Kétszer készítették fel családját a halálára, mégis meggyógyult a koronavírusos brit édesapa
Tapssal köszöntötték otthon a háromgyerekes apát, Keith Watsont, aki három hónapot töltött kórházban a koronavírus miatt.
A COVID-19 elleni hosszú küzdelme alatt 23 napot töltött kómában és 41 napot az intenzíven az 52 éves férfit. Az orvosok kétszer is közölték a családdal, hogy meg fog halni.
Több mint 100 barát és szomszéd üdvözölte otthon a kent-i Herne-öbölben tapssal és ujjongással.
„Nem tudom elhinni, hogy még életben vagyok”
– mondta Watson a Metro-nak. „95 nap után most ölelhettem meg először a 17 éves lányomat, és csókolhattam meg a feleségem. Fantasztikus volt.”
A kőműves végzettségű férfi március 20-án került kórházba. Nem voltak az akkoriban közismert tünetei, mint a láz és a köhögés, de asztmás lévén nehezen vette a levegőt. A vér és oxigén szintje nagyon alacsony volt.
Keith utolsó emléke egy doktorról van, aki védőfelszerelésben tevékenykedett körülötte, ezt követően kómába esett. 23 napig nem volt eszméleténél. Több mint egy teljes hónapig lélegeztetőgépen volt.
„Teljesen megváltozott az ország ahhoz képest, mint amikor pénteken bementem a kórházba azzal szemben, ahogy hat hét múlva kinézett, mikor felébredtem” – az Egyesült Királyságban Keith kómába esésének idején 3269 beteget ápoltak, és 144 halottat követelt a vírus, s mikor elhagyhatta a kórházat, már 306 ezer ember volt igazoltan fertőzött, és 43 ezer ember halt bele a koronavírusba.
Felesége, Sarah és gyermekei, a 25 éves Madeleine, a 23 éves George és a 17 éves Gabrielle a járvány miatt nem tudták látogatni apjukat. Kétszer is értesítették őket, hogy a férfi meg fog halni, de mind a kétszer a szervezete nyert a vírussal szemben.
„Bizonyos pontokon olyan volt, mintha már gyászolnánk őt”
– mesélte Keith fia. Minden fellángoló kételyük ellenére bíztak az apjában, hogy túléli. Normál körülmények között egy ilyen helyzetben nem mozdultak volna az ágya mellől, de a járványhelyzet ezt nem engedte meg. A legfurcsább ezért az volt a család számára, hogy Keith nélkül kellett visszatérniük az életbe, miközben az apjuk az intenzíven feküdt.
