KULT

A karikatúra éles fegyver, fájó dolgokat lehet vele művelni

Szalai Attila vajdasági magyar karikaturista rajzait a Szeretlek Magyarország alapítása óta publikáljuk. Ismerjétek meg őt!


- Tele van mémekkel, rajzos, vicces ábrákkal a net, rengetegen osztunk meg belőlük a Facebookon. Mit szól ehhez a karikaturista?

- Kihívást jelent a helyzet, ellenszélben kell dolgoznunk. Erről újvidéki kollégámmal, Léphaft Pállal, aki Magyar Nemzetbe rajzol, nagyon sokat beszélgetünk. A profi fotósok helyzetéhez hasonló a miénk. Mindenkinek van mindenféle kütyüje, a technika olyan mértékben fejlődött, hogy elérhető közelségbe kerültek ezek a megoldások. Bárki készíthet képeket, és meg is oszthatja őket.

Ugyanez a helyzet a karikatúrával. Akinek hasonló, vagy talán még jobb ötlete támad, mint egy karikaturistának, az a Photoshop segítségével összerakja, gifet készít, vagy épp egy kisfilmet. Nekem pedig a kezemmel, a ceruzámmal, a tollammal kell olyat alkotnom, ami megállja a helyét. Lehet, hogy divatjamúlt eszközöknek tűnnek, de úgy érzem,

"
a kézzel felrajzolt karikatúra sokkal emberibb, mint egy Photoshoppal készített kép

vagy egy videó. Annak is megvan a helye, de a karikatúrába az alkotók mindig belevisznek valamiféle csavart, és minden karikaturistának megvan az az egyedi stílusa, amiről felismerik.

Babos Gyula, József Attila és polgár Judit:

BabosGyulaAlairTW

Jozsef A

PolgarJuditRajz

- A kérdés az, hogy a közönség mit szeret jobban?

- A közönség mindig valami újat szeretne látni. Lehet, hogy a karikatúra egy kicsit most megtorpant. Ezt mondhatom a magyarországi karikaturisták nevében is, mert

"
évek óta egy kövér, lasagnét zabáló macskával tömik tele az újságokat,

2-3 képkockával. Persze, ezt valószínűleg olcsóbb megvenni, mint egy eredeti, hazai alkotótól várni valamit. Meglehet, hogy most vezet ez a stílus és a mém. De az érték az alkotásban van. Jót kell rajzolni, jobbat kell rajzolni. Az egyik kollégám szerint

"
a divatok, mémek kifulladnak egyszer, nem hosszú távra rendezkednek be, a karikaturisták viszont szívósak és kitartóak.
Névjegy

Szalai Attila a Szeretlek Magyarország alapítása óta készíti azonnal felismerhető rajzait. Szabadkán született, 1964-ben. Ma is a Vajdaságban él, a Hét Nap munkatársa.

A grafika nem az eredeti hivatása, az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karán végzett, és öt éven át dolgozott abban a szakmában.

Húsz éve jelent meg az első rajza a vajdasági Magyar Szó Grimasz című szatirikus mellékletében, azóta rendszeresen publikálja karikatúráit a Magyar Szó, a Szabad Hét Nap, az Ošišani jež, a Mézeskalács, illetve alkalmanként a Magyar Nemzet. A Nemzeti Sportban több mint 80 karikatúrája jelent meg egy év leforgása alatt.

A Manchester United hazai rajongóinak szóló oldal, a ManUtdFanatics rendszeresen publikálja Szalai Attila karikatúráit, így azok a megosztásoknak köszönhetően külföldre is eljutnak.

Beckham

David Beckham

BerkiKriszian

Berki Krisztián

- Hogyan készülnek a rajzaid? Például azok, amelyek a Szeretlek Magyarország cikkeiben szerepelnek.

- Kétféleképp alkotok. Először mindig megrajzolom ceruzával és tussal a képet. Holló és Műszaki tust használok, ami igazi kincs, mert a világmárkákkal ellentétben ezt nem oldja fel a víz. Ha gyorsan, időre kell elkészíteni, akkor a rajzot beszkennelem, és Photoshoppal színezem, a hibákat kijavítom. A másik technika, amikor ceruzával, tussal akvarellpapírra rajzolok, és a képet akvarell festékkel színezem. A portrékat például így szeretem készíteni, különösen, ha már az elején érzem, hogy ez egy jól sikerült darab lesz. Ezt érték- és időtállónak érzem.

Ha sportolókról, zenészekről készítek portrét, és van alkalmam találkozni velük, eredeti akvarell karikatúrát viszek nekik, annak súlya van. Ha a tus lecsöpög, megpattan a toll hegye a rapacsos papíron és paca, hiba lesz rajta, és azt még akvarellel egy kicsit takargatjuk, az attól egyedivé válik. Egyes angol lapokban például szinte kizárólag ilyen akvarellrajzok vannak.

- Mi az értéke ma a karikatúrának?

- Sokszor meséltem már, hogy ezen a vidéken, Közép-Európában, illetve Magyarországon krízishelyzetben van, Nyugat-Európában pedig erősebb. Amiatt is, mert ott rengeteg a képregény. Magyarországon nem is igazán alakult ki valódi képregény-kultúra, Szerbiában viszont, ahol élek, egészen másként alakult, itt őrület volt. Franciaországban élő ismerősöm egy családot képes eltartani karikatúrákból, egy kötet félmilliós példányszámban kel el.

- Miért lehet válságban a klasszikus karikatúra? Miért nem rendelnek többet belőlük a napilapok, hetilapok, magazinok?

- Sajnos ez részben a politika hatására alakult így. Közép-Európában egy karikatúrával nagyon nagy botrányt lehet kirobbantani. Úgy érzem, ez a szerkesztőségek, tulajdonosok gondolkodására is kihatott. A karikatúra nagyon éles fegyver, amivel igencsak fájó dolgokat lehet művelni. Valószínűleg

"
az a legkönnyebb út, hogy akkor ne is legyen valódi karikatúra.

A műfaj persze ezt is túl fogja élni, mint annyi mást évszázadok óta.

A mémek, mai technikai világ igazi pörgése talán egy kicsit veszélyezteti a karikatúra pozícióját, de aki kitartó és ügyes, az át tudja menteni különböző felületekre. Lemezborítók, rajzfilmek, plakátok – ez mind köthető valamilyen módon a karikatúrához.

LGPrinc3RDEYEGIRL

Attila rajza Prince-ről...

aaa

...és a CD borító, amit nem Attila készített, és rajzának publikálása után jelent meg. Nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot a két illusztráció között.

- Ezek szerint a Charlie Hebdóhoz hasonlóan pofátlan, tabukat nem tűrő lapot Magyarországon nem lehetne kiadni?

- Most elképzelhetetlen volna, ingoványos terület ez. Nem csak a karikaturista ismerőseimmel tárgyaltuk ezt meg, hanem az olvasók visszajelzései alapján is úgy gondolom, hogy Közép-Európa nem érett még egy ilyen karikatúra lapra. Ezt a vidéket, vagyis Közép-Európát nem lehet összehasonlítani Franciaországgal, és az ottani piachoz sem mérhető például a mindössze tízmilliós magyarországi piac. Mennyien vásárolnák? Nem hiszem, hogy akár két kiadott lapszámot megérne…

A karikaturistának a dombtetőn a helye

Attila magáénak érzi újvidéki kollégája, példaképe Léphaft Pál szavait: "A karikaturistának igazán a dombtetőn a helye, hogy mindkét völgybe lelásson."

Fontosnak tartja azt is, hogy egy karikaturista rendszeresen kapjon visszajelzést a munkáiról – ez online felületen gyorsabban és többször történik meg, mint amikor nyomtatott lapban jelenik meg egy rajz. Ezért sajnálja, hogy ma már gyakran távmunkában dolgoznak a munkatársai, és lassan megszűnnek az olyan szerkesztőségek, mint amilyen a Ludas Matyi című szatirikus hetilapé volt, ahol a magyar karikaturisták, fiatalok és idősebbek együtt lélegeztek és folyamatosan kapták a kritikákat vagy a dicséreteket.

A.Brody

Alexander Brody

Copy of Waters23a

Roger Waters a Pink Floydból

DBGyula

Deák Bill Gyula

- Mi volt a legelső karikatúrád?

- Második osztályban olvasónaplót kellett írni, a kötelező olvasmányokból, és az egyik kedvenc jelenetünket bele kellett rajzolni. Utólag visszanézve magam is meglepődtem azon, hogy akkor milyen jót rajzoltam.

Tizennégy éves koromban pedig elmentem egy Fonográf-koncertre. Emlékszem, az első 3-4 számot angolul adták le itt, Szabadkán, és fütyült a közönség, mert magyarul szerették volna hallani őket. A koncert végén Szörényiről készítettem egy rajzot, és aláírta nekem. Amikor pedig pár éve az István a királyt játszották Szegeden, a Szabadtérin, Alföldi Róbert rendezésében, találkoztam vele, és a jegyemet írattam alá.

SzorenyiLevente_1

Szörényi Levente 1978-ban

Nem erre a pályára készültem, így csak időnként rajzoltam, eleinte csak zenészeket. A Hét Nap lemezkritikáihoz, bemutatóihoz készültek ezek a karikatúrák.

SzorenyiLevente

Szörényi Levente most

- Számon tartod a megjelent rajzaidat?

- Háromezer darabig bírtam albumba tenni a karikatúráimat, aztán feladtam, már csak mappákban őrzöm őket. Négy-ötezer rajzom jelent meg eddig különböző felületeken.

1995-ben kezdtem el profi módon rajzolni. De ha ma bejönne a szerkesztőségbe egy fiatalember olyan rajzokkal, mint amiket akkor csináltam, azt mondanám neki, hogy még gyakoroljon pár évig, és utána jöjjön vissza. Szerencsésnek tartom magam, ki tudja, mit láttak bennem a szerkesztők, hogy mégis bíztak bennem, és fejlődhettem, kiforrhatta magát ez az egész.

Egy Szalai-karikatúra az ELTE-n is tananyag lett

Attila kicsit kihalófélben lévő szakmának látja a sajátját. A Délvidéken például nagyon kevés magyar karikaturista dolgozik. Épp emiatt számít minden elismerés.

Nagyon büszke rá, hogy ELTE egyik tanára, Séra László az ő egyik rajzán keresztül szemléltette a hallgatóinak, hogy milyen a tipikus politikai karikatúra. „Az embert a visszajelzések viszik előre, és amire büszke lehet, amikor olyan emberek, akikre felnéz, azt mondják: ez jó rajz, na ez igazán jól sikerült.”

- Mi a legnehezebb a munkádban?

- Előfordul, hogy bár megvan a téma, mégsem megy a munka. Máskor meg szinte percek alatt elkészül egy rajz váza, és utána a többi csak a technikai kidolgozás, amivel fel lesz öltöztetve az alkotás. A súlyát, nyolcvan százalékát a vázlat viszi el, a többi a színezés. Azért van olyan munkám is, ami 5-6 éve készül, és amikor megkérdeznek, mikor fejezem már be, az a válaszom, hogy Leonardónak is két évbe telt megfesteni a Mona Lisát.

Előfordul, hogy reggel ébredéskor pattan ki a szikra. Az ember, amikor felkel, akkor legpihentebb. Egy kedves író barátom, Kopeczki Pál hajnali negyed ötkor kelt, és ötig megírta, amit aznapra tervezett. Persze ezért nem fogok fél ötkor felkelni, de tényleg

"
van, amikor megálmodja az ember a jó poént.

PMcCartneyRRoseC

Paul McCartney

HosszuKatinkaColor

- Vannak magyar kedvenceid?

- Természetesen, és ha valakit láttam már 3D-ben is, vagy ismerem minden csibészségét, akkor az a rajz jobban sikerül. Szegeden egyszer az egyetemi klubba mentünk Hobo koncertjére, ahol egy számlatömbre rajzoltam meg, ahogy megborult, mikrofonnal a kezében, koponyákkal a pólóján. Amikor az egyik pincérlány látta, mit csinálok, kérte, hogy egy sörért neki is rajzoljam le.

Hobo

Hobo

A sportolók jól mennek, például Vajda Attila, Hosszú Katinka, a zenészek közül az LGT tagjai, imádom az együttest. Amikor a MÜPÁban A Szimfonikus Zenevonat című előadást tartották, Karácsony Jánosnak vittem el a róla készült rajzot. Vagy ott volt Faludy György, aki aláírta a róla készült portrét. Lehet, hogy

"
amit ezektől az emberektől kaptam, azt a sok élményt, én a rajzzal adom vissza.

Igyekszem olyan helyzete kerülni, hogy oda is adom nekik ajándékba. Akiket igazán szerettem, és felnézek rájuk, azokat megörökítettem. A történet és az élmény számomra így kerek, hogy meg tudom őket rajzolni.

KarcsonyAlair

Karácsony János

VajdaAttila

Vajda Attila

FaludyGyorgyFB

Faludy György

Ha érdekes volt az interjú, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk