Az év gyógynövénye: a bíbor kasvirág
A kasvirág fajok Észak-Amerikából származó, Európában is termesztett gyógynövények. Latin nevük
a görög echinosz (sündisznó) szóból származik, mert a virágzat közepe egy összegömbölyödött sündisznóra hasonlít. Gyógyászati alkalmazásukat az amerikai telepesek az őslakosoktól vették át, és különböző fertőzéses eredetű betegségek kezelésére használták.
Eleinte a keskenylevelű kasvirágot (Echinacea angustifolia), valamint az erre nagyon hasonlító halvány kasvirágot (E. pallida) alkalmazták. Mindkét faj kb. fél méter magas fészekvirágzatú növény. A nyersanyaghiány miatt az 1930-as években megpróbálkoztak a növények európai termesztésével, és az elsőként termesztésbe vont, majd készítmények alapjául szolgáló faj az Echinacea purpurea volt.

Az E. purpurea L. (bíbor kasvirág) az Asteraceae (őszirózsafélék) család tagja. Szára egyenes, elágazó, szőrös vagy csupasz, 60-180 cm magas. A kúpalakú fészket bíborszínű csöves és 2-4 cm hosszú, viszonylag széles, eleinte felálló, később lecsüngő, rózsáspiros nyelves virágok alkotják. Gyöktörzse erősen elágazó, sok vékony gyökérrel.
Melyik részét használják?
Az Európai Gyógyszerkönyvben Az Echinaceae purpureae radix (bíbor kasvirág gyökér) és az Echinaceae purpureae herba (bíbor kasvirág föld feletti rész) egyaránt hivatalos.
A készítmények ezek kivonatait tartalmazzák, de a gyökeret és a herbát teaként is alkalmazzák. Különlegesség, hogy a herba présnedvét is alkalmazzák a gyógyászatban.
A gyógyszerkönyvi drogokat cikória- és kaftársavtartalomra standardizálják, de a hatás szempontjából nemcsak az említett kávésavszármazékok, hanem az alkil-amidok (alkamidok) és poliszacharidok is jelentősek.
Mire használható?