Ezzel a furcsa eszközzel vált világhírűvé a kiváló magyar tudós
Láttátok már a Thököly úton ezt a furcsa szobrot (vagy installációt) A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat épületének előkertjében, a kerítés mögött áll.
Tudjátok mi ez?
Eötvös Loránd világhírűvé vált találmányát, a torziós ingát ábrázolja.
A 220 centiméter magas alumíniumkonstrukció egy medencében áll – sajnos idén nyáron nem láttunk benne vizet. Az installáció 1970-ben került az épület kertjébe.
Eötvös Loránd torziós ingája fontos találmány volt. A nehézségi gyorsulás apró változásait, illetve a tehetetlen és súlyos tömeg egyenlőségének kérdését vizsgálta. Torziós ingát ma is használnak rendkívül érzékeny műszerekben különböző mérésekre.

Na, de mi az a torziós inga? Ennél az eszköznél a testet egy vékony drótszálra függesztjük fel, és a drótot elcsavarva a tárgyat forgási rezgésbe hozzuk. Az elcsavarodó drótszálban deformáció okozta rugalmas erők lépnek fel, amelyek a rendszert az egyensúlyi állapot irányába mozgatják. Mivel a fellépő forgatónyomaték egyenesen arányos az elcsavarodás szögével, a jelenség dinamikai szempontból teljesen hasonló a harmonikus rezgőmozgásnál megismertekhez.
A nehézségi gyorsulást a 19. század végéig az ingák lengésidejéből határozták meg, de ezek abszolút mérések voltak, így sajnos valamennyire pontatlanok. Eötvös Loránd az 1880-as évektől foglalkozott relatív mérésekkel, ő az úgynevezett Coulomb-féle csavarási vagy torziós ingát szerette volna tökéletesíteni. A mérésekhez Eötvös kétféle ingát használt. A második verzió lett híres. A második változatnál a vízszintes rúd egyik végére platinasúlyt erősítettek, erősítve, másik végén vékony szálra platinahengert, ami alálóg, így a rúd végein levő tömegek különböző magasságban vannak, és ezzel a horizontális gradienseket is meg lehet határozni.
Az első Eötvös-inga, vagyis horizontális variométer 1891-en készült el. Az addigi mérési pontosságot a háromszorosára növelte, a magyar kísérleti fizika egyik csúcsteljesítménye volt.
1900-ban az eszköz a párizsi világkiállításon nagydíjat nyert.
Földtani méréseket végeztek vele Magyarország több pontján, például a Balatonon. De máshol is nagy hasznát vették „Később egy új műszert konstruált, melyben a súlyokat különböző magasságokban helyezte el és ezzel lehetővé tette a gravitációs tér horizontális gradiensének meghatározását is.
A módszer az 1920-as évektől kezdve forradalmasította az olajipart.
A modern gyakorlati geofizika akkor született, amikor a feltérképezett gradiensekből a felszín alatti geológiai szerkezetet találtak meg. Az antiklinális és a sódóm típusú szerkezetekhez ugyanis olajmezők kapcsolódhatnak. Az Eötvös-inga alkalmazásának produktív szerkezetek százait és több milliárd hordó olajat köszönhetünk” -írja Meskó Attila a Magyar Tudomány 1998/7. számában.

„Egyszerű egyenes vessző az az eszköz, melyet én használtam, végein különösen megterhelve és fémtokba zárva, hogy ne zavarja se a levegő háborgása, se a hideg és meleg váltakozása. E vesszőre minden tömeg a közelben és a távolban kifejti irányító hatását, de a drót, melyre fel van függesztve, e hatásnak ellenáll és ellenállva megcsavarodik, e csavarodásával a reá ható erőknek biztos mértéket adván. A Coulomb-féle mérleg különös alakban, annyi az egész. Egyszerű, mint Hamlet fuvolája, csak játszani kell tudni rajta, és miként abból a zenész gyönyörködtető változásokat tud kicsalni, úgy ebből a fizikus, a maga nem kisebb gyönyörűségére, kiolvashatja a nehézségnek legfinomabb változásait. Ily módon a földkéreg oly mélységeibe pillanthatunk be, ahová szemünk nem hatolhat és fúróink el nem érnek.” - írta a találmányáról Eötvös Loránd.
Ha a Thököly úton sétáltok, álljatok meg, nézzétek meg ezt az a konstrukciót, és gondoljatok arra büszkén, hogy ezt is magyar szakember fejlesztette.