Amikor egy kutya belemancsol az életünkbe – tippek a felelősségteljes befogadáshoz
Az élet csodás dolgainak egyike, ha megszületik bennünk az az érzés, hogy szeretnénk kutyával élni a mindennapjainkat. És rögtön az elhatározást követi is egy fontos döntési pont. Hiszen az is ekkor dől el, hogy honnan érkezzen a családba a kutya.
A magyarországi kutyák és menhelyek jóllétét célzó Kutyaszemmel program keretében ennek járunk most utána. Cikkünkben Tóbiás Zsófia, a gazdijelölteket támogató, a valódi tenyésztőknek segítséget nyújtó magyar start-up, a wuuff.dog PR és marketing menedzsere és Wieden Krisztina, a menhelyeket támogató Hangya Közösség vezetője beavat minket a két főbb irányvonal rejtelmeibe.
Az egyik a tenyésztőtől való vásárlás, a másik a menhelyi örökbefogadás. Írásunkkal a leendő kutyatulajdonosok választását szeretnénk segíteni, hogy a legmegfelelőbb társsal egészüljön ki a család.
A tenyésztők világa egy igen sajátos közeg, ahol egy gazdijelöltnek nem olyan könnyű eligazodni. Tipikus sztereotípia, hogy a tenyésztők és az állatvédők egymás ellenségei. De ez egyáltalán nincs így. Egy igazán jó tenyésztő minden esetben azt tartja szem előtt, ami a kutyának jó.
"Nem egyszer fordul elő, hogy egy adott fajtát szeretnének vásárolni, és kiderül, hogy tulajdonképpen a családnak nincs szüksége a fajta speciális képességeire. Értem ez alatt, hogy csak azért, mert láttunk a moziban egy jól képzett rendőrkutyát, nincs szükségünk német juhászkutyára kerti dísznek. És az emeletes házban sem lesz túl boldog a bernáthegyi, még akkor sem, ha Beethoven olyan cuki a képernyőn. Ilyenkor a család igényeihez mérten az örökbefogadást javasoljuk, vagy igyekszünk a fajtaválasztásban segíteni nekik"
– fejti ki véleményét Tóbiás Zsófia.
Az etikus tenyésztők számára kétféle kutya létezik: a jó tenyésztőtől származó törzskönyves és a mentett. Ahogy az életmódunk eltér, úgy a hozzánk passzoló kutyafajta is.
"Lehet, hogy beleszerettél egy adott típusú kutyába, de elengedhetetlen, hogy személyes tapasztalat vagy alapos kutatómunka alapján bizonyosodj meg arról, hogy a fajta valóban illik hozzád. Csakis így lehetsz biztos abban, hogy valóban jó döntést hozol." – magyarázza el Tóbiás Zsófia.
Sajnos az elmúlt évtizedekben sokan minden tudás és elhivatottság nélkül “tenyésztésbe” kezdtek anyagi haszon reményében. Ennek az eredménye az ún. szaporítóktól vagy durvább esetben szaporítótelepekről származó, kétes eredetű és egészségügyi állapotú kiskutyák születése. Ez a tevékenység adja a legtöbb munkát az állatvédőknek, és rombolja le a tenyésztők sokszor évtizedes munkáját is.

Mégis hogyan ismerjük fel, kik azok a szaporítók? Egyrészt adjon okot gyanúra, ha a kutya vételára túl olcsó, hiszen 20-30 ezer forintért nem lehet fajtatiszta kutyához jutni. Másrészt a személyes látogatás során a tartás körülményei is sokat elárulnak, tehát ragaszkodjunk ahhoz, hogy megnézhessük az almot. Ugyanide tartozik, hogy nem utal felelősségteljes tevékenységre, ha 2-3 fajtánál többel foglalkozik az illető, mert minden fajtánál mások a körülmények.
Szintén gyanakodjunk, ha túl gyakoriak az almok, hiszen tenyésztőnél nem születik minden hónapban kiskutya az anyakutyák egészsége miatt. Az állat "papírjai", vagyis a törzskönyv amolyan kötelező elem, amivel együtt kell átadni a kutyát, ahogy az állatorvos elérhetőségéhez is szabad bejárást kell kapnunk. Ha ezeket a legintőbb jeleket megfigyeljük, nagy baj nem lehet.
Az állatbarátok imádják a kutyákat, mindegyik fajtát másért. A vizslát a játékosságuk, a németjuhászt a fegyelmük és emberszeretetük, a tacskót a makacsságuk miatt. A tenyésztők azért dolgoznak, hogy a fajtára jellemző jellemet a lehető legegészségesebb példányok örökítsék tovább.
Tenyésztőtől származó kutya ritkán fordul meg menhelyen. Elsősorban, mert felelősen választják ki a gazdát. Másrészt, mert ha mégsem kell a vevőnek, igyekeznek neki új otthont találni vagy visszavenni. Mármint a gondos tenyésztők. A menhelyek elsősorban keverék kutyákkal vannak tele, de meglepően magas a (házi és nagyüzemű) szaporítók tevékenysége miatt pár tízezer forintért eladott, fajtatiszta jellegű vagy kinézetű kutyák száma is. Csodaszép németjuhászok, komondorok, rottweilerek, pincsik, bull típusú kutyák ülnek évek óta menhelyeken. Így ők is választhatók vagy a menhelyektől vagy a fajtamentőktől.
De az állatotthonokban nem a fajta az elsődleges szempont, hanem az állat habitusa és itt bújik meg a lényegi különbség a leendő kutyatulajdonosok szemszögéből. Fontos, hogy mire van szüksége az állatnak és mi az igénye a gazdinak. Kényelmes, nyugodt életet élő családba nem ajánlanak az állatvédő szakemberek olyan kutyát, melynek lemozgatása napi több órát vesz igénybe. Ahogy például idős személynek kölyökkutyát, vagy kisgyerekek mellé nagyon korosodó, nyugalmat kedvelő ebet sem.
Ezért az első lépések egyike, hogy pontosan megfogalmazzuk milyen habitusúak vagyunk, milyen életritmusban éljük az életünket, melyek a leggyakrabban végzett tevékenységeink, hobbijaink. Sőt nem csak magunkat, hanem a szűk családot is érdemes latba venni, ahol a kutya várhatóan sok időt fog eltölteni. Hisz az új családtaggal akár 10-15 éves elköteleződést vállalunk. Ilyen fontos döntés előtt az sem baj, ha többször találkozunk a kiszemelt állattal.