Az ország legjobb sajtófotóit láthatjátok a Magyar Nemzeti Múzeumban
Közel 250 fotográfus mintegy 6000 pályaművéből választott legjobb alkotásokkal nyílt meg a 40. Magyar Sajtófotó Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum belső udvarában. Az eseményen átadták a pályázat győzteseinek járó MÚOSZ Nagydíjat és az André Kertész-nagydíjat, a tizennégy kategória első három helyezettjének járó elismerést és a különdíjakat is – valamennyit Tettamanti Béla által tervezett oklevél kísérte. A kiállítás május 29-ig látogatható a Magyar Nemzeti Múzeumban.
A kiállítás május 29-ig látogatható a Magyar Nemzeti Múzeum belső udvarában.
Második élet
A 30 éves Mészáros Richárdot 2021 márciusában budapesti otthonából mentő vitte az Uzsoki Utcai Kórház sürgősségi betegellátó osztályára, ahonnan szinte azonnal a COVID intenzívre került. Ricsi 59 napig volt itt, szinte végig lélegeztetőgépre kötve, majd összesen 113 nap után a kórház hőseként távozott, miután az életben maradása az egész intézmény közös ügye is lett. Ricsi egészséges volt, a koronavírus mégis szinte minden szervét megtámadta, a veséje többször leállt, 14 egység vért kapott.

Mint a többi altatott betegnél, Ricsinél is már néhány nap alatt megindult az izomszövet leépülése, így a gyógytornászok mindennapi munkája is kiemelt fontosságú volt.

Összesen 14 egység vért cseréltek a közel két hónapos altatás alatt, amely rendkívül soknak számít.

Magyarországon több mint 40 ezren haltak meg 2021 végéig a járvány következtében, a lakosság számához viszonyított halálozási arány így az egyik legmagasabb a világon.

Ricsi közel 50 napos lélegeztetőgépes kezelés után élte túl a koronavírus fertőzést, a 30 éves beteg felépülése lassú volt.

Az 54 napos, lassú felépülés alatt volt a legnagyobb szükség a türelemre.

A szülők gondoskodása és a rendszeres látogatások nagyon fontosak voltak Ricsi számára.

A márciusi fertőződés után május elején érte ismét közvetlen napfény Ricsit.

Ricsi korábban fegyveres biztonsági őrként dolgozott a rendőrségen. Hetente háromszor edzett, így abszolút jó kondícióban volt, amikor elkapta a vírusfertőzést.

Végül júliusban, négy hónap után engedték haza a kórházból, miután legyőzte a koronavírust.

A 31. születésnapi buli barátokkal, november 28-án. Ricsi nagyon szerencsés, hogy felépült, és remélhetőleg nemsokára teljes életet élhet.
A 40. Magyar Sajtófotó Pályázatra 245 fotográfus 2305 pályaművet töltött fel. Az egyedi és a sorozat kategóriákba benevezett képek száma összesen 5810 darab volt.
A 40. Magyar Sajtófotó Pályázatra 245 fotográfus 2305 pályaművet töltött fel, a zsűrinek több mint 5800 képet kellett elbírálnia - mondta a megnyitón Virágos Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese.
Anya éljen, ezt az egy ajándékot kérték karácsonyra
Arról, hogy Magyarországon pontosan hány várandós nő kap oxigént, hányan vannak lélegeztetőgépen, vagy hány császármetszést végeztek, hogy mentsék a magzat és a koronavírusos anya életét, semmilyen hivatalos közlés nincs. És arról sem tudni semmit, eddig hány kismama halt meg. Biszak Gábor harmincegy hetes terhes felesége, Erika az egyik áldozat, harmadik gyereküket az orvosok császármetszéssel mentették meg tavaly tavasszal. Nimród, Johanna és Boróka most már anya nélkül nőnek fel, és a nagyobbak a maguk módján próbálják meg feldolgozni a történteket.

Petz Erika harmincegy hetes terhes volt, amikor súlyos tünetekkel a mentők kórházba vitték. Két nappal később annyit írt Gábornak: „császár”. Ez volt az utolsó üzenete.

Nimród tudja, hogy anyja koronavírusban halt meg, kérdezgeti is, mi az, ami megöl egy egészséges anyát. Sokszor nézeget fényképeket, sír, „de beszélni nem szeret róla, mert tudja, hogy ez érzelmileg megterhelő. És engem is véd” – mondta Gábor.

A 2021-es volt a család első karácsonya Erika nélkül. „Nimród és Johanna is azt mondta, nekik csak az kell, hogy anya éljen, ezt az egy ajándékot kérik. Mondtam, hogy legyen egy másik tervük is, mert ez nem fog sikerülni”.

Johannának előtörő emlékei vannak, és szerinte arról is álmodik, hogy meghalt az anyja, de nem tudják, ez tényleg így van-e. „A pszichológus szerint iskolás korára nagyon sokat elfelejt majd, és csak emlékfoszlányai lesznek. Ez nagyon fájdalmas.”

Az Erika halála utáni pár hétben még táblázatban vezették, hogy melyik hétvégén melyik barát vagy rokon viszi el a gyerekeket, augusztusra ez lassan lecsökkent, és nagyrészt maradtak a fizetett alkalmazottak, a bébiszitter és a takarító.

Volt olyan az óvodában, hogy Johanna elmondta, az anyukája meghalt. Egy kisfiú arra kérte, magyarázza el, ez mit jelent, mert nem érti. Ő pedig elmondta, hogy volt a temetés, már nem dobog a szíve, az égben van fent, onnan látja őt”.

Megvoltak az „első nélküle” ünnepek is. Az első anyák napja – ezt az óvodában Johanna és Nimród csoportjában sem tartották meg, a két gyerek miatt. Johanna közben négyéves lett, Nimród hat. A maguk módján már felfogták, hogy az anyjuk meghalt.

Gábor eltett pár közös képet, és új ágyat is vett a hálószobába. „Depressziós lettem, amikor befeküdtem ugyanabba az ágyba, ahol előtte együtt voltunk. Azt gondoltam, ezen változtatni kell.”

Gábor anyja, hetvenévesen, a család egyik legfontosabb motorja lett. Bejárónő, pótanya és nagymama egyben, aki éjszakánként háromszor-négyszer kelt, hogy megetesse az újszülöttet, vigasztalja a nagyobb testvéreket.

Nimródnak már iskolát is kell választani, de „ha Erika csinálná, már rég meglenne, hova járjon”. Gábor szerint az is nehéz, „hogy egyedül maradt szülőként legyen erőm és egyáltalán lehetőségem egy kicsit magammal is foglalkozni”.
A pályázattal párhuzamosan a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya meghirdetett egy tervezői díjat és egy könyvpályázatot is. A legjobb képhasználatért járó Molnár István-díjat egy megjelent vagy tervezési fázisban lévő, fotósorozatot bemutató layoutnak ítélik oda; a díj nyertese Heltai Ákos tipográfus lett.
A Gera Mihály-díj az elmúlt 5 év legszebb olyan fotóalbumát jutalmazza, amelynek képanyagát magyar, határon túli magyar, vagy Magyarországon élő külföldi szerző fényképezte; nyertese a FORTEPAN MASTERS – Kollektív fotográfia a 20. századból című kötet. Ötletgazdája és művészeti vezetője Barakonyi Szabolcs, a könyvterv kreatív koncepciója Salát Zalán Péter munkája, felelős kiadó Simó György, szerkesztő Szilágyi Róza Tekla.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által adományozott André Kertész-nagydíjat a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért Bődey János Anya éljen, ezt az egy ajándékot kérték karácsonyra című munkájával érdemelte ki.
A MÚOSZ Nagydíját a legkiemelkedőbb teljesítményért Móricz-Sabján Simon Második élet című képriportjával kapta.
A kiállítás megnyitásával egyidőben jelenik meg Az év fotói album, amely harminc éve kisérője a Magyar Sajtófotó Pályázatnak és Kiállításnak. A kötetben valamennyi díjnyertes fotó megtalálható, ezeken kívül a szerkesztő, Bánkuti András válogatást közöl a tavalyi esztendő eseményeit leginkább jellemző, pályázatra beküldött fotókból. Az év fotói album a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Capa Központban és az év során még néhány könyvesboltban is megvásárolható.
A zsűri tagjai voltak: Szlukovényi Tamás (elnök), a Toronto/London székhelyű Archive of Modern Conflict kurátora, a Reuters volt globális fotó főszerkesztője; Joao Silva, portugál születésű, a Dél-afrikai Köztársaságban élő, háborús fotóriporter, a New York Times munkatársa; Donald Weber fotóriporter, a Hágai Királyi Művészeti Akadémia Photography és Society mesterprogramjának vezetője és a Leideni Egyetem PhD kandidátusa; Révész Tamás fotográfus, a World Press Photo pályázat többszörös zsűritagja, aki harminc éve a magyarországi Word Press Photo kiállítás szervezője; Lois Lammerhuber fotográfus és könyvkiadó, a Festival La Gacilly – Baden Photo alapító igazgatója, akinek váratlan megbetegedése után, a zsűritagok egyetértésével, Szlukovényi Tamás elnök Szigeti Tamást kérte fel a helyettesítésre.