KULT

5 film húsvétra, amire eddig másként gondoltál

A Kötőszó blog szerzői filmajánlót készítettek a nagyhétre és a húsvéti ünnepnapokra.
Forrás: Kötőszó blog, Címkép: Jan Sytka: Golgota - szmo.hu
2017. április 14.



Kötőszó evangélikus közéleti blog

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Az egyházi esztendő befolyásolja azt, hogyan is szemléljük a körülöttünk lévő világot és ez - hasonlóan a karácsonyhoz - hatványozottan így van a húsvéti ünnepkörben. Ilyenkor a boltok polcai megtelnek a csokinyuszikkal, szódásüvegekkel és az akciós sonkákkal és a TV-ben is csak mézes-mázas családi vagy bibliai filmekkel találkozik az ember.

Azonban mi arra invitáljuk olvasóinkat, hogy olyan filmeket tekintsenek meg nagyhéten, amik bár látszólag távol állnak az ünneptől, mégis üzenetükben mélyítenek nagyhét eseményein.

Nagycsütörtök - Toy Story

Gondolom keveseknek kell bemutatni a Pixar első filmjét, a Toy Storyt, viszont az már több kérdést is felvet, hogy ez hogyan is kapcsolódik nagycsütörtökhöz.

Mindkét történetben a szereplők tisztában vannak azzal, hogy egy kilátástalannak tűnő változás fog bekövetkezni az életükben. Valaki ezt képtelen elfogadni és görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy minden rendben lesz, mások folyamatosan pánikolnak, méltatlankodnak, esetleg kihátrálnak ebből a közösségből, de minden esetben megbújik érzéseik és cselekedeteik mögött ez a zsigeri félelem az ismeretlentől.

Az, hogy mi is lesz ebben az ismeretlenben, az a Toy Story szerint nem számít. Ami fontos, hogy nekünk, játékoknak vagy tanítványoknak van egy küldetésünk és ez az, hogy mindig jelen legyünk azok számára, akiknek szüksége van rá. Legyen ez a saját közösségünk, esetleg egy teljesen idegen ember vagy éppen Andy. Az asztal mindenkit hív és nekünk tovább kell küldeni ezt a meghívót, mert igaznak kell lennie mind a játékokra, tanítványokra, amit Randy Newman, dalszerző énekel a film elején: Ha az élet leteper, vagy a távolság szólít s menned kell, Kis pajtás kérlek sose feledd el: Hogy vár rád egy jó barát, Igen vár rád egy hű barát.

Nagypéntek - Hold /Moon/

Duncan Jones 2009-es sci-fijében Sam Bell, a főszereplőnk egyedül él a Holdon. Három éves megbízatása azt a célt szolgálja, hogy a Holdon kitermelt nyersanyagot bolygónkra irányítsa, mellyel az emberiség próbálja megelőzni a megelőzhetetlent: a Föld teljes energiagazdálkodásának összeomlását. A három év leteltével azonban megérkezik utódja, aki gyökeresen megváltoztatja a világról és önmagáról kialakított képét.

nagyhet_hold

A science-fiction rémálom az az, mikor az ember teljesen egyedül marad. Távol kerül a Földtől, az otthontól, a családtól és képtelen arra, hogy visszajusson. Tehetetlenné, reménytelenné válik. Akármennyire is próbálkozik, akármit is csinál, mégis kénytelen elfogadni azt, hogy már csak egy dolog van hátra: a halál. És ebben a filmben, még ha sok mozzanat is reménytelivé válik, csak azzal találkozunk, hogy Sam Bell élete maga ez a rémálom. Ezen csak ront az, hogy minden igyekezete arra, hogy újra igazán ember lehessen, az emberi könyörtelenség miatt bukik el és csak egy marad neki, hogy azt üvöltse: miért hagytál el engem?

Ez a film nem kifejezetten a nagypénteki eseményre mutat, hanem arra a valóságra, hogy nagypéntek jelen van az életünkben és mi nem tehetünk mást, csak küzdünk.

Szombat - Némaság /Silence/

Martin Scorsese a filmművészet egyik legfontosabb rendezője. Legújabb filmje, a Némaság Shūsaku Endō azonos című regénye alapján készült, mely a 17. századi japán keresztényüldözések idejét dolgozza fel. A filmben két jezsuita szerzetest követünk, akik Japánba látogatnak, mert azt beszélik, hogy egykori mentoruk megtagadta a hitét.

nagyhet_nemasag

Krisztus halálának és feltámadásának története rendelkezik egy tragikus mozzanattal, melyen sokan áttekintenek. A feltámadás után két tanítványt követ Lukács evangélista, akik bár nem tudják, de Jézussal haladnak az úton és arról beszélgetnek, hogy mi is történt Jeruzsálemben. Kleopás azt mondja: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt; és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ekkor Jézus megjelenik számukra és megszólal. Viszont mi van akkor, ha nem?

Képzeljük el azt, hogyha egy emberben ennyi marad meg Krisztus történetéből. A csalódottság, a bánat, a fájdalom, a gyász. Az, hogy mi csak reménykedtünk, de nem így lett. Az, hogy nem veszem észre a Feltámadottat, mikor mindvégig mellettem van.

Ez a Némaság.

Húsvétvasárnap - A forrás /The Fountain/

A halállal való szembenézést senki nem kerülheti el, mert azon kevés kérdések egyike, amely mindenkit kivétel nélkül foglalkoztatni kezd előbb-utóbb. A forrásnál pedig kevés alaposabb feldolgozása adódik az ezzel kapcsolatos félelmeknek, dilemmáknak – és megoldásnak. Aronofsky filmjében számos vallás szimbolikájából merít, így nem meglepő az sem, hogy a húsvéttal is teljes mértékben párhuzamba hozhatók gondolatai. Tommy Creo, mint mindenki más (hiszen ez alól Jézus sem volt kivétel), retteg a haláltól – igaz, nem saját, hanem felesége elkerülhetetlen elmúlását nem tudja feldolgozni.

nagyhet_forras

A forrás pedig annak története, ahogy Tommy saját fájdalmai poklába alászállva nemhogy szerette elvesztésének, de saját halálának is készségesen átadja magát, testéből fakasztva életet, egész pontosan örök életet maga és kedvese számára. (danialves)

Húsvéthétfő - Az ember gyermeke (Children of Men)

Alfonsó Cuarón 2006-os disztópiája első ránézésre furcsa választás húsvéthétfőre, a feltámadás második ünnepére. Ez az egyik legsötétebb, legnyomasztóbb film, amit valaha láttam, a benne ábrázolt, kilátástalan szenvedések láttán joggal pályázhat a 12 év rabszolgaság helyére. A közeljövőben játszódik, amikor az emberiség kihalásra ítéltetett, kollektíve meddővé vált, nem születnek gyermekek; az Egyesült Királyság lezárta határait, az országba özönlő menekülteket táborokba zárják. Tíz éve ijesztő sci-fi volt, ma sürgető intelem.

nagyhet_azembergyereke

De van egy jelenete – a leghíresebb –, ami katartikus erővel hordozza a megváltást, amiben az erőszakot elkövetők önként leteszik a fegyvert, mert felsír egy csecsemő. Nem tart sokáig, nem tudni, ez valóban a civilizáció feltámadása-e, vagy csak egy egyszeri ajándék. De bizonyítja, hogy a világ elképesztően sivár hely lenne remény, nevetés, gyerekzsivaj nélkül. (Huszár András)

Az első három ajánló szövege Nagy Szabolcs, teológus hallgatótól származik. A forrásról danialves, a Smoking Barrels blog egyik szerzője írt nekünk. Az ember gyermekéről Huszár András, aki ideje nagy részében filmekről és sorozatokról beszél, hivatalosan (Origo Filmklub) és nem hivatalosan (Vakfolt és Limitált Széria podcasteken, Régivágásúak blog) egyaránt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk