Az erdő közepi Airbnb-ben maszkos támadók terrorizálják a fiatal párt – A Hívatlanok: Első fejezet jól indul, de hülyeségbe fullad
A Hívatlanok című horror 2008 májusában került először az amerikai mozikba (nálunk négy hónapos késéssel 2008 szeptemberében), az író-rendező Bryan Bertino pedig valószínűleg ekkor még nem gondolta, hogy milyen franchise-á növi majd ki magát kellemesen kaotikus home invasion-filmje. Persze ehhez az is kellett, hogy nagy sikert arasson, amit kipipálhattak az alkotók, hiszen mindössze 9 millió dolláros költségvetésére 82,4 milliót keresett világszerte. Pedig semmi igazán újat nem lehetett benne látni. A sztori szerint egy párt (Liv Tyler és Scott Speedman) egy isten háta mögötti nyaralóban elkezd terrorizálni három maszkos idegen, egy férfi és két nő. Ennyi.
S bár annak idején úgy reklámozták a filmet, hogy igaz történeten alapul, ez kissé félrevezető volt, mivel Bertino bevallotta, hogy a forgatókönyv megírását egy betöréssorozat ihlette, amely a szomszédságában történt fiatalkorában, illetve a Manson család gyilkosságaiból is kölcsönzött elemeket. A lényeg, hogy a taktika bevált, és a Hívatlanok széles körben ismert lett.
S ezért is volt meglepő, hogy tíz éven keresztül nem készült hozzá folytatás (pedig nézzük meg, mi lett A bűn éjszakája sikere után, igaz, ott jóval eredetibb és kiaknázhatóbb történettel rukkoltak elő a készítők). 2018-ban érkezett meg a Hívatlanok 2: Éjjeli préda, de Bertino ebben már csak forgatókönyvírói és produceri feladatokat vállalt el, a rendezést pedig átengedte Johannes Robertsnek (47 méter mélyen 1-2, A kaptár: Raccoon City visszavár). Itt már egy négy fős családot üldözött a három pszichopata, és jóval gyengébb módszerekkel az első résznél, ráadásul sokkal kevesebbet is keresett, de mivel hollywoodi mércével nézve zsebpénzből (5 millió dollárból) készült, és azért ismertebb neveket is fel tudott vonultatni (Christina Hendricks, Martin Henderson, Bailee Madison, Lewis Pullman), végül sikerült megtérülnie.
Ahelyett azonban, hogy a Lionsgate stúdió simán készített volna egy harmadik Hívatlanok-filmet néhány évvel később, egy jóval nagyobb fába vágták a fejszéjüket. Bevonták a projekt(ek)be Renny Harlin rendezőt, aki egykor nagyszabású mozifilmekkel írta be magát így vagy úgy a mozgókép-történelembe (Még drágább az életed, Ford Fairlane kalandjai, Cliffhanger – Függő játszma, Utánunk a tűzözön, Háborgó mélység stb.), majd az ezredforduló után szépen lezülött B-filmes direktorrá (12 menet, Herkules legendája, A hiányzó golyó, Tolvajok társasága stb.).
S így is történt: 2022 őszén Harlin és a stábja egy 52 napon át tartó forgatáson három epizódra elegendő anyagot rögzítettek egy kb. 280 oldalas forgatókönyvből, amit viszonylag rövid időn belül három részben küldenek ki a mozik vásznaira. Ennek az új Hívatlanok-trilógiának az első fejezete került nemrég a közönség elé (innen az alcím, ami nem arra utal, hogy ez egy előzmény lenne, ami a 2008-as eredeti film előtt játszódna), a második etapot pedig állítólag már idén ősszel megnézhetjük.
Már amennyiben lesz rá ingerenciánk, a nyitány ugyanis nem sok kedvet csinál a folytatásokhoz… A történet lényegében ugyanaz, mint 16 évvel ezelőtt: egy régóta együtt lévő pár, Maya (Madeleine Petsch) és Ryan (Froy Gutierrez) elvetődnek egy isten háta mögötti kisvárosba, ahol gyanús körülmények között lerobban a kocsijuk, és amíg tart a javítás, kapnak egy Airbnb-házat szállásnak egy éjszakára, természetesen a helyi paraerdő kellős közepén. Majd megjelenik a három maszkos egyén (egy madárijesztő és két babaarc), hogy először az őrületbe, majd szándékaik szerint a túlvilágra kergessék őket.
A Hívatlanok: Első fejezetről az első perctől kezdve sugárzik, hogy nem igazán a mozikba való, annál jóval olcsóbbnak érződik minden. A színészek, a zene, az operatőri munka stb. Régebben az ilyen filmekre mondtuk, hogy straight-to-video, majd straight-to-DVD, manapság azonban nem mondhatjuk, hogy straight-to-streaming, tekintve, hogy akár több száz millió dolláros gigaprodukciókat is simán legyártanak a legnagyobb szolgáltatók a platformjaikra.
A színészek közt sem találunk olyan kaliberű sztárokat, mint a korábbi filmekben, bár annyiban van egyezés, hogy a 2008-as Hívatlanokban is feltűnt egy színész A Gyűrűk Ura-franchise-ból (Liv Tyler), és ez erről a filmre is elmondható, bár A hatalom gyűrűi-sorozat Eärienje, a magyar származású Ema Horvath itt még csupán egy kisebb mellékszerepet kapott, talán a következő részekben jobban megmutathatja magát.
Petsch pedig annyira bízott ebben a projektben, hogy executive producerként is bábáskodott fölötte.
Állítólag Renny Harlin arra készül, hogy miután a Hívatlanok mind a három része a közönség elé került, készít egy „szupervágást” az egészből, magyarul egyetlen nagy, kb. négy és fél-ötórás filmben nézhetjük végig Maya vidéki tortúráját. És könnyen lehet, hogy így teljesedik majd ki igazán a történet, mivel, ha csupán az első fejezetet vesszük, azért eléggé vérszegény jeleneteket kapunk.
Értsd: amúgy egyáltalán nem hülye hőseink egyre nagyobb hülyeségeket csinálnak. Az pedig kifejezetten irritálhatja a nézőket, hogy a menekülők idióta döntéseket hoznak folyamatosan.
Az Első fejezet második felét ez teljesen leuralja, így már kevésbé fogunk tudni izgulni a fiatalokért. Igazán vérbő vagy durva jeleneteket sem kapunk, inkább a suspense-re próbált ráfeküdni Harlin, de ebben sem jár sikerrel. Pedig a Halálhegy: A Gyatlov-rejtély című 2013-as filmjével már bizonyította, hogy erre is képes (ott csak a finálét cseszte el), a Hívatlanok nyitánya azonban jócskán alulmarad ebben (is). Talán a folytatások izgalmasabb és kreatívabb képsorokat hoznak majd, csak hát, ha már az első sem csigáz fel minket eléggé, ne várják, hogy bizalmat szavazzunk a továbbiaknak is!
