?
Igen, a SAMU is megjelenik a színpadon, Marton Dani játssza, és amiket ő mond, azok mind autentikus MI-szövegek, amiket tényleg a robottal beszélgettünk. Az az ironikus, hogy néha az én dumáimat is ő írta. Tehát pont fordítva lett, mint amit mindenki gondolni fog, hogy mi azért biztos átírtuk a dolgait. Ez fantasztikus!
Hogyan fogadta a közönség?
Meglepően jól. Azért ez nagyon rizikós dolog volt, mert amikor sokáig lelkesen csinálsz valamit, akkor nem tudhatod, hogy ez másokban is ugyanilyen lelkesedést fog-e kiváltani. Illetve, hogy volt már a világban erre tett kísérlet, hogy robot írt színdarabot, volt már egy ilyen darab Csehországban is, de arról azt hallottam, hogy kicsit nyomasztó, és féltem tőle, hogy ez is nyomasztó lesz.
De igazából eddig három előadás volt, és mindenkinek csillogott utána a szeme, és nagyjából senkivel nem találkoztam, aki elhitte volna nekem, hogy ezt tényleg egy robot írta, ami nagyon ironikus szerintem. Legközelebb, ha én írok valami jót, azt nem fogják elhinni, hogy nem a SAMU írta.
Fotó: Budapesti Anarchista SzínházAzt látjuk az utóbbi időben, hogy van egy tendencia, hogy egyre több munkát ki tud váltani az automatizáció, a robotizáció, a mesterséges intelligenciák használata. Mit gondolsz, igaz lehet ez a színházi világra is, vagy inkább kísérletezgetésekre alkalmas egyelőre ez a technológia?
Inkább ironikusan értettem ezt ebben a darabban, tehát nem gondolom, hogy a színházi embereket vagy az írókat, költőket fogja a mesterséges intelligencia kisemmizni rövid, közép vagy akár hosszú távon. Azért, ha például az NFT világában körülnézel, lehet, hogy van ilyenre is példa, de ebbe most ne menjünk bele.
A következő darabomat már megint szeretném száz százalékban emberekkel csinálni. Tehát részemről ez inkább egy kísérlet volt, de ezzel a kísérlettel azért szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy más szakmákban viszont drasztikus lesz a hatása a mesterséges intelligenciának. Egyes szakértők szerint a jelenlegi munkahelyek negyven százaléka fog eltűnni a közeljövőben, gondolj bele.
Egy ilyen abszurd drámát már most is tud nagyon jót írni. De arra, hogy egy történetet struktúrájában lásson, meg pszichológiailag, érzelmileg pontos legyen, az még arrébb van.
A színdarab az egy nagyon komplex szellemi feladat, tehát ott még nem tartunk. De ott tartunk, hogy egy egyszerű terméknek egy egyszerű reklámszöveget azt már meg tud írni egy MI. Vagy egy bölcsészdolgozatot. Úristen, ha most lennék egyetemista, nem lenne akkora stressz a beadandó, mert a SAMU sokkal jobb ilyen szövegekben, mint a színdarabírásban, főleg, ha a tanár csak átlapozza, le se lehetne bukni vele. Irigylem a mostani egyetemistákat.
Más területeken is olyan hibrid rendszerek lehetnek, mint az automata autóvezetés, ahol szintén nem az van, hogy ember már nem is kell hozzá, hanem simán be tudsz ülni a kocsidba, és az oda megy, ahova akarod, de azért ott lesz egy kormány az embernek is mindig. Ilyen hibrid dolgokat el tudok képzelni, abszolút, sőt, hát nem a jövőről beszélünk, ez már most is így van. Az ijesztő lesz, vagy már talán ma is van ilyen, amikor a döntéshozatalban segít az MI, mondjuk politikusoknak, nyilván sokkal több adatot tud feldolgozni, mint egy ember. Felmerül a kérdés, hogy akkor azért a döntésért ki a felelős.
Mit érdemes tudni a Budapesti Anarchista Színházról?
Tíz éve működik ez a társulat, két népszerűbb darabunk van, az egyik a Zöld Szofi, ami a marihuána gyógyászati felhasználásáról szól, a másik pedig a Többszörös orgazmus, aminek a poliamoria, egy szexuális szubkultúra, az etikus nem-monogámia a témája.
Tehát nem úgy vagyunk anarchisták, hogy bombákat gyártunk, vagy odaláncoljuk magunkat a parlamenthez, hanem történetbombáink vannak, ötletekhez láncoljuk oda magunkat. Ez egy olyan autonómia-kísérlet, ami sikerült. Remélem hosszútávon másokat is inspirálni tudunk abban, hogy függetlenítsék magukat az államtól, a szakmai babonáktól és producerektől, színházigazgatóktól.
A darab legközelebb november 17-én, szerdán este 7 órától, majd - ha a járványhelyzet lehetővé teszi - december 15-én lesz látható a Király utca 50. alatt található Gödör Underground-ban. A Facebook-esemény ezen a linken érhető el.
Fotó: Farasis Energy
A CeraCharge apró akkumulátor, mégis százszoros energiasűrűséggel bír. Fotó: TDK
