Azelőtt kell cselekednünk, mielőtt már mindegy lesz – mondják a Fridays For Future magyar vezetői
És nagyon drasztikusan le kell csökkenteni a pazarlást. Látom nálunk az egyetemen is, hogy mennyi érintetlen és jó minőségű élelmiszert dobnak ki, vagy egyszerűen hagyják megromlani. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ilyen helyzetbe kerültünk.
- A program egy másik fontos pontja, hogy mondjunk le a GDP-hajszolásról.
P.L.: A GDP-vel az a legnagyobb gond, hogy nem számít bele az emberek jól-léte, hogy milyen hatással van rájuk, az egészségükre egy adott dolog termelése, vagy hogy milyen természetpusztítással jár. Nagyon fontos lenne ezen változtatni, mert teljesen torz képet ad arról, hogy mi a jó. Ha a GDP alapján ítélünk meg egy országot, akkor az lesz a legsikeresebb, amelyik a leginkább iparosodott, vagy a legjobban el tudja adni a termékeit – tehát jól működik a reklám-manipuláció is – közben pusztul a természet, rengeteg olyan érték veszik el, ami soha többet nem lesz jelen. Ma már tömeges fajkihalásról beszélhetünk. És egyáltalán nem biztos, hogy egy magas GDP jó hatással van az emberek közérzetére.
Ma még nem tekintjük fontos értéknek a jól együttműködő közösségeket, az emberi kapcsolatokat, a természetet, mert mindent a gazdaság határoz meg - aminek egyik sem számít.
Sürgősen változtatni kell ezen, mert a pénzközpontúság is egyike azoknak a dolgoknak, amelyek ide vezettek.

H.J.: A GDP mennyiségi mérőszám, holott inkább a minőségi mutatókra kellene odafigyelni.
P.L.: Éppen erre is fel akarjuk hívni a figyelmet a mozgalommal, hogy sokszor a gazdasági növekedés írja felül az emberek jövőjét, életét. Miközben olyan döntéseket nem hoznak meg, amelyek az emberek túléléséről szólnának és tudjuk, hogy a nagy aszályok, vagy a beporzók fogyatkozása miatt a következő évtizedekben komoly élelmiszerhiányok fenyegetnek. Nem is beszélve arról, hogy milyen káros anyagok vannak a környezetünkben és azok mit okoznak a szervezetünkben. A mozgalomnak fontos üzenete, hogy most van egy választási lehetőségünk: folytatjuk tovább ugyanígy, vagy váltunk – ami nem könnyű, de muszáj.
H.J.: Minél később hozzuk meg ezeket a döntéseket, annál nagyobb lesz a változás ára.
- Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a migrációs válság is szoros összefüggésben van a klímaváltozással. A szárazság miatt már most milliók éheznek.
P.L.: Igen, ez egy nagyon összetett kérdés, és nagyon sok társadalmi probléma gyökere a klímaváltozás. Sokaknak „zöldnek lenni” kimerül abban, hogy szereti a békákat, a gólyákat, csakhogy egy természeti rendszerben élünk, amelynek nagyon bonyolultak az összefüggései. Itt van a szegénység kérdése: legelőször őket sújtja a klímaválság, mert drágulnak az élelmiszerek. De beszélhetünk az alapvető emberi jogokról is: hogyan lehetséges az, hogy az élethez való jogát vesszük el egy csomó embernek azáltal, hogy ma megszületnek, és mire 40-50 évesek lesznek, nagyon durva válsághelyzettel kell szembenézniük? Ez már most rengeteg embert érint, például Afrikában is, ahol jelentősen nő a népesség.

- Mit tehetnek a politikusok, ti mit javasolnátok nekik?
P.L.: Hallgassanak a tudományra, hallgassák meg azok a szakértőket, akiknek vannak kész válaszaik. Mi egyetemi hallgatók vagyunk, igyekszünk a legtájékozottabbak lenni, de nem vagyunk szakértők. Azt viszont tudjuk, hogy vannak, akik tudnak megoldásokat, és ezek valahol már működnek is. El kell fogadni azonban, hogy ezek a megoldások nem a gazdasági növekedést, hanem a társadalmak egy jobb irányba való fejlődését fogják elősegíteni. A kettőt muszáj lesz elválasztani, mert együtt nem fog menni.
Közhely, de véges bolygón végtelen növekedés nincs. Az emberek akkor fogják ezt megérteni, amikor a maguk bőrén fogják érezni – például éppen az élelmiszerek drágulásánál.
Kulcskérdés, hogy megértsük: az egész társadalmunk is a természet rendszerére épül, és ha elveszítjük, hiába emelik a fizetésünket, nem fog számítani, mert annál sokkal alapvetőbb szinten lesz hiány. Most is egy extrém időszakot élünk – sokat hallani az aszályról és a tüzekről - és az emberek előbb-utóbb ráébrednek, hogy valami nincs rendben. Hiszem, hogy minél inkább érzik, annál inkább hajlandók lesznek változtatni. De nehogy most elkezdjük hirtelen felélni az összes tartalékunkat, „most kell jól élni” felkiáltással…

- Volt már egy Kyoto, egy Koppenhága, egy Párizs, és mégsem látszik, hogy globális szinten komoly változások történnének...
P.L.: Valóban nagyon erősek még az ellenérdekeltségek. Minden azon múlik, hogy az emberek akarnak-e továbbra is fosszilis energiákra épülő iparágakat támogatni. Ezeket egyrészt felülről is támogatják, de mi is fizetünk a termékeikért. Ha sokan nem vásárolnának ezekből, annak meglenne a hatása.
Arra azonban már nincs idő, hogy csak alulról szervezve változtassunk, minden szinten változtatni kell.
Ehhez kell, hogy a politikai döntéshozók azt mondják: mostantól nem támogatjuk olyan iparágat, olyan üzem megépítését, amely súlyos környezetkárosítással jár. A lobbikkal szemben össze kell fognunk mindannyiunknak, hogy kiálljunk azért, amit fontosnak tartunk és bízunk abban, hogy megértetjük többi embertársunkkal. Aki szeret másokat, vannak fontos emberi kapcsolatai, az meg fogja érteni. Én hiszek abban, hogy fel tudjuk venni a harcot a lobbikkal szemben, ha elegen összefogunk.
H.J.: Valóban szükség van a politikai döntésekre, de ezeket nem fogják meghozni, ha nem látnak mögöttük jelentős társadalmi támogatást.
- Egyelőre nem úgy tűnik, mintha a politika felkarolná környezetünk megóvását.
P.L.: Mivel a helyzet egyre súlyosbodik, egy idő után nem lehet nem beszélni róla.
Az a lényeg, hogy azelőtt kell cselekednünk, mielőtt már mindegy lesz.
De hogy mikor jön el az a pillanat? Egyrészt sok szakértő szerint nem tudunk eleget a minket körülvevő rendszerekről ahhoz, hogy kimondjuk: már késő. Másfelől, ha azt mondjuk, hogy késő, ezzel feljogosítunk mindenkit arra, hogy csináljon mindent ugyanúgy, mint eddig és akkor biztos, hogy késő lesz. Most hinnünk kell benne, hogy igen, még van esély. Nagyon durva folyamatok indultak el már, ezeket jó esetben mérsékelni tudjuk, miközben fel kell készíteni a társadalmakat, a mai fiatalokat a várható eseményekre, akár a katasztrófákra is.
- Mennyire érdekli ez a téma a fiatalokat?
P.L.: Nagyon változó. Úgy látom, egyre több fiatalt érdekel, de nyilván nagyon sok hatás éri őket a mindennapokban. Arra törekszünk, hogy kimozdítsuk őket a mostani életvitelükből.
H.J.: A média szerepe is nagyon nagy ebben. Néha megjelenik, mekkora a baj, de nem tartozik a fő témák közé. Így nehéz elhitetni, hogy az emberiség történetében egyedülálló helyzetet élünk, hogy a világ nem ilyen lesz egy-két évtized múlva, és hogy élet-halál kérdésről van szó.
B.P.: Korábban a történelem során mindig soha ki nem mondott evidencia volt, hogy lesz oxigén, lesz ivóvíz, lesz hely, ahol élhetünk és nem kell a saját túlélésünkért küzdenünk. Ez a közeljövőben meg fog változni, ezért kell most mindannyiunknak bölcsen cselekednie, amíg megtehetjük.
A magyar Fridays For Future alapítói, ugyanúgy, ahogy Svédországban elkezdték, minden pénteken kimennek a Kossuth térre és transzparenseikkel hívják fel a figyelmet a klímaváltozásra. Egyelőre az a tapasztalatuk, hogy inkább a külföldiek szólítják meg őket, de remélik, egyre több magyar is fogékony lesz a problémákra. Május 24-én lesz egy, a március 15-i nemzetközi tüntetéshez hasonló akció, amelynek a legszélesebb körű összefogásról kell szólnia. Tevékenységükről rendszeresen olvashattok a a Fridays For Future Magyarország Facebook-oldalán.