KULT

Az évtized biznisze vagy csúnya pofáraesés lesz az asztrobiológiai rekordbefektetésből?

Tévékritika: megnéztük a Cápák között új évadának első két részét.


Ehető kávéscsésze, fermentált savanyúsággal bizniszelő csajok, munkamániás kenyérművész, buliszervező appon pörgő srácok, volt marhatenyésztők vegán sonkája, kidobásra szánt kütyüket robotika-táborokban újrahasznosító, cuki házaspár és a magyar Elon Musk – miattuk izgulhattunk a negyedszer elstartoló Cápák között első két epizódjában, ahol máris rekordbefektetés született. Az üzleti showműsor hozza a megszokott színvonalat, megint izgalmasabbnál izgalmasabb ötleteket és különleges életutakat mutat be, de nem ez a legnagyobb érdeme, számomra legalábbis.

A show hetente egyszer egy órára képes visszaadni a reményt, hogy ésszel, kitartással, szorgalommal és lelkesedéssel elérhetjük a céljainkat még a mai, hazai viszonyok között is, ráadásul két, Covid-sújtotta év után, és ez nem kis dolog.

A magyar üzleti showműsor január első vasárnapján indult a negyedik évadjával és már a második részben megdöntötte a saját rekordját, már ami a befektetési összeget illeti. Hogy a január 9-i epizódban utolsóként a Cápák elé lépő fiatal kutató-feltaláló, Dr. Mátyás Bence asztrobiológiai projektje valóban olyan átütő üzletnek bizonyul majd, mint ígéri, és megsokszorozza azt a 2 millió eurót, vagyis mai árfolyamon közel 720 millió forintot, amit három nagyhal megszavazott neki, nagy kérdés. A betegségek egy csepp vérből való kimutathatóságának mítoszába belebukó, amerikai Theranos csúfos történetének árnyékában én inkább a nem felé hajlok, ahogy az üzletből kiszálló egyik cápa is, de ne nekünk legyen igazunk. És ne is szaladjunk ennyire előre, mert sok más is történt ebben a két epizódban, ami említésre érdemes.

A beköltözős-kukkolós valóságshow-k, a zenés-táncos tehetségkutató showműsorok, a sportvetélkedők és az egzotikus helyeken játszódó, celebes túlélőshow-k által keltett hangos csatornazajban szerencsére akad még néhány műsor, amiknek sikerül az olyan tévészkeptikus fanyalgókat is meggyőzniük arról, hogy néha azért van értelme bekapcsolni a készüléket, mint én.

Ilyen például az RTL Klub-on futó Cápák között, ami a hazai műsorkínálatban egyedüliként foglalkozik üzleti ötletek megtámogatásával és befektetőt keresők vállalkozásaival. A műsor nem saját találmány, az amerikaiaknál 2009 óta fut nagy sikerrel a széria eredetije, a Shark Tank, ami pedig egy japán ötlet továbbgondolásából született. Szerencsére a magyar verzió lett olyan erős, hogy nem fulladt bele már az első szezonban az érdektelenségbe, sőt, három évad után még mindig üde színfolt tud lenni a kereskedelmi televíziók showműsorai közt.

Ez köszönhető részben a jól összeválogatott ötleteknek, részben pedig annak, hogy a zsűriben ülők nem tizenöt perc hírnévre vágyó celebek, akik magamutogatással és alpári poénokkal igyekeznek egymásra licitálni, és megkapaszkodni a bulvárlapok címlapjain, hanem okos és tájékozott vállalkozók, akik szakmailag sokat letettek már az asztalra.

Ennélfogva hitelesek, van tartalma annak, amit mondanak, és ami a legfontosabb, őszintén tisztelik azokat, akik ki mernek állni eléjük az ötletükkel, pláne, ha az tényleg ütős. A hülyeségekre viszont egyből ugranak, már az első percben süt az arcukról, ha valaki nem szimpatikus nekik, de ilyenkor sem aláznak pusztán a show kedvéért, és ez a hozzáállás nagyon bejön nekem.

Az új évadban nem változott a befektetői csapat az előzőhöz képest, megint Tomán Szabina, Balogh Levente, Balogh Péter, Lakatos István és Moldován András előtt kell beszámolniuk az ötleteikről és vállalkozásaikról a kiválasztott jelentkezőknek.

Az idei műsor legleső ötletét Zádor Attiláné Éva hozta, aki kukoricalisztből készült, ehető kávéscsészéjével szeretné megoldani a világ műanyag- és papírpohár problematikáját. A Cápák azonban néhány keresztkérdéssel összetörték a Harapohár kitalálójának magasratörő álmait, Moldován András pedig magát a poharat is.

Másodjára egy lelkes testvérpár lépett a befektetők elé. Garzó Galatea és nővére, Gabriella, a Vegi Pont névre hallgató vállalkozás tulajdonosai fermentációs eljárással készítenek esztétikusan csomagolt savanyúságokat. A lányok üzletük bővítéséhez kértek pénzt, és kis alkudozás után kaptak is.

Harmadikként három fiatal srác érkezett, Benedek, Balázs és Botond a ProjectX nevű, okostelefonos bulialkalmazást hozta el a befektetőknek. A Cápákat nagyon feldobta a tehetséges és ambíciózus fiúk ötlete, de egyelőre nem látták benne az üzleti lehetőséget, így nem született egyezség.

Utolsóként a Pipacs Pékség alapítója és tulajdonosa, Fülöp Ádám állt a Cápák elé, aki bioalapanyagokból készíti illatos kovászos kenyereit és pékáruit.

A befektetőket szíven ütötte Fülöp lelkesedése, munkatempója és elhivatottsága, és tettek is neki ajánlatot, de a kenyérművész végül nem fogadta el az eredeti elképzeléseivel nem egyező lehetőséget. Ennek ellenére kétségtelenül ő lett az első epizód kedvence, akinek a műsorban való szereplése valószínűleg hatalmasat dob majd a forgalmán és biztos vagyok benne, hogy hallunk még róla.

A négy ötlet mellett belefért a műsorba egy visszatekintés is: egy rövid összeállításból megtudhattuk, mi történt egy korábbi versenyző, a natúrborokat készítő Homoky Dorka vállalkozásával a műsorban való szereplése óta. Az ilyen sikersztorikból lehetne több is, mert nagyon jó látni, hogy tényleg előrébb tudnak lépni a befektetések segítségével az arra érdemes vállalkozók, de ezt csak úgy csendben jegyzem meg, mert tudom, hogy a műsoridő az műsoridő.

A második epizódba három jelentkező fért bele. Elsőként egy házaspár lépett a Cápák elé. Révész Ildikó és Pásku Ferenc régebben szarvasmarhatelepet vezettek, de egy életmódváltás hatására felszámolták a vállalkozásukat és vegán éttermet nyitottak a fővárosban. Miután a helyet elvitte a Covid, elkezdtek sonkát készíteni vegán alapanyagokból, ezzel a termékükkel érkeztek a befektetők elé és rendesen ki is vágták a biztosítékot náluk. A leghangosabban a „sertésmogul” Moldován András akadt ki az ötleten, és majdnem ki is ment a stúdióból, amikor a Cápák azon kezdek lamentálni a versenyzők távozása után, hogy tényleg egészségesebbek leszünk-e, ha kevesebb húst eszünk.

A kis közjátékot követően egy nagyon cuki házaspár érkezett, akik már a bemutatkozó kisfilmjükkel elnyerték az epizód kedvencei címet. Gajdács Krisztián és a felesége, Gina tonnányi kidobásra szánt elektronikai hulladékot halmoztak fel békéscsabai otthonukban.

Délutáni szakköröket és nyári táborokat szerveznek, ahol hardware- és szoftverfejlesztésre tanítják a gyerekek. A kicsik robotokat, okos palántanevelőket és egyéb kütyüket készíthetnek a szétszerelt telefonokból, videólejátszókból és egyebekből. A pár bővíteni szeretne, befektetői pénzből kidolgoznának egy oktatói hálózatot és három megyében indítanák el a RoboKalandot.

Bár a Cápák nem látták a befektetői lehetőséget az ötletben, nagyon meghatotta őket Krisztiánék lelkesedése és felajánlották nekik a segítségüket a továbblépéshez. Biztosan hallunk még a RoboKalandról.

Utolsóként érkezett a stúdióba Dr. Mátyás Bence, a fiatal kutató és feltaláló egy asztrobiológiai projektet hozott a Cápáknak. Bence vállalkozása az egyetlen olyan cég ma itthon, amelyik űrszállítással foglalkozik, a szakember kis csapatával egy olyan rakéta tökéletesítésén dolgozik, amivel növényeket lehet telepíteni és termeszteni a Marson. Ehhez olyan eszközökre is szükség van, amiknek a segítségével a távolból lehet vizsgálni a növények állapotát és előrejelzést lehet adni a fejlődésükről.

Az általuk kidolgozott eszköz azonban orvosi célokra is használható, Bence szerint egy csepp vérből képes kimutatni a rákot és a cukorbetegséget jóval a kialakulásuk előtt. A Cápák közül hárman csaptak le a fejlesztésre és összesen 2 millió eurót ajánlottak fel 15 százalékos részesedésért cserébe. Ahogy már a bevezetőben írtam, én szkeptikus vagyok az ötlettel kapcsolatban, de drukkolok neki. És várom a műsor harmadik epizódját meg a további sikertörténeteket. Soha nem volt ilyen nagy szükségünk rájuk.

Cápák között

Magyar üzleti showműsor

Vasárnaponként 18.50-tól az RTL Klub-on és az RTL Most műsorán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk