Kora szuperhőse volt a magyar huszár, mindent elért a hadseregben, de rabként halt meg itthon
Egy mészáros fiaként látta meg a napvilágot Simon József 1771-ben, a Szabolcs megyei Nagykállóban. Tíz testvére összesen nem volt annyira rossz gyerek, mint ő: agresszív csínytevéseiről hírhedt diák volt, később pedig nagy nőcsábász.
Már tizenhat évesen kitűnt erejével és bátorságával, amikor egy családlátogatás alkalmával a Simon-udvar egyik megvadult bikája rátámadt az egyik jobbágyra, József pedig felkapott egy kaszát és egyetlen csapással kivégezte az állatot.
Felmérve saját képességeit, a serdülő kamasz hamarosan huszárnak állt, azonban apja a saját mesterségét szerette volna továbbadni fiának, ezért sok pénzért kiváltotta őt, és inkább Kecskemétre vitte mészárossegédnek. Józsefben azonban teljesen más ambíciók munkálkodtak, ezért amint tudomást szerzett róla, hogy a harmadik osztrák-török háborúhoz keresnek katonákat, el is viharzott Hajdúböszörménybe haditoborzásra.
A katonai szuperhős
Néhány hónap kiképzés után, 1788-ban már részt is vett élete első igazi csatáján a délvidéki oszmán háborúk során. Itt ugyan megsérült, de ez sem szegte kedvét, sőt, két évre rá máris vicekáplári előléptetéssel indult tovább a következő csatába.
Hadi karrierje az 1792-től induló francia háborúk idején indult be, és majdnem egy emberöltőnyi időt töltött a harcmezőkön.
Sorra kitűnt tetteivel, például rögtön az elején egy lotharingiai portyán tizenhatodmagával nekirontott hatvan francia huszárnak. A győzelem után – melynek során József párviadalban vágta le a parancsnokukat – ráadásként tíz foglyot és tizenhárom lovat is zsákmányoltak. Ezután már tizedesként győzte le sorra a francia tiszteket. Amikor 1796-ban a harcok Napóleon tábornok vezetésével átkerültek Olaszországba, a Garda-tónál történő ütközetben harminc ágyút zsákmányolt a tüzérségtől, amiért tiszti, azaz alhadnagyi kinevezést kapott. Ezt követte a hadnagyi titulus, miközben egyre többen ismerték és félték őt az ellenség körében.
Pártfogója, Wartensleben gróf, a Blankenstein-huszárok ezredese közbenjárásával
megkapta az egyik legmagasabb katonai kitüntetést, a Katonai Mária Terézia-rendet,
miután járőrözéskor az embereivel egy nap alatt több száz franciát ejtett fogságba, valamint irreálisan sok lovat is szerzett zsákmányként. A lovagrendi szinten álló Mária Terézia-rend nagyságát jelzi, hogy nagymestere a mindenkori német-római (később osztrák) császár, és csak a legbátrabb tisztek nyerhették el.
Hetvenkettő kitüntetést gyűjtött be
Innentől Simonyi főhadnagyként menetelt tovább, de ez sem volt elég. 1804-ben I. Ferenc császár oklevelet adott Józsefnek az osztrák bárói címéről, illetve alkapitánnyá tette és a Vitézvári előnevet adományozta neki. Az egykori hadiceleb ekkor változtatta a nemesi hangzású Simonyira a nevét.
Az égiek is kiválasztottként kezelték, ugyanis az 1813-as lipcsei „népek csatájában” mellbe lőtték, de a ruhájában őrzött tárcája hihetetlen szerencsével felfogta a golyót. Innen egy lépés volt az alezredesi-, bő egy hónapra rá pedig már az ezredesi (azaz óbesteri) jelvény, de közben a szövetséges uralkodók is két kézzel szórták elé az elegáns kitüntetéseket: megkapta az orosz cártól a Szent György-rendet, a porosz királytól a legmagasabb Pour le Mérite kitüntetést, valamint a hesseni választófejedelemtől a Katonai Szolgálati Érdemrend parancsnoki keresztjét.
Napóleon újabb előretörése során hiába vetette be erejét és vitézségét, még ő sem tudta megakadályozni, hogy a hosszú évek alatt végül a franciák győzzenek. Ugyanakkor a véres wagrami csatában,
1809-ben élete leghősiesebb tettét hajtotta végre a Thaya folyó arcolei hídjának védelme közben.
Sokszoros túlerővel találta szembe magát (két huszárezrede, egy zászlóalj sorgyalogosa és hat ágyúja állt szemben harmincezer főnyi ellenséggel), de József akkor is a végsőkig ágyúztatott és küzdött. Végül inkább felgyújtotta a hidat, amelyről az utolsó utáni pillanatban menekült el az embereivel, hogy biztosítsa a csapata visszavonulását a megnyerhetetlen csata helyszínéről. Ezt követően kapta meg az őrnagyi rangját.
A háború végeztével még utoljára megcsillanthatta különleges képességeit, amikor a hadsereg élén üldözte Napóleont és katonáit. 1814 telén az ezredével képes volt átúszni Lyonnál a jéghideg Rhône folyót, csak azért, hogy ezzel a váratlan rajtaütéssel egy lépéssel az ellenség elé kerüljön. Következő évben megkapta – az osztrák után végre – a magyar bárói rangot is, amellyel együtt immár nem kevesebb, mint hetvenkettő kitüntetéssel büszkélkedhetett.
