Az igazi Bosszúállók – Sosem fogod elfelejteni Az Északi című ultrabrutális vikingfilmet
Mindenekelőtt egy figyelmeztetés: aki azt várja, hogy a Vikingek című, hat évadot megélt tévésorozat mozifilmes verzióját látja majd, csalódni fog. Ha valaki kíváncsi, mire számíthat Az Északitól, előbb nézze meg Robert Eggers két korábbi filmjét, A boszorkányt 2015-ből és A világítótornyot 2019-ből! Nem könnyen befogadható darabok, annyi szent, viszont az is tisztán érződik rajtuk, hogy a most 38 éves író-rendező a filmkészítés mestere és viszonylag új fenegyereke, aki csupán e két filmjével elérte, hogy olyan sztárok sorakozzanak kíméletet és kompromisszumot nem ismerő új vikingfilmjéhez, mint Nicole Kidman, Ethan Hawke, Alexander Skarsgård, Willem Dafoe, Anya Taylor-Joy, Claes Bang (A négyzet, A viszony, Drakula) vagy maga Björk.
Nem fogja vissza a kattant vízióit, a kényelmetlen képsorokat, a művészi szándékot és a brutalitást csak azért, hogy visszahozza minimum a költségvetés dupláját. E tekintetben pedig térdre borulunk a gyártó Universal stúdió előtt, hogy szabad kezet adtak Eggersnek, és nem suttogtak a fülébe a készítés alatt az alkotói törekvéseket letörő s a nagyközönség óhajait szem előtt tartó tanácsokat/parancsokat.
Ettől függetlenül Az Északi egyértelműen a rendező eddigi legpopulárisabb filmje. Nagyjából úgy viszonyul Robert Eggershez, mint A kedvenc (2018) Yorgos Lanthimoshoz (Kutyafog, A homár, Egy szent szarvas meggyilkolása): igaz, a korábbi filmjeihez képest „könnyedebb”, befogadhatóbb, kevésbé elborult, de még így is bőven kirí az átlagos filmfelhozatalból, és könnyedén elidegenítheti a gyanútlan nézők többségét – avagy az alkotó nem tűnt el, stílusa, mozgóképes szemlélete és zsigeri látomásai továbbra is tetten érhetők bennük.
Az Északi egyébként egy ősrégi vikinglegendát dolgoz fel: Amleth herceg kisfiúként (Oscar Novak) szemtanúja lesz, ahogy apját, Aurvandil királyt (Ethan Hawke) meggyilkolja annak fivére, Fjölnir (Claes Bang), hogy ő uralkodhasson a birodalmon, maga mellett tudva a királynőt, Amleth anyját, Gudrúnt (Nicole Kidman) is. Amlethnek sikerül elmenekülnie, és innentől kezdve a bosszúnak szenteli életét, hogy erős férfivá cseperedve visszatérjen, s eleget tegyen mindhárom fő céljának („Megbosszullak, atyám! Megmentelek, anyám! Meggyilkollak, Fjölnir!”). Igen, sokaknak eszébe juthat erről Az oroszlánkirály… amiről viszont sokaknak eszébe juthat a Hamlet.
Persze, ha valami ennyire régi, raklapnyi verziója ismert, Robert Eggersé is csak egy a sokból. Az Északin tisztán érződik, hogy az alkotók próbálták hűen visszaadni a Kr. u. 895-ben (igen, konkrétan a magyar honfoglalás évében) játszódó történetnek otthont adó helyszín atmoszféráját. Na meg a korszak sajátosságait. Amikor az emberi élet még fabatkát sem ért. A film rögvest bele is csap a lecsóba, viszonylag gyorsan megtörténik a királygyilkosság és a menekülés, hogy aztán megkapjuk a felnőtt Amlethet (Alexander Skarsgård), aki sokadmagával épp megtámad és kifoszt egy falut, ahol azt az infót kapja, hogy Fjölnirből mégsem lett király, és udvartartásával Izlandon volt kénytelen meghúzni magát. Így magát rabszolgának tettetve hajózik el a skandináv szigetre, s próbálja beteljesíteni bosszúálló sorsát. Vagyis a film nagy része ezen az izlandi tájon, ebben a gazdaságban játszódik, és itt már nem is peregnek oly sebesen az események, sőt
Az Oscar-jelölt operatőr, Jarin Blaschke képei részletgazdagok, festményszerűek, egyszerre visszataszítóak és gyönyörűek, nem lenne hát csoda, ha A világítótorony után Az Északiért is kijárna neki minimum egy Oscar-jelölés a 2023-as gálán. Robin Carolan és Sebastian Gainsborough aláfestő talpalávalója pedig pillanatok alatt visszarepít minket a IX. századi Skandináviába, hogy szörnyülködhessünk azon, milyen is volt akkor az élet, s hogy az emberek akkor még inkább állatokra hasonlító vadak voltak, a kultúrlényektől legalábbis borzasztó távol álltak.
Egyszerre legenda, történelem, bosszúsztori, művészi önkifejezés és szemcsemege tehát Az Északi, ami mindent megtesz azért, hogy kibillentsen minket a komfortzónánkból, és bár kétségtelen, hogy nem való mindenkinek, a benne látottakat biztosan nem felejtjük el egyhamar. Vagy soha.
