„A földi élet jövője a tét” – minden eddiginél keményebb figyelmeztetést adott ki a Természetvédelmi Világalap
Jack Harries filmes-aktivista, a WWF nagykövete az ősi, trópusi esőerdőket vette védelmébe, amelyekből minden évben több millió hektárnyit veszítünk el, szarvasmarha-tenyésztés, szója-, pálmaolaj-termelés, valamint faipari kitermelés miatt. Holott ezek a csodálatos erdők egyfelől óriási mennyiségű széndioxidot halmoznak fel, és bolygónk legnagyobb élőhelyei. Éppen ezért megóvásuk rendkívül fontos, mind a klímaváltozás, mind pedig az élőlények tömeges kipusztulásának megakadályozásában.

Chris Ratcliffe fotós olyan elefántokat kapott lencsevégre, akiknek természetes környezetét ültetvényekké változtatták át, ugyanakkor értékelte a farmereknek azt a törekvését, hogy ültetvényeiken keresztül olyan „folyosókat” hoztak létre, amelyeken az óriás növényevők eljuthatnak az erdős területekre. Ratcliffe szerint ez a helyzet egyszerre mutatja meg az egyes fajok létét fenyegető veszélyeket, ugyanakkor azt is, hogy ezek a fajok képesek alkalmazkodni a megváltozott környezethez.

Rebecca May, a tigrisek szakértője ugyancsak az élőhelyek megközelítésének fontosságát hangsúlyozta, és ezeket a folyosókat létfontosságúnak nevezte abban a célkitűzésben, hogy 2022-ben megduplázzák a legnagyobb macskaféle vadon élő példányainak számát, amely 2010-ben már csak 3200 volt. A tigris is tud alkalmazkodni, akár 100 kilométert is képes megtenni, hogy elfoglalja területét.

Paul De Ornellas, a WWF tanácsadója az Afrikában élő tobzoska (egy emlősfajta) példáján keresztül mutatta be, hogy kihalásukat a legjobban az illegális állatkereskedelem fenyegeti. Ez a különös páncélos emlős a vadonban képes megvédeni magát a ragadozóktól azzal, hogy összegömbölyödik, ez a képessége azonban a vadorzók dolgát csak megkönnyíteni, mert egyszerűbb így elrabolni. „Amit az állatokkal teszünk, egy idő után azt fogjuk tenni önmagunkkal is” – tette hozzá a világhírű fotós, Adrian Stern.
„A természet az életünk védrendszere, nélküle földi életünk lehetetlen és elképzelhetetlen lenne. Nem szabad többé a természetre, mint valami kizsákmányolható dologra tekinteni” – hangsúlyozta Chris Packham tv-riporter, a Wild Justice természetvédő szervezet alapítója.
A felelőtlen szemétlerakást példázza Sam Hobson fotós. Szerinte a wales-i partok közelében fekvő Grassholm Island, amely valamikor a tengeri szulák paradicsoma volt, mostanában valóságos élő pokol, mert a szerencsétlen madarak rendszeresen belegabalyodnak a hulladékokba, és hacsak nem szabadítják ki őket a sziklákon életüket kockáztató önkéntesek, megfulladnak.

Mark Wright, a WWF tudományos igazgatója a földterületek háromnegyedének átalakítását kárhoztatja, amely révén lassan nem jut hely a természetnek. Rod Downie, a sarkvidéki kérdések főtanácsadója arra figyelmeztet, hogy az Északi-sarkon a felmelegedés kétszer olyan gyors, mint a globális átlag, és hacsak nem teszünk sürgős lépéseket, az ott élő embereknek, a rozmárokat és a jegesmedvéknek jég nélküli óceánra kell felkészülniük a nyári időszakban.
„Bár ez egy távoli, kietlen vidéknek tűnik, az Északi-sarkon érződő hatások nem állnak meg az országhatároknál” – írta Downie.

Damian Fleming természetvédelmi igazgató szerint az édesvízi élőhelyek a legveszélyeztetettebbek az egész Földön. Példaként a kínai folyami delfin, a baidzsi kihalását említi, és ugyancsak fenyegetett amazonasi rokona is. Fleming emlékeztet arra, hogy az édesvízi populációk 1970 óta 83%-kal csökkentek. „Folyóink és áramlataink világunk kék artériái, nélkülük bolygónk nem maradhat fenn.”