Ez most az ország legjobb strandkajája, a Palatinusra kell menni érte
Az elmúlt pár évben akkora divat lett a minőségi gasztronómia, hogy egészen a meredeken lehúzós, hírhedten gyenge lokációkat is sikerült megfertőznie. Gondoljunk itt a felfoghatatlanul szépen végbement balatoni gasztroforradalomra, a szelet pizzák ráncfelvarrására, vagy a Belvárosi Piacra, ahol a város legjobb rántott szelete mellé a város egyik legjobb lángosa is befért. Van azonban egy olyan környezet, amit ezidáig elkerült a tudatos vendéglátás Szauron szeme.
A strandokon még mindig a virslivel megerőszakolt kifli, a kátrányban sült lángos és a nutellás gofri a császár.
Aztán jött Bíró Lajos, aki nemrég elköszönt a fine diningtól, és helyette az egyszerűbb ételeket kezdte el renoválni (vagy csak egyszerűen normálisan elkészíteni). Az a Bíró Lajos, aki a piacos vendéglátást egy új szintre emelte, sőt elindított egy olyan folyamatot, aminek köszönhetően mára rendelkezünk egy komplett gasztropiaccal is. Szóval Lajosék most a Palatinus strand felé vették az irányt, mondván, ha egy piacon bejött, itt is összejöhet.

A Laza Pala kívülről totálisan úgy néz ki, mint egy tipikus hekkes-lángosos egy tipikus strandon. A ketchupos tömlők mögül kimosolygó „mit kérsz aranyom?”-tól elkezdve a műanyag székekig minden a helyén van. Az ördög bizony a részletek mögött bújt el ismét. A nyitás előtt valami ilyesmi beszélgetés zajlott le az üzlettársak között:
- Strand büfé? Nemár..
- Jó lesz! Ha egy piacon bejött itt is menni fog!
- Jó, de akkor legyen kurva jó, legyen olyan sült krumplink, mint mondjuk a Mekiben.
Ami ezután következett, az a nem semmi. Mivel
a menü terén csak a klasszikus strand kajákban gondolkodtak, mindenféle sallang nélkül, de bika minőségben, ezért érdekes dolgok születtek.
A sült krumpli mekis jellegét nem viccnek szánták, az ország kedvenc sült krumpliját oly módon próbálták utánozni, hogy külföldről szereztek egy Meki által kiszuperált fritut, a burgonyával kapcsolatban pedig hosszas tesztelés után az Aviko prémium termékére esett a választás, a végeredmény pedig döbbenetesen hasonlít a kívánt verzióra. A sütő ára még használtan is karcolja a 600 ezer magyar valutát, így a konyhaberendezések majdnem többet érnek, mint az egész hely, pedig a konkurens büfék árainak nem igazán lőttek fölé.

Párizsis szendvics, 990 forint. Igen, ez rajta van a menün. Elsőre kétszer is sokkot kapsz, 990? Parizeres szendvicsért? Meg egyáltalán, parizer?? Nos, - röviden - igen. A párizsi azonban egy 99%-os hústartalmú elég zsivány párizsi, szép vastagon szeletelve, és a szendvics jelleg helyett, inkább egy főételként kitálalva. Ez egy kicsit más fless, mint a csemege pultos opció, amekkora poénnak tűnik, annyira meg is éri az árát.

A Buja Disznókban legenda fokozatot elért rántott hús, és a krumplisaláta hozzá szintén megtalálhatóak. Ezen felül van sült csirke, és a szintén a piacról is ismert világbajnok lecsókolbász is a hús kategóriában, valamint a vega vonalon egy érdekes tésztasaláta, ami leginkább egy hideg paradicsomos tészta olívával, nem a majonézes borzadály-féle saláta.



A legjobbat pedig a végére. A gofri. Anyám borogass, ilyen fasza gofrit még nem pipáltam. A Varjú Viktor által kikevert tészta, és nem a teszkós gofrisütős eljárás elegye egyszerűen nagyszerű. Semmi varázslat, semmi titkos hozzávaló, csak ilyen ha nem sajnálják bele a lelket. Fújós tejszínhab helyett mascarpone a tetejére, és pár forint különbséggel kategóriákkal jobb gofrit kapunk, mint a strand többi büféjében.


Nem gondoltam volna, hogy valaha a Palatinusra megyek enni, és onnan elégedetten is fogok távozni, de hát ez bejött.
Nem is úgy, ahogy anno a Buja disznókban a piacon, hanem annál sokkal szerényebb, már-már pofátlanul egyszerű megoldásban. Strand, műanyag székek, félmeztelen habtestek, gyereksikoly, világbajnok ételek, és egy új, a környéken szokatlan szag: a tiszta sütőolaj szaga.
Női vélemény:
Bevallom őszintén, hogy nem a kedvencem a strand, se az olajos lángos, sem a vizes jégkrém desszert gyanánt, sem az a hozzáállás, hogy hosszú évek során az ember belenyugszik szépen, hogy a strandkaja az maximum oké.
Miért vagyunk rákényszerítve arra, hogy a vízből kimászva együnk valamit, amiben az a legjobb, hogy laktat? Miért csak a sokaknak megfizethetetlen éttermekben ügyeljenek a minőségre? Miért nem kaphatunk 200 forinttal többért jót, igazán jót ilyen körülmények között is?
Aztán a héten besétálok az amúgy csodaszépen felújított Palatinus Strandfürdőbe, és olyan strandbisztróba botlok, aminek még a párizsis szendvicse is egy kellemes meglepetés. Majd kóstolok bitangjó kolbászt és tökéletes gofrit.
És marhára örülök, hogy itt tartunk. Hogy
nem kell fenszi helyre menni, nem kell ingbe bújni ahhoz, hogy jóllakottan és jó élménnyel távozzunk egy strandról.
Bíró Lajosnak marhára nem lenne feladata, hogy a piac után még egy ilyen szegmenst is helyrepofozzon. Bíró Lajosnak nem kéne azzal foglalkoznia, hogy patent sült krumplit kísérletezzen ki az üzlettársaival. Hiszem, hogy ő ezt azért vállalja magára, mert foglalkoztatja az a tény, hogy a magyar gasztronómia fejlesztése nem állhat meg a fine dining helyek patent üzemeltetésénél.


Mindenki megérdemli, hogy a nehezen megkeresett forintokért ne szar hekket és száraz szendvicset legyen kénytelen a talán egyetlen szabadnapján venni a gyereknek.
Tetszik a Laza Pala. Tetszik a misszió, és tetszik, hogy megint tettünk egy lépést afelé, hogy magunk mögött hagyjuk a magyar gasztro fájdalmas hibáit.