Így terjedt a csernobili "atomfelhő"
„27 év után, most láthatják, hogy 1986. április 26. és május 10. között hogyan és merre, milyen intenzitással terjedt a csernobili atomfelhő” – ezzel a szöveggel terjed a Facebookon a videó, ahogy írja az Index. Ám ez nem igaz, mert videót a francia kormány sugárvédelemmel foglalkozó intézete, az IRSN már 2005-ben elkészítette.
Amit alant láttok, és ami most terjed, az egy 2011-ben elkészített újabb változat. Amit viszont rajta láttok, az igaz: pontos modellszámítások alapján készült az animáció, és utólagos mérésekkel is ellenőrizték. Tehát valóban pontosan így terjedt a baleset után a szennyezés.
Csernobil. Neve mára egyet jelent az atomerőmű katasztrófával. 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a négyes blokk reaktorát két robbanás vetette szét, felszakítva az épület tetejét és falait. A reaktorban tíz napig égett a tűz, és több százszor annyi radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után.
A vizsgálat utóbb kiderítette, hogy a katasztrófát a reaktor tervezési hibája és egy felelőtlen, nem engedélyezett kísérlet okozta. A szakemberek sorozatos hibái miatt ráadásul csak a robbanás után egy nappal később rendelték el a terület teljes kiürítését. Ekkor 200.000 ember élete azonnal megváltozott. A környéket lezárták. Azért, hogy az emberek ne vigyenek magukkal túl sok holmit, azt mondták nekik, hogy az evakuálás csak ideiglenes, és körülbelül három nap múlva visszatérhetnek.
A védőépületek hiánya miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa egyes részeire és az Egyesült Államok keleti részére. A radioaktív szemét kb. 60%-a Fehéroroszországban hullott le.
Nehéz megítélni, hány ember halálát okozta a katasztrófa, mert sokan csak később haltak meg a szövődményekben (például rákban), és vannak, akik még ma is élnek, de nem lehet eldönteni, betegségüket a katasztrófa okozta-e.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket; valamint úgy becsüli, hogy körülbelül 4000 ember halt meg a későbbiekben ezzel kapcsolatos betegségekben. A kontinensen a félelem miatt megnőtt az abortuszok száma is, a balesetet követő hetekben több tízezer meg nem született gyermek is a robbanás áldozata lett.
A szovjet vezetés már a katasztrófa napján értesült a balesetről, de a hírt nyilvánosságra csak két nappal később hozták, amikor Svédország felvilágosítást kért a radioaktivitás általuk mért emelkedésének okairól.
Idehaza egy tudományos intézet néhány munkatársa a katasztrófát követő délelőttön egy utcai telefonfülkéből több óvodát, bölcsődét felhívott, figyelmeztetve a pedagógusokat, hogy a nap sugárzása olyan erős, hogy az veszélyes lehet a gyerekekre. Innen terjedt aztán tovább a figyelmeztetés.
Április 28-án a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője a BBC híre alapján bejelentette a katasztrófát a rádió 21 órai híradásában. Az adást a felsőbb vezetés letiltotta. Magyarországon csak május 1. után hangzottak el az első érdemi információk a katasztrófáról.
Magyarországot - az időjárási viszonyok miatt - két hullámban érte enyhe-közepesnek minősített radioaktív szennyezés. A legszennyezettebb terület Budapest volt, a fővárosinál kisebb szennyezést mutattak ki a Dunántúlon és Észak-Magyarországon. Budapest cézium-szennyezettsége legalább százszor kisebb volt, mint azoké a fehérorosz, ukrán és orosz területeké, ahonnan a lakosságot kitelepítették, a baleset Magyarországon 2-3 havi természetes eredetű sugárzásnak megfelelő többletterhelést okozott.
